Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-09-15 / 18. szám

KÜLFÖLDI MAGYAR MŰHELY 47 kerestem abban az időben. Való­színűleg sokáig semmit. Azután találkoztam egy barátommal, szintén magyar volt, ő segített ab­ban, hogy a lakásán kiállítást ren­dezzünk. Csináltunk négyszáz fontot. Ez akkoriban hatalmas pénz volt. Itt a művészek soha nem kaptak állami támogatást. Ez egy demokratikus ország, a művész azt csinál, amit akar. Las­san felépítettem magam.” Dél-Afrikában Borbereki foko­zatosan felfedezi és birtokba ve­szi a természet páratlan csodáit, olyan köveket, amelyeknek Ma­gyarországon még a nevét is rit­kán hallani. Farag elefántcson­tot, a csak a zimbabwei határ mentén fejelhető kemény, zöldes verditet, kék szodalitot, rózsa­­kvarcot, transváli barna jadét, füstöskvarcot, és a köveket gyak­ran acéllal ötvözi. Olykor döbbe­netes méretű, de mindig fantasz­tikus simaságú, nyugalmat és emelkedettséget árasztó térplasz­tikák kerülnek ki a keze alól. Végre a felesége is feladhatja a kalaposmunkát, és visszatérhet ő is a művészethez. Is, mert hiszen már Rómában együtt voltak ösz­töndíjasok. Sebők Erzsébet a plan airt idéző, légies képeket fest. Fiuk, Dániel, szobrokat ké­szít - főként fából készült alkotá­sai megkapóak -, lányuk, Barba­ra, ugyancsak festő, férje meg szobrász. „Nincs még egy ilyen család, hogy két generáción belül egyszerre öt művész legyen” - mondja büszkén a mester. Hozzátehetjük: az ennyire szét­szóródott is ritka. A lány Auszt­ráliába ment férjhez, Erzsébet asszony pedig Nizzában telepe­dett le. „Ő nem szereti annyira Afrikát, nem szereti ezt a helyet, ezt a magasságot. Johannesburg csaknem kétezer méter magasan van, nehezen bírja. Nemrég ő is Sydneybe költözött. Hív, hogy menjek én is, de nyolcvanhárom évesen nehezen mozdulok. Itt van Dani Fiam, jönnek a barátok, itteniek és külföldiek egyaránt.” Az évek során Borbereki Zol­tán munkái sajátos színeket kap­tak. Nem tagadja, rengeteget me­rített az afrikai ősi művészetből. Gyűjtője is a szép tárgyaknak. Valóságos irodalma van például a ndebele gyöngykötényről, ku­tatja az ősi motívumokat, melye­ket főként grafikai munkáiban je­lenít meg. Danival csak magyarul beszél­nek - noha a fiú magyar iskolá­ban soha nem járt. Magyar kosz­­tot csak azért nem esznek, mert Borbereki ifjúsága óta bicsérdis­­ta, húst egyáltalán nem fogyaszt. (Pompás kondíciója mindeneset­re elgondolkodtató: lehet, hogy van ebben a diétában valami?!) Szívszorítóan szép emléke az a

Next

/
Thumbnails
Contents