Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-15 / 18. szám
A HATÁR TÚLOLDALÁN 15 CSÍKSOMLYÓBAN SZÓL A HARANG Székely hit székely helytállás „Csudákkal ékes Somlyói Mária, / Védd és segítsd székely népedet!" Ez a felirata a csíksomlyói kegytemplom 1133 kilogramm súlyú, 1924-ben felszentelt harangjának, amely méltóságteljes hangjával negyven esztendő óta idén először ismét köszönthette az idelátogató zarándokokat A csíksomlyói búcsú a székely helytállás, a külső beavatkozás fölötti győzelem emlékére született, ezelőtt 423 esztendővel. Betiltotta már az első világháborút követő- román uralom, üldözte a negyven esztendeig tartó kommunista diktatúra; de a hely szelleme és a zarándokok lelki ereje diadalmasan túlélte azokat, akik meg akarták semmisíteni a keleti magyarság összetartozásának, hitbéli megújulásának ezt a kultikus erőterét. Ez idén soha nem látott tömeg gyűlt össze s vett részt a teljes pompájában újjászülető csíksomlyói búcsún. Hunyadi segítségével Csíksomlyó már a XIV. század elején önálló egyházközség, tehát a település maga jóval ezelőtt keletkezett. A négy kisebb falut - Várdotfalva, Csobotfalva, Csomortán és Tapolca - magába foglaló Csíksomlyó vallási és művelődési jelentőségét az adja, hogy 1400 óta - talán már régebben - itt tevékenykedtek a ferences rend szerzetesei. Itteni kolostorukat és templomukat Hunyadi János segítségével építették, aki az 1432-ben Erdélybe betörő törökök fölött Marosszentimrén aratott győzelemben szerzett hadizsákmányból bőkezűen támogatta a Somlyói barátok építkezéseit. Nem véletlen, hogy a mai kegytemplom egyik színes üvegablakán Hunyadi ferences hitszónoka, a nándorfehérvári csata egyik hőse, Kapisztrán János látható. A mai kegytemplom helyén álló gótikus templomot 1448-ban szentelték fel, Sarlós Boldogaszszony tiszteletére. Már a XV. században jelentős búcsújáró hely volt, ahová - az 1444-ben kelt pápai bulla megállapítása szerint - „nem szűnt meg összeseregleni a nép”. Időközben azonban megváltozott a búcsú tartalma. A XVI. század derekán Erdélyben újra és újra fellángoltak a vallási okokra visszavezethető harcok, a különböző egyházakat támogató fejedelmek türelmetlenségükben ismételten megpróbálkoztak az erőszakos térítéssel. Az ilyen tekintetben is könnyen befolyásolható János Zsigmond (1556— 1571) fejedelem pedig, ki „vallását köpönyegként váltogatta”, haddal indult a katolikus vallásukat a végsőkig védelmező gyergyói és csíki székelyek ellen, hogy az unitárius vallásra térítse őket. Miután Udvarhelyszék behódolt a fejedelemnek, 1567 pünkösd szombatján egy István nevű, Gyergyófaluban szolgáló pap összegyűjtötte híveit, hogy vonuljanak Somlyónak a Boldogságos Szűzanya szobrához, s imáikkal kérjék oltalmát. Példájukra Gyergyó, Csík, sőt Háromszék falvaiból is sokan összegyűltek, és ott hírét vették, hogy a fejedelem haddal közeledik ellenük. Mint Katona György plébános múlt század közepén megjelent könyvében leírja: a székelyek e hírre „kiválaszták magok közül a fegyver forgatókat, s rendre állíták az ott kiterjedt szép mezőre, a fejérnépeket, gyermekeket, öregeket ottan hagyván, eleibe kezdetek nyomulni a fegyveres nép a János Király hadának. Vagyon Csík és Udvarhelly-Szék között egy rengeteg nagy erdő (...) ott szemben találkozván fegyverre került közöttök a dolog, a Csíkiak jobb részét levágták a király hadának, a többiek nyagra főre vissza szaladának. Elvégződvén a verekedés vissza fordulának a Csíkiek, mikor a Klastromhoz közeledtek a honn maradott őket örömmel fogadottakkal együtt a Templomban menve hálákat adának az Istennek győzedelmeikért.
