Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-09-01 / 17. szám

24 HAZAI KÖRKÉP

éjjelünk, se nappalunk, sem ünnepünk, sem családi életünk.

Aztán N.-nét figyelem, amint az előttem érkezőket sorban kiszolgálja. Az italválasztékra nem lehet panasza senkinek, konyakból négyfélét, vodkából 200 és 700 forintosat is tud kínálni. Ilyenkor vasárnap dél körül mégsem az italfélék, hanem a kenyér a legkelendőbb. Úgy tűnik azonban, a pékek nem olyan serények, mint a boltosok, ezért N.né „becsületesen” közli a vevőkkel, a kenyér nem friss, hanem tegnapi. Jobb híján persze ezt is veszik, és én sem tudok ellenállni vasárnap délben a szombati kenyérnek. Csak otthon veszem észre a kenyér címkéjén, hogy ezt bizony pénteken sütötték, s amikor megkóstolom, elbizonytalanodom, hogy melyik pénteken. Végül jobbnak látom, ha kidobom a szemétbe. Abban a zacskóban pedig, amelyikbe az epret mérte nekem N. úr, jócskán akadt rohadt is. Ez már kicsit bosszantó. Az, hogy N.-néknél magasabbak az árak, mint másutt, rendjén való, hiszen éjt nappallá téve dolgoznak. De attól tartok, N.-ék kicsit megfertőződtek az állami kereskedelem szellemétől, vagy csak gyorsan akarnak meggazdagodni.

A fővárosban rövid időn belül, gyors egymásutánban több mint hetven éjjel-nappal nyitva tartó kis élelmiszerbolt nyílt, magánvállalkozók jóvoltából. A vállalkozók egy jelentős része diplomás fiatalember, akiket egyébként komolyan fenyegetne a munkanélküliség veszélye, ha nem lenne merszük, no és persze anyagi hátterük az üzlethez. Anynyian azonban egyelőre nincsenek, hogy egymástól elcsábítanák a vevőket. A Nemzeti Színház tőszomszédságában például ötven méteren belül két éjjel-nappali bolt is működik, s állítólag mindkettőjüknek kifizetődik a nonstop nyitva tartás. Legalábbis egyikük sem volt hajlandó nyilatkozni elképzeléséről s a konkurenciáról. így a közelükben, az alig háromszáz méternyire lévő harmadik üzletbe nyitottunk be, ahol őszinte szóval, szinte vendégszeretettel fogadott bennünket az S. házaspár.

Nehéz időket élünk- Mi tulajdonképpen nem vagyunk új vállalkozók, mert még 1979-ben nyitottuk meg ezt az üzletet. Akkor csak zöldséggel foglalkoztunk, kerek öt esztendőn át, a környékbeliek nagy megelégedésére. Családi okok és egyéb körülmények miatt szüneteltettük 1985-től az üzletet. Megszületett ugyanis kislányunk, az utcát pedig - csatornaépítés miatt - felbontották, úgyhogy két éven át

megközelíthetetlen volt ez a bolt - mondja S. úr.- Előtte és közben mivel foglalkoztak?- En szakközépiskolában érettségiztem, ahol az esztergályos szakmát is megtanultam. Eredeti szakmámban egyetlenegy hónapig dolgoztam az érettségi után. Összesen 780 forintot kerestem, s ez már akkor is kevés volt az éhenhaláshoz. Később hivatásos gépkocsivezető lettem, jártam az országot. Feleségemnek viszont jó szakmája van, ruhaipari technikus, tökéletesen tud szabnivarmi. Az utóbbi öt évben egy ruhaipari gazdasági munkaközösségben dolgozott, csodaszép gyermekruhákat készített butikok számára. Az igazság azonban az, hogy feleségem a tervezéshez nem ért, s ezért társai, akikkel közösködtek a géemkában, a végtelenségig kihasználták. Ezért határoztunk úgy, hogy soha senkivel sem társulunk, sem rokonnal, sem baráttal. Közös lónak túrós a háta, inkább kínlódunk magunk.- Ahogy elnézem a környék lakóit, itt aligha akad olyan vásárló, aki az esti órákban vagy hétvégeken egy partira igyekszik és sürgősen kell vennie egy méregdrága italt. Mégis, kik járnak ide?- Maradjon egy kicsit nálunk, s majd saját szemével láthatja - invitál S.-né.