Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-01 / 17. szám
22 HAZAI KÖRKÉP TÍZ PÁRIZSI, PIRKADATKOR Álmatlan boltosok Az idősebbek talán emlékeznek rá: néhány év zede még létezett Budapesten, az Emkével szemben, „ott, ahol a hatos megáll", egy hétköznap és ünnepnap, éjjel-nappal nyitva tartó élelmiszer-áruház. Nevét, az „éjjel-nappalit" a mai napig megőrizte, holott időközben jócskán megkurtították nyitvatartási idejét, s így hosszú ideig esténként és ünnepnapokon sehol sem lehetett ételt-italt vásárolni a fővárosban. Napjainkban viszont ismét divatba jönnek a nonstop nyitva tartó élelmiszerboltok. A privatizálás szellemében több vállalkozó ebben az üzletágban próbál szerencsét. Hogy milyen sikerrel? Azt próbáltuk riportunkban felderíteni. A magam ura akartam lenni Budán, a Vízivárosban úgy másfél esztendeje működik L. úrnak és társának éjjel-nappali vegyeskereskedése. Akad itt minden, mosószertől a márkás italokon át a friss kenyérig. Sőt, aki ide betér, még másutt hiánycikknek számító áruval is találkozhat. Pedig az igazság az, hogy az üzlet csupán tenyérnyi: az eladótér és a raktár legföljebb 25 négyzetméter lehet.- Milyen vásárlórétegre alapították ezt az üzletet? - kérdezem L. urat.- A Déli pályaudvartól csupán egy percre vagyunk, arra gondoltunk, hogy az utazóközönségnek jó szolgálatot teszünk, ha itt nyitjuk meg nonstop nyitva tartó üzletünket. Aztán mégsem belőlük állt össze a vevőkör. Az utasok nemigen vásárolnak nálunk, talán mert restellnek átjönni az aluljárón, talán azért, mert nem ismerik a boltunkat. A környékbeliekből viszont igen stabil törzsvevőkor alakult ki. Akadnak köztük neves művészek, de egyszerű kisnyugdíjasok is, akik hétköznap, amikor az állami élelmiszerüzletek nyitva vannak, akkor is hozzánk járnak, mert tudják, nálunk mindig friss az áru, és sohasem csapjuk be a vevőket. Állandó vevőnk például egy idősebb úr, aki teljesen vak. Az eladónak átadja a pénztárcáját, ő kiveszi belőle a fizetséget, s beleteszi a visszajáró pénzt. Az nálunk természetes, hogy becsületesen bánunk a vevő pénzével, de az is, hogy a legszebb árut ő kapja. Korábban, amíg nem hozzánk járt vásárolni, sajnos egyetlen olyan élelmiszerüzletet sem talált a környéken, ahol ezt tapasztalta volna.-A kereskedők általában nem csinálnak lelkiismereti kérdést abból, hogy becsapják a vevőt - vakot, látót egyaránt. Azt mondják, annyira kevés a fizetésük - s ez igaz is, hiszen átlagosan öt-hat ezer forintot keresnek hogy csak úgy tudnak megélni, ha megkárosítják a vásárlókat.- Hát nálunk ez nem így van. Társammal két üzletet üzemeltetünk, ezt a vízivárosit és egyet a város szívében. Fiatal eladókat alkalmazunk, akiket jól megfizetünk, háromszorosát is megkapják annak, amit az állami üzletekben kapnának. Cserébe azonban a becsületes, udvarias kiszolgálást elvárjuk tőlük. A fiatalemberek egyébként előnyben vannak nálunk, nemcsak azért, mert ez nem nőnek való fizikai munka, Hanem azért is, mert nem teljesen veszélytelen üzem egy éjszaka is nyitva tartó bolt, hiszen a közbiztonság nem olyan jó már Budapesten, mint néhány évvel ezelőtt.- Tehát nem károsítják meg a vevőket, s jól megfizetik az alkalmazottakat. Es még nem mentek tönkre?- Az igazság az, hogy így is elég jól jövedelmez az üzlet. Azt nem mondom, hogy nincs vele sok fáradság, hiszen a beszerzést társammal ketten végezzük, de ha kell, az üzletbe is beállunk árusítani. Nincs ünnep és vasárnap, szabadságra, üdülésre egyelőre nem gondolhatunk. Vezetjük a
