Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-15 / 18. szám
FŐSZERKESZTŐK 29 zéphullámon, két hullámhosszon sugárzott műsort, az egyiken szerbhorvát nyelven, a másikon a nemzetiségek nyelvén, jobbára magyarul, de szlovákul, románul és ruszinul is. Váltogattuk egymást, középhullámon továbbra is váltogatjuk egymást, de lassanként beindultak az ultrarövidhullámú adók, így aztán ha a magyar műsort időnként le kellett állítani a középhullámon, folytattuk ultrarövidhullámon. Mire a türelmes és igazán sokat tapasztalt főszerkesztő nyugdíjba ment, már napi tizenkilenc órás, folyamatos magyar műsort sugároztunk ultrarövidhullámon, fontosabb műsorainkat pedig középhullámon is. A főszerkesztő tehát elégedetten vonulhatott nyugalomba, de ő nem látszott túlságosan elégedettnek, szeretett volna még dolgozni. Azóta is bejár mindennap a szerkesztőségbe, ő szerkeszti vasárnap az esti híradót, hétköznaponként pedig az újságokat olvassa aggodalmas arccal és néha mintha szánakozva nézn^ rám, jól tudja, hogy nem vagyok irigylésre méltó helyzetben. * A negyedik főszerkesztő ugyanis én lettem. Nem nagy lelkesedéssel vállaltam a tisztséget, mintha megéreztem volna, hogy nehéz évek következnek, és én éppen akkor rossz (vagy éppen jó) időben rossz helyen leszek, így történt. Kezdetben még nagyjából a megszokott mederben folytak a dolgok, igaz éppen ekkor sokan nyugdíjba mentek a régi gárdából, sok új munkatársat kellett felvenni a szerkesztőségbe, jobbára fiatal kezdőket, akik azonban szerencsére egészen jól beváltak a szakmában, és én nemigen érdeklődtem pártállásuk felől, mellesleg a legtöbbje nem volt párttag, de ezzel nem sokat törődtem, örültem, hogy lelkesen végzik munkájukat és egyébként is manapság már alig van párttag a szerkesztőségben, a régi kommunisták tömegesen kiléptek a pártból, sőt - az ország jellegénél fogva - darabokban és darabosan a párt is kilépett vagy kilépni készül önmagából. De erősnek látszott még akkor, amikor a Vaj-Gion Nándor író, az Újvidéki Rádió magyar adásának főszerkesztője, lapunk jugoszláviai tudósítója FOTÓ: BALÁZS ÁDÁM daságban megbukott az autonomista politika és amikor erőteljesen visszalapozott a szerkesztőségek viselt dolgaiba. A visszalapozást megúsztam egy enyhe pártbüntetéssel, dolgoztunk tovább, a szerkesztőségben senkinek sem esett bántódása, és velem együtt még ma is többen csodálkoznak, .hogy kihúztam a négyéves főszerkesztői mandátumot. Közben beindítottuk a napi huszonnégy órás magyar nyelvű műsort. Egy évig csak hétvégeken sugároztunk éjszakai műsort is középhullámon és ultrarövidhullámon egyszerre. Az egy esztendő elteltével ráálltunk a hétköznapok éjszakáira is, bár ez nem ment egészen zökkenőmentesen. Az Újvidéki RTV vezérkarában többen ellenezték az állandó huszonnégy órás műsort, az ellenérvek főleg az anyagi és műszaki nehézségek felsorolásából álltak, mellettük inkább politikai érvek szóltak, végül is kompromisszum született. Bele kellett egyeznem, hogy az éjszakai műsorokat csak ultrarövidhullámon sugározzuk. Beleegyeztem, mert ha a tervezettnél kevésbé hangosan is, huszonnégy órások lettünk, elég messzire hallatszik a hangunk éjszaka is, ezt a gyakori vajdasági, magyarországi és az utóbbi időben romániai visszajelzésekből tudjuk. És lassanként a vallási témák is beszüremlettek a műsorokba, kezdetben csak jeles egyházi ünnepeken, később szerény rendszerességgel és természetesen más előjellel, mint valamikor régen, amikor egy harcias összejövetelen azt állítottam, hogy a Biblia valójában mégis érdekfeszítő alkotás. Egyéb változások is történtek az utóbbi négy év alatt, legbüszkébben azonban továbbra is a huszonnégy órás műsort szoktam emlegetni. * Nemrégen egy izraeli rádióstelevíziós küldöttségnek, majd a belgrádi magyar nagykövetnek és kulturális attasénak dicsekedtem vele. Az izraeliektől elnézést kértünk, hogy kissé hosszasan kell magyaráznunk házunk bonyolult többnyelvű szerkezetéről, mire leintettek bennünket, hogy nyugodtan hanyagolhatjuk a magyarázkodást, az ő rádiójuk tizennyolc nyelven sugároz műsort, azt azonban méltányolták, hogy egy nemzeti kisebbség nyelvén napi huszonnégy órás műsort adunk, talán mi egyedül a világon. A nagykövetnek és a kulturális attasénak nem sok újat mondtam dicsekvésemmel, értelmes és tájékozott fiatal emberek, tudják, hogy mire kell odafigyelni, külösflBi most, amikor ilyen gyorsan változik a világ. A kommunista rendszerek eléggé szétrázódtak körülöttünk, és náluk sem csupán beszédtéma a demokrácia. Persze, a demokráciát sokféle jelzővel lehet díszíteni, tehát sokféleképpen is alakulhat. A körülmények összejátszása folytán, az én főszerkesztői mandátumom lejártával az Újvidéki Rádióban is lezárult egy korszak. Pillanatnyilag megbízott főszerkesztő vagyok, a megszűnőben lévő alapítónk bízott meg ideiglenesen az ügyek további intézésével, hamarosan új gazdánk lesz, várjuk a változásokat, nem tudhatjuk pontosan, hogy milyen változások következnek, mégis fel kell készülni rá, és lehet, hogy azért ériem néha, hogy szánakozva néz rám egy sokat tapasztalt nyugdíjas ember, aki előttem húsz évig volt főszerkesztő. Én meg ahol csak tehetem, dicsekszem az (A. tanár úr nyomán nagy kezdőbetűs) Újvidéki Rádió napi huszonnégy órás magyar nyelvű műsorával. GION NÁNDOR
