Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-09-01 / 17. szám

4 POSTALÁDÁNKBÓL 7 ! >V v pO.H-Vä*4 * ^ budait ^ * I *** A Magyar Hírek postarovata az olva­sók fóruma. A szer­kesztőség ugyanak­kor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett le­veleket rövidített for­mában közölje. Az a világ elmúlt, ami­kor fosztogatók járták az országot, akik ellen többé nem jelentett védelmet a karhatalom, mert éppen az lett végrehajtója a fosz­togatók határozatainak, amiket nem valami külvá­rosi lebujokban hoztak, hanem az ország házában, ahova őket a történelem szennyes hullámai sodor­ták. Egy távoli, torzonborz, tudósnak álcázott közgaz­dász tanítványainak val­lották magukat, aki a munkásság elnyomorodá­­sát jósolta. Ezt ők mara­déktalanul meg is valósí­tották, míg ők maguk pe­dig luxuspalotáikban él­ték fényűző életüket. Ez a világ elmúlt, mi pedig meg kell, hogy vál­toztassuk mindnyájan a magatartásunkat, melyet a letűnt rendszerrel szem­ben tanúsítottunk. Akkor joggal követtünk el mindent, hogy visszave­gyük legalább részben azt, amit tőlünk elvettek, vagy hogy „kivegyük részünket a népgazdaságból”, mi­előtt azt esztelen vállalko­zásokba fektették. (Vas nélküli vasmű, szén nélkü­li szénbánya stb.) Ma a magyar nép által választott kormány áll az ország élén. A tisztesség és becsület azt követeli meg tőlünk, hogy a ren­delkezéseit ne szegjük meg, mert az feltétele an­nak, hogy az országot ki­vezessék jelenlegi kataszt­rofális gazdasági helyzeté­ből. Hazalátogatva ne igye­kezzünk ezután megszegni a vámszabályokat. Ha túl soknak találják, amit vi­szünk, legfeljebb mutas­suk meg rokonaink, bará­taink hosszú lajstromát, annak valószínűsítésére, hogy nem üzletelésre szántuk a hazavitt holmit. A vámkezelő most már az új, tisztességes, okosabb rendszert szolgálja. Ezután a dollárt, már­kát stb. ne váltsuk be a fe­ketepiacon. Segítsük ez­után fokozottabban ott­hon maradt hozzátartozó­inkat, barátainkat, akik­nek alacsony nyugdíja, fi-' zetése az infláció követ­keztében rohamosan ér­téktelenedik. Segitsük őket, hogy átvészelhessék a közeljövő nehézségeit. Őrizzük, óvjuk minden erőnkkel ezt a rendszert, melyet a magyar nép sza­badon választott, és ve­gyünk részt tevékenyen hazánk újjáépítésében! MEGYESY JENŐ TULSA, OK., EGYESÜLT ÁLLAMOK Révffy László nagy-bri­­tanniai olvasójuk arról panaszkodik, hogy a pos­tarovatnak írt levelek tel­jesen hatástalanok. Ma­gam is, nyilván sok más levélíróval együtt, azt ta­pasztaltam, hogy még az újságjukkal kapcsolatos panaszokat sem orvosol­ják, ha a panaszt le is köz­ük. Több nyugati olvasó panaszát közölte már a Postarovat a „Burgen­land” szó használata mi­att, akik kifejtették, hogy ennek a szónak magyar szövegben való használata mind történeti, mind he­lyesírási szempontból helytelen. A Magyar Hírek szer­kesztői azonban vagy nem olvassák a postarovatot, vagy nem érdekli őket az olvasók érzékenysége, mert ők rendületlenül „Burgenland”-ot írnak, ha Nyugat-Magyarország el­szakított részéről, ősi ma­gyar nevén az Őrségről, beszélnek. 