Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-11-15 / 22. szám
HAZAI KÖRKÉP 33 ásó-, kasza- és kapanyél. A Mátrában megbúvó aprócska falvak népe régtől erre specializálódott és hordta készitményeit az Alföldre, terményért. Lám, ma is van maradéka a földrajzi adottságokból fakadó, nem felülről vezényelt népi munkamegosztásnak! Odébb találjuk a teknővájókat, a nyárfa megmunkálóit. Ők nem a zárt erdők hazájából jöttek, hanem ahol ez a fafajta honos. Furulyaszó csalogat egy névtelen hangszerkészitőhöz. Illetve, dehogyis névtelen: Horváth Lajossal, a sámsonházi téesznyugdíjassal ismerkedünk meg, aki bodzából faragja olcsón kínált pikuláit. Még „klarinétokat” is árul, amelyek maga fabrikálta esztergán, nem gyári minta után születnek meg. Ennek már „komoly” ára van. 7 A Jászság cipészekkel és csizmadiákkal árasztja el a vásárt. Régimódi, tartós készítményeik vásárlóközönsége a mozdulatlan ízlésű falusiakból áll. Mögöttük az ócskások sorakoznak. A sok alsószoknyát viselők vidékén a kereskedelem tárgya lett ez is. A szegélyüket egy vagy több piros csík díszíti, s ebből - állítják - meg lehet állapítani, melyik faluból való. Jászberényből jár ide egy kemény kötésű fiatal kádár, aki Toldi Miklós módján emelgeti öblös hordóit. A korláton túl, az állatvásárban néhány tehén vár vevőre. Népesebb a gumis kocsik tábora. Közöttük éppen hangos szakmai vitát tartanak a cigány lókupecek. De jó lenne érteni a nyelvüket! Még néhány kecske is árválkodik a vásártér szélén. A szegény ember teheneként becézett 8 jószág országunkban sohasem terjedt el. Gazdájuk most is inkább az élcelődők, mintsem a komoly érdeklődők kérdéseire kénytelen válaszolni. ENDRŐD Ezt a Körös-parti falut érdemes lenne bármilyen irányban odébb tolni húsz kilométerrel, mert akkor határozottan beleilleszkedne valamelyik tájegységbe. Épp a szélén helyezkedik el a Féja Géza által Viharsaroknak minősített vidéknek. Valóban, in-
