Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-09-01 / 17. szám

SZOMSZÉDOLÁS 43 Az új kolozsvári püspök igehirdetése A Bukarestben megjele­nő országos demokratikus napilap, a Romániai Ma­gyar Szó beszámol az Er­délyi Református Egyház­­kerület negyvennegyedik püspökének felszentelésé­ről. A lapban olvashatjuk dr. Csiha Kálmán igehir­detését is, amelyet felszen­telése alkalmából mon­dott. „A maradék ügye” - ezt a címet adta igehirde­tésének, melyet arra a bib­liai történetre épített fel, amikor Jézus az öt kenyér­ből és két halból megven­dégeli a sokaságot. Nélkü­le a mi történetünk is sem­mivé lenne és semmit nem érne a püspökválasztás és püspökszentelés - hangsú­lyozta Csiha Kálmán.-Az Erdélyi Reformá­tus Anyaszentegyház negyvenhárom püspöké­nek nyomába lépve, meg­rendült lélekkel, elsősor­ban Isten kezéből veszem át e seregben a megbízatá­somat. Odatartozom eh­hez a sereghez, ehhez a sokszor elárvult, de Krisz­tuslátó néphez. Én azt sze­retném és ebben ti is segít­setek, hogy a mi népünk valóban ebbe a seregbe tartozzék bele. Mert meg­­tartatás csak Isten közelé­ben van. Nem elég nép­egyháznak megmarad­nunk: hitvalló, élő egy­házzá kell lennünk. Nem elég külső erőkre számíta­nunk: belülről kell meg­erősödnünk. A Marosmegyei Ma­gyar Demokrata Ifjúsági Szövetség (MADISZ) he­tilapjában Szucher Érvin írását olvashatjuk a Fran­ciaországban tartózkodó expüspök, Papp László újabb kinyilatkoztatásai-Romániai Magyar Szó Vissza kellene kapják iskoláikat, szeretetintéz­­ményeket kellene építeni­ük, amihez rengeteg ada­kozás és önzetlen, önfelál­dozó munka szükséges. Ez emberi erőből aligha valósítható meg, de él az a remény, mondta a püs­pök, hogy a negyven év el­nyomatása alatt is voltak szülők, akik megtanították gyermekeiket imádkozni, másokért élni. És voltak hősiesen, ha kellett, titok­ban küzdő, dolgozó lelki­­pásztorok, akik a legnehe­zebb időkben is vállalták a rájuk bízott feladatot. Csiha Kálmán püspöki beiktatása alkalmából biz­tatásul és erősítésül mondta a következőket:- Isten megbíz azzal, hogy összeszedjük a ma­radékot, negyvenéves el­nyomatás, börtönök, lelki és morális roncsolódások, elvett egyházi javak, lélek­­ingások, menekülési hul­lámok után most ebben az új életben nem törődve semmi mással: össze kell szednünk a maradékot: hitben, munkában, hűség­ben, dokumentumokban, élő lelkekben, nagyváro­sokban, pusztuló szórvá­nyokban, a lélekszámúnk­ban, számba nem vett test­véreinket, a lelkünk mé­lyén azt a kicsi szeretetet és bizalmat, népünknek azt a lelkierejét, ami még megmaradt: össze kell szedjük a maradékot. ról. A „Huszadik század kereszténysége” című francia lapnak adott inter­jút a népharag elől mene­kült váradi püspök, aki nem átallotta azt állítani, hogy ő mindig a legna­gyobb segítőkészséggel vi­seltetett Tőkés László iránt. Intézkedéseivel menteni és óvni akarta a forrófejű fiatalembert, és igyekezett „öncélú lázadá­sait” fékezni. Ám hiába volt minden nagylelkű, atyai támogatás, Tőkés László mellett a kanadai testvér is megkapja a ma­gáét Papp Lászlótól. A volt püspök - mintha je­lenlevő személy lett volna - olyan jól értésükén szá­mol be a két testvér „prak­tikáiról”, vagyis arról a tö­rekvésükről, hogy a kül­földi közvéleményt félre­vezessék. Papp László elmagya­rázza a francia riporter­nek, hogy mennyi jót tett Tőkés Lászlóért, s ha tud­ta volna, hogy Temesvá­ron is folytatja izgága te-A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ung­­váron és Miskolcon meg­jelenő lapjában interjút olvashatunk Veress Gá­borral, az újonnan alakult nemzetiségi főosztály ve­zetőjével, aki eddig a be­regszászi járási pártbizott­ság első titkára volt. Vajon sokakhoz hason­lóan itt is menekülésről volt szó a süllyedő hajó­ról? Veress Gábor határo­zottan állítja, ő nem me­nekült a pártapparátus­ból, hanem meggyőzték arról, hogy ő lenne ta­pasztalatai alapján a leg­megfelelőbb ember erre a posztra. - Vajon mit tart a legsürgősebben megol­dandó problémának Ve­ress Gábor? - kérdezi a ri­porter.- Nagyon lényegesnek tartom azt, hogy az isko­lákban az anyanyelvi ok­tatás megfeleljen a köve­telményeknek. A magyar iskolákban ez a kérdés többé-kevésbé sínen van, de nagyon rossz a helyzet többek között a szlovákok és a németek körében. Itt anyanyelvi oktatásról vékenységét, akkor de­hogy is „menekítette” vol­na oda előző szolgálati helyéről. „Segíteni akar­tam neki, de minden rosszra fordult” - nyilat­kozza Papp László. Az újságíró így kom­mentálja cikke végén a püspök szereplését:- El tudom képzelni, mire gondolt Papp Lász­ló, mikor az utolsó mon­datát mondotta. A diktá­tort kivégezték, a szeku­­sok és pártaktivisták kis része lebukott, néhányan bíróság előtt állnak; őnagysága pedig a népha­rag elől menekült el ide­genbe. Vajon a többségre, az Isten igazi és szerető fiaira mikor fog gondolni az elmúlt rendszer hűsé­ges gyóntatója? egyelőre nem is beszélhe­tünk. A németek egyre élesebben vetik fel, hogy sem a helyi rádió, sem a televízió semmiféle prog­ramot nem sugároz ré­szükre. Felmerült továbbá a települések régi nevének a visszaállítása. Kétségte­len, hogy ez hosszas folya­mat lesz, mert be kell tar­tani a törvényt. Fontos az utcanevek és a feliratok kérdése is, mert nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az emberek otthon érezzék magukat a saját lakhelyü­kön. Nemzetiségi járás vagy autonóm körzet? Er­re is választ kell talál­nunk, ahogy az élet a to­vábbiakban fel fogja vet­ni. A terv szerint egy olyan koordinációs tanács ala­kulna, amely a KMKSZ, az ukránok, a ruszinok, a románok és más nemzeti­ségek képviselőiből állna össze, ők döntenének a feliratok dolgában is. A kárpátaljai magyarság sorsának alakításában a nemzetiségi főosztálynak és a KMKSZ-nek közösen kell munkálkodni. A hírhedt váradi püspök vallomásai A soknemzetiségű KÁRPÁTALJA Kárpátalja

Next

/
Thumbnails
Contents