1990/9. szá­muk főzőcskerovata ismét hemzseg a „Burgenlan­­dok”-tól, mintha csak szándékosan akarnák sér­teni az olvasó magyar­­nyelv-érzékét és nemzeti önérzetét. IZSÓ LÁSZLÓ TAMÁS NEW YORK, N. Y„ EGYESÜLT ÁLLAMOK (Olvasónknak abban igaza van, hogy valóban többen szóvá tették a Bur­genland elnevezés haszná­latát. amivel mi továbbra is élünk, ám ennek magyará­zatát nem adtuk. Ezúttal pótoljuk a mulasztást. Az elcsatolt, nyugat-magyar­országi rész korábban több vármegyéhez tartozott, so­hasem nevezték azt meg­előzően egy néven e most Ausztriához tartozó terüle­tet. Az Őrség a Rába folyó­tól délre, Göcsejtől északra, a hármas - jugoszlá v-oszt­­rák-magyar - határ köze­lében található, egy része ma is Magyarországé. Te­hát Burgenlandnak csak ezt a legdélibb csücskét il­lethetné az Őrség név, a túlnyomó részét semmikép­pen sem. A hazánktól el­szakított területekből ösz­­szeállt osztrák tartomány­nak nem lehet tehát a Fer­tőzugtól a hármashatárig egyaránt érvényes, össze­foglaló magyar neve. Ezért fogadja el az ottani - saj­nos már csak marokriyi - őshonos magyarság is a Burgenland elnevezést. - A szerk.) A szóban forgó utca­név-változtatásokkal kap­csolatban volna néhány javaslatom: A névváltoztatások le­gyenek véglegesek. Ezt egy törvénnyel lehetne biztosítani, mely megtiltja a nevek megváltoztatását. Ha új névre van szükség, mindig van egy utca, tér, park, melyet el lehet ne­vezni, ha pedig ilyen hely kell, van arra is elég lehe­tőség. Ugyanaz az utca viselje egész hosszában ugyanazt a nevet. Ha mégis más névvel látják el az utca egy részét, a házszámozás legyen folyamatos. Erre példa Franciaország Le Havre városában van: a Rouen felől bevezető út négy különböző nevet vi­sel, de a számozás folya­matos. Egyáltalán nem baj, ha egy utca első háza a 366-ot viseli, és az utol­só, mondjuk 942 után a másik utca első háza a 944-es. Ezt akkor is meg lehet valósítani, ha az ut­ca több kerületen megy át, mint például Párizsban a Rue de Vaugirard. Végül javasolnám azt, hogy a számozás legyen méterrendszerben. Ha va­laki új ajtót nyit, annak azonnal megvan a száma. Ha a 3625-ös számú ház­ba kell mennem, rögtön tudom, hogy a villamos vagy metró után milyen hosszú út leselkedik rám, tehát inkább autóval megyek. SUGÁR MENYHÉRT BESSÉGES, FRANCIAORSZÁG Ez évben is megtartot­tuk az Észak-Angliai Ma­gyarok Kultúrtalálkozóját Rochdale-ben. Három klub vett részt: Bradford, Middlesborough és Man­chester. Nagyon szép mű­sorral lépett fel minden klub, bizonyítva azt, hogy bármilyen messze is élünk hazánktól, a magyar kul­túrát ápoljuk, és nem hagyjuk, hogy kihaljon itt közöttünk. Öregek és fia­talok vegyesen voltunk a színpadon. Külön dicsére­tet érdemel a három klub tánccsoportja. Klubunk befogadóképessége kb. 400 fő, de alig tudtunk mozogni. Sok jó magyar találkozott, és sok szerzett új barátokat ezen a na­pon. Kedves vendégeink voltak Szabó László a Magyarok Világszövetsé­gétől, Szabó Gellért a lon­doni Magyar Nagykövet­ségtől, Pátkai Róbert evangélikus püspök Lon­donból és a helyi tanács képviselője. Sokáig fo­gunk emlékezni erre a szép estre, és már tervez­zük a jövő évi műsorun­kat, beszélgetünk a jövő évi találkozóról, és nem hagyjuk elfelejtetni sem magunkkal, sem baráta­inkkal, hogy magyarok vagyunk. SZÉLESI JÓZSEF ÉS JUDIT ROCHDALE, NAGY-BRITANNIA

Next

/
Thumbnails
Contents