Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-15 / 18. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 57 KI FELELŐS ERDÉLY FELOSZTÁSÁÉRT? Egy évforduló árnyjátékai A területi és nemzetiségi viták következtében a magyar-román viszony 1940 nyarán a mélypontra süllyedt. A román kormány kérésére összehívott nemzetközi döntőbíróság augusztus 30-án Erdélyt felosztotta a két állam között. A problémát azonban a rrfjásodik bécsi döntésnek nevezett nagyhatalmi diktátum nem oldotta meg. De mi is történt ötven esztendővel ezelőtt? Sokan és sokféleképpen megírták a történelmi Magyarországot feldaraboló 1920. évi békeszerződés következményeit. Anélkül, hogy elidőznénk ennek amúgy is ismert részleteinél, elegendő anynyit megállapítani, hogy az eseményt társadalmi, politikai hovatartozására tekintet nélkül a magyarság egésze elutasította. A fájdalom és döbbenet pillanatainak elmúltával pedig elemi erővel tört fel az igény a békeszerződés revíziójára. Valamennyi elveszett terület közül talán Erdély fájt legjobban mindenkinek. Nemcsak azért, mert vele közel hárommillió magyar szakadt el a hazától, hanem mert ez a föld nemzeti történelmünk és kultúránk egyik bölcsőhelye is. Európa darázsfészke Habár a világháborút lezáró békeszerződéseket a győztesek dühe és elvakult nacionalizmusa szülte, néhány évnek kellett csupán eltelnie ahhoz, hogy felismerjék a mű és az általa eredményezett új európai helyzet gyúanyaggal teli, ingatag voltát. A kor politikusai meggyőződésüktől és vérmérsékletüktől függően minősítették nyilatkozataikban, írásaikban diktátumoknak, rablóbékéknek és még sok egyébnek ezeket a „szerződéseket”. Az egyik legfinomabb és legtalálóbb kifejezés Louis de Vienne francia diplomatától származik, aki a húszas évek végén hazája budapesti nagyköveteként ismerte meg, és 1937-ben kiadott könyvében Közép-Európa darázsfészkének nevezte a térséget. A Clemenceau utáni mérsékeltebb és az európai realitások iránt fogékonyabb francia vezetés változó felfogása hatott a kisantant államokra is. Ezt jelzi, hogy az erős francia befolyás alatt álló kelet-közép-európai utóállamok - bár nemzeti érdekeik és logikájuk alapján el nem utasíthatták a békerendszert - hajlottak a túlzások enyhítésére. Csehszlovákia és Jugoszlávia hajlandó lett volna bizonyos határkiigazításra Magyarország javára, amivel az indokolt magyar követelések erejét is igyekeztek gyengíteni, elismerve, hogy a határok mentén színmagyar lakosságú területek kerültek idegen impénum alá. Egyedül Románia zárkózott el mindvégig bármiféle határmódosítástól, fenntartva a Joachim von Ribbentropp német külügyminiszter aláírja a második bécsi döntőbírósági határozatot. Mellette jobbról Ciano olasz külügyminiszter dákoromán kontinuitásra alapozott elméletet, miszerint a románságot őshonos, első foglalóként illeti meg a békeszerződéssel javára ítélt terület. A világháborúban győztes nagyhatalmak közül az Amerikai Egyesült Államok gyorsan elfelejtette Wilson elnök népboldogító és a nemzetek szuverenitásának tiszteletben tartását ígérő pontjait. A húszas évektől kibontakozó Európa-politikája, a kezdeti bizakodás után, hideg zuhanyként hatott Magyarországra. A vezető politikai körök előtt az sem maradhatott titokban, hogy a Monarchia és Németország csonkolásában közreműködő tengerentúli kolosszus, a húszas évek közepétől az úgynevezett „szakértői terv” keretébe hozzálátott Németország talpra-ilításához. Olaszország úgy vélte, hogy a háborúban pirruszi győzelmet aratott; miközben a legnagyobb véráldozatot hozta a nyugati szövetségesek közül, a győzelem eredményeiből korántsem ennek arányában részesült. Ezért a francia befolyás gyengítése végett szívesen vette Magyarország és Ausztria közeledését, támogatva ezek revíziós igényeit. Anglia hűvös távolságtartással szemlélte a kontinens eseményeit, rigorózusan őrködött a békeszerződések betartása felett, és Churchill szavaival - „az elmúlt háborúra készült”. Szovjet-Oroszország mindaddig elutasította a versailles-washingtoni békerendszert, amíg a tengelyhatalmak fel nem léptek az erőszakos revízió érdekében. Versenyfutás a háborúval A világháború után függetlenné, de katonai erejétől, korábbi szövetségi rendszerétől megfosztva, védtelenné is vált Magyarország kormányai - a lakosság túlnyomó többségétől támogatva - a
