Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-09-01 / 17. szám

SPORT 55 ÚJ BAJNOKSÁG, ÚJ REMÉNYEK... Mi lesz a nagy játék után? A nagy játék, a több mint egy hónapon át tartó világbajnokság, amely a televízió jóvoltából valóban világszerte tűzben-lázban tartotta a focikedvelőket - a nyár elején befejeződött. Azóta is még az itáliai gólokat emlegetjük, de az érdeklődés egyre inkább az újabb mérkőzések felé irányul. Magyarországon augusztus második felében kezdődött a bajnoki pontvadászat, az NB I. hagyományos küzdelme. A magyar labdarúgás már ötödik alkalommal maradt képviselet nélkül a világbajnokságon, a nagy finálé­ban. De amíg 1930-ban és 1950-ben nem is nevezett a csapat, addig 1970 és 1974 után legutóbb immár har­madszor a selejtezők akadályán bu­kott el a nemzeti tizenegy. A csoport­ból annak idején továbbjutott írek és spanyolok sem tartoztak Olaszor­szágban a főszereplők közé. S az az osztrák válogatott is már az első há­rom mérkőzés után búcsúra kénysze­rült, amelyik tavasszal Linzben játszi könnyedséggel verte 3:0-ra Mészöly Kálmán legénységét. A magyar válogatott nem hiány­zott senkinek sem ezen a világbaj­nokságon. Esetleges részvétele esetén is alighanem csak a statisztaszerepre kényszerült volna Itáliában. Hiába, azok a régi, nagy napok, amikor még Párizsban Sárosi György, a híres doktor lőtte a gólokat, vagy Bernben a Puskás-féle aranycsapat döntőbeli veresége valóságos országos gyászt váltott ki, vagy amikor Alberték Ang­liában a kétszeres világbajnok Brazí­lia kiverésével szolgáltattak világ­­szenzációt, ma már csak emlékként élnek. A nagy tornának egyetlen hivata­los magyar szereplője volt, mégpedig Szepesi György, az egykori népszerű rádióriporter, a szövetség későbbi el­nöke, aki jelenleg a nemzetközi szö­vetség (FIFA) végrehajtó bizottságá­nak tagja és iíyen minőségében ellen­őre volt a Milánóban rendezett mér­kőzéseknek. A külföldi csapatokban akadtak magyar származású labdarúgók, mint az amerikai együttest erősítő Vermes Péter, a svédeknél játszó Limpar András, a román mezben harcoló Bá­lint Gábor és Murzsay Zsolt, a szov­jet csapatban szereplő kárpátaljai Rácz László. Nyilasi Tibor (balról) edzőként tért vissza az Üllői útra, volt játékostársát, Mucha Józsefet választotta segítőjé-FOTÓ: KOPPÁNY GYÖRGY Ott lehet-e majd négy év múlva, az Egyesült Államokban rendezendő újabb, immár XV. Labdarúgó Világ­­bajnokságon válogatottunk? - ez a következő időszak izgalmas kérdése. Mindenesetre a világbajnoki szerep­léshez alapvető változásokra s ennek nyomán színvonal-emelkedésre vol­na szükség. Az új hazai bajnokság mindeneset­re újabb reményekkel indult augusz­tus 18-án. Elgondolkoztató, hogy a csapatok többsége új edzővel vágott az új idénynek. Különösen három szakvezető működését előzte meg nagy várakozás. Mezey György, az exkapitány a Bp. Honvéd, Kovács Ferenc, a kapitányi tisztséget rövid ideig már ugyancsak betöltő egykori MTK-ás a bajnok Újpest, Nyilasi Ti­bor, a nyolcvanas évek egyik legjobb magyar labdarúgója pedig volt klub­ja, a Ferencváros edzője lett. Mezey a labdarúgás egyik nagy­szerűen felkészült szakértője. A me­xikói kudarc, a szovjet csapattól el­szenvedett 6:0-ás vereség után Kuva­­itba „menekült”, majd visszatérve biztatóan rajtolt csapatával az olasz­­országi világbajnokságot megelőző selejtezőkön. Ám előbb a kirobbant bundabotrány, majd a szövetség ve­zetőivel támadt ellentéte miatt újra lemondott. Másfél éves önkéntes száműzetése után edzőtársa, Kaszás Gábor tragikus autóbalesetét követő­en tért vissza. Székesfehérvárott edzősködött, majd júniusban a Hon­védhoz szerződött. A kispestiek egy­kori bajnokcsapatából csak néhá­­nyan maradtak meg hírmondónak. Áz együttes csak az osztályozókon tudta megőrizni helyét az élvonal­ban. Ezért is kíséri élénk várakozás Mezey munkáját, a Honvéd szereplé­sét. A bajnokságot az Újpest nyerte, vagy inkább a finisre kifulladt MTK vesztette el. Az újpesti szakosztályvezetőség vi­szont még korábban új edző szerződ­tetéséről döntött. S így Varga István a bajnokság megnyerése után a ma­rasztalás ellenére is távozott. Utóda Kovács Ferenc, az MTK volt labda­rúgója lett, aki a Sándor-Hidegkuti időszak kiváló csapatában játszott, Bukovi Márton egyik kedvenc tanít­ványa volt. Az 56 éves, halk szavú szakember a hetvenes évek végén a szövetségi kapitányi tisztet is betöl­tötte. Legnagyobb edzői sikerét azon­ban Székesfehérvárott érte el, a Videoton csapatát az UEFA Kupa döntőjébe vezette, ahol egy ízben még a világhírű Real Madrid együt­tesét is legyőzték. A legnagyobb érdeklődés azonban mindenképpen Nyilasi Tibor tevé­kenységét előzi meg. Nemcsak azért, mert 35 évével az élvonal legfiata­labb edzője, vagy mert a Fradi válto­zatlanul a legnépszerűbb magyar csa­pat, hanem elsősorban azért, mert a Ferencváros feljavulása az egész ma­gyar labdarúgásra is hatással lehet. Nyilasi a bécsi Austria tizenegyében fejezte be sikeres pályafutását. Kellő tapasztalatokkal is rendelkezik, amit remélhetően edzőként is kamatoztat majd. A megfelelő anyagi háttér is segítheti a zöld-fehéreket, hiszen az ismert, 25 milliós francia ajapítvány kellő biztonságot jelenthet. így a csa­pat kulcsemberei közé számító fiatal Limperger nem szerződött külföldre, Pintér és Fiscger, az egy éven át kül­földön játszott két fradista pedig visszatért az Üllői útra. VAD DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents