Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-11-15 / 22. szám

M. H.-INTERJÚ 29 Tabajdi Csaba szén ez is a feladata hogy eljár a hatóságoknál.-Akkor viszont adjuk meg a pontos címet.- A Minisztertanács Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkársága, Bp. Pf. 2. H-1357. Ez a postací­münk, egyébként a Kossuth tér 4. szám alatt vagyunk találhatók. A telefax száma 11530-124. Azt is el kell mondanom, hogