Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-15 / 18. szám
18 SZÉKELY HIT, SZÉKELY HELYTÁLLÁS külföldön, Nyugat-Európában próbáltak gyűjteni, de az eredmény nem volt biztató. így a templom építését csak 1804-ben tudták elkezdeni, és a pénztelenség miatt a munkák csak nagyon lassan haladtak. A környező székely falvak népe ugyancsak kivette részét a templom építéséből, mind pénzzel, mind pedig más szolgálatokkal. Ennek ellenére a templom nem kevesebb, mint hetvenkét esztendeig épült, s csak 1876. augusztus 20-án kerülhetett sor a felszentelésre. Az óriási erőfeszítéssel felépült, klasszicista és barokk elemeket is hordozó kegytemplom „magas, kétágú tornyával a távolból tekintve igen impozáns alak, de közelebbről vizsgálva semmi építészeti beccsel nem bír” - írja róla Orbán Balázs, majd hozzáteszi, hogy „hanem azért Csík legnevezetesebb szentélye”. Művelődéstörténeti és nemzeti értékét valóban nem falai jelentik, hanem a benne és a köréje szövődött szellemiség, a Kárpátokon innen és túl élő keleti magyarságot összetartó szerep. A csodatevő Mária-szobor A 2,27 méter magas, hársfából faragott, gazdagon aranyozott szobor eredete a múlt homályába vész. Vannak, akik Csíksomlyó kegyhelyként való tiszteletét pogánykori áldozati helyre vezetik vissza, s a sámánhitű magyarok Földanyájával hozzák összefüggésbe a hazai katolikus vallásban valóban rendkívüli jelentőségű Boldogasszony-kultuszt. Losteiner szerzetes följegyzése szerint a szobor a mohácsi vészt követően az égből szállt alá, hogy Csíkot a fenyegetően terjedő eretnekségtől (értsd: a protestantizmustól) megvédje. A szoborhoz sok csodás elem fűződik. Ha Csíkot és népét veszély fenyegette, a gyermekét ölelő Mária-szobor a nép hite szerint könnyezni kezdett. Följegyezték, hogy a XVII. század végén egy tatár betörés alkalmával, mikor a portyázó csapatok sorra égették föl a csíki falvakat, s a nép Somlyóra menekült, a tatár vezér a Somlyói templomba lépve lándzsájával le akarta a szobrot dönteni, ám karja megbénult, s tettét nem tudta végrehajtani. Mivel tatár, török, német, orosz és román hadak nem is egyszer törtek be és pusztították Erdélyt, az igazi csodának mégiscsak azt tekinthetjük, hogy ez a szobor csaknem ötszáz esztendőn keresztül megmaradt. Balogh Jolán művészettörténész szerint ugyanis a szobor valószínűleg 1510 és 1515 között készült, mint az akkoriban virágzó csíki szobrász- és festőiskola talán legtökéletesebb darabja. A diktatúrából és a nacionalista elmaradottságból oly nehezen éledő Romániában ez év elejétől legalábbis lélegzetvételnyi könynyebbséghez jutottak a különböző nemzetiségek és felekezetek. Ennek a fellélegzésnek felemelő megnyilvánulása, hogy pünkösdkor ismét szabadon, rendőri megfélemlítések, a közelben szervezett motorkerékpár-versenyek és a körmenet határozott tilalma nélkül emlékezhettek az összegyűlt székelyek a több mint négyszáz évvel ezelőtti győzelemre, ünnepelhették hitük megmaradását és adhattak hálát Boldogaszszonynak.
