Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-15 / 18. szám
SZOMSZÉDOLÁS 43 Pusztító földrengés A sepsiszentgyörgyi társadalmi napilapban, a Háromszékben, Sylvester Lajos írt megrendítő beszámolót Alsócsemátonban tett látogatása alapján. A legutóbbi földrengés ugyanis rengeteg kárt okozott egész Erdély, közelebbről a Székelyföld területén, s már másodszor sújtja az alsócsernátoni tájmúzeumnak otthont adó Domokos-kúriát is. Sylvester Lajos a szerkesztőség képviseletében és szakemberek társaságában járt a helyszínen kárfelmérő szemlén. Haszmann József, a házigazda, aki elszánt, következetes és bátor magatartásáról ismert, most jogosan elkeseredett. Még látszanak az előző földrengés pusztításának nyomai, amit rettenetes nehézségek árán sikerült csak úgy-ahogy rendbe tenni, és most itt a legújabb. Még szerencse, hogy a tönkrement villásfarkú cserepeket pótolni tudják, hiszen a közelben, Baconban gyártják. Egy ilyen kár mindig munkát és áldozatot követel, de az idei nyáron még indokoltabb a szomorkodás. Sylvester Lajos beszámol arról, hogy a magányos faragótábor és a bútorfestészet mellett végre megkezdődhet az Európa hírű mezőgazdasági gép- és szerszámgyűjtemény rendbetétele. A brassói mű-Anyanyelvőrzés Szlovéniában A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnökével, Szungyi Rózsával készített interjút Stanyó Tóth Gizella a Magyar Szó című napilapban. A Ljubljanában - Szlovénia fővárosában - működő egyesületet 25 éve alapí-HÁROMSZÉK egyetem diákjai, tanárai és a sepsiszentgyörgyi Magyar Demokrata Ifjúsági Szövetség tagjai rozsdátlanítják, s amit lehet üzemképesre összeszerelnek. Haszmannék kezdeményező magatartása, munkaképessége bámulatra méltó. Megszerkesztették a múzeum és a Bőd Péter Művelődési Egyesület lapjának első számát is, csak ki kellene nyomtatni. Most Kovásznával egyezkednek, ott működik a hollandoktól származó ofszetgép. A nyomdai szolgáltatásért tulipános székely kaput készítenek majd Hollandiába. Sylvester Lajos így fejezi be helyszíni tudósítását:- Megrázott bennünket is, nemcsak épületeinket ez a földrengés, de azt az elszántságot, úgy tűnik nem tudta kirázni belőlünk, hogy már-már szinte csak azért is építkezünk, új alapokra rakva tesszük tartóssá és megmaradóvá középületeinket, s az ezeket meglakó szellemiséget is. Ezt volt jó Csernátonban újra megtapasztalni. Elszontyolodunk, sírunk is egyet néha, mint a szarvazatfák ácsolatai a nagy pusztítások láttán, de újra összeszedjük magunkat, mint eleink tették, s csak azért is lakhatóvá formáljuk test és lélek számára ezt a földet. M acyarSiő tották a vajdasági egyetemisták. A fiatalok ugyanis szükségét érezték, hogy anyanyelvükön beszélgethessenek, találkozzanak egymással. Az iskolákban általában szlovénül folyik az oktatás, Ljubljanában hivatalosan nincs megszervezve a magyar anyanyelvű gyerekek oktatása. Erről gondoskodik a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. A betűvetéstől kezdve a középiskolai tanulmányokig felkészült pedagógusok várják a magyar fiatalokat. Mivel sok a vegyes házasság, egyre több gyerek van, aki csak így ismerkedhet meg a magyar nyelvvel. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének képes hetilapja, a Hét arról a komáromi fórumról számol be, amelyet Lehet-e főiskolája a csehszlovákiai magyarságnak? címmel rendeztek. A válasz kézenfekvő, hiszen már most is kiáltó a pedagógushiány, 2010-ig mintegy 1500 magyar pedagógussal lesz kevesebb. Az egyik „ellenfél” szerint azonban törvényben kellene elrendelni a szlovák államnyelvet minden területen, s akkor majd nem kell magyar egyetem. Alkotmány adta jogunk az anyanyelven való művelődés, hangzik erre a felelet, és egyetem nélkül ezt a jogot nem lehet gyakorolni. Nem az a baj, hogy nem tudnak igazán szlovákul, hanem az, hogy magyar pedagógusok híján már magyarul sem tudnak az új generációk rendesen. A korábbi évek asszimiláló politikája következtében sorvadásunk elindult - írja a szerző, Fister Magda -, a folyamat megállítása kiáltó szükség. Ebben pedig kulcskérdés: az oktatásügy. Az egyik szlovák képviselő azzal állt elő, hogy ő nem látott még olyan államot, ahol főiskolát adtak a kisebbségnek, amire így hangzik az újságírónő válasza:- Csomagolhat a képviselő úr, majd meglátogat-Az egyesület ezenkívül rendszeresen szervez magyar nyelvű tudományos előadásokat, irodalmi műsorokat, könyvtárukban most már 1300 könyv van, ezeket ajándékba kapták Budapestről, a Művelődési Minisztériumtól, a Széchényi Könyvtártól, s újabban a Magyarok Világszövetségétől. juk Finnországban. Ott ugyanis a svédeknek több főiskolájuk is van. Már évtizedek óta. Mi pedig, felsőoktatási intézmény ügyében évtizedek óta hiába hivatkozunk rájuk. Példájukat már 1933-ban, Maiéter István is felhozta Prágában, a Kisebbségtudományi Intézetben. Akkor is hiába. És még meddig? Jogaink ugyanis nem azért vannak, mert megadják, hanem mert megszülettünk. Még a jóindulatú szlovák képviselők is többnyire azzal intézik el a magyarok kérését, hogy „majd megoldjuk”. Az elmúlt hetven év tapasztalata alapján azonban - olvassuk a cikkben -, már nem hisznek az ilyen válaszokban és ígéretekben. Visszatérő gondolat az anyagiak hiánya is, de az újságírónő erre is talál megoldást:- A legpesszimistább számítások szerint is vagyunk magyarok itt Szlovákiában ötszázezren. Ha ad mindenki száz koronát - és annyit biztosan ad -, akkor összejön 50 millió, és indulhat az egyetem.- Ez persze korántsem ilyen egyszerű, aligha adakozna mindenki, de a magyar értelmiség ennek ellenére sem adja fel a küzdelmet, remélik, előbbutóbb csak sikerül az, amiért oly régen harcolnak. Lesz egyetem Komáromban?LiTJC^LS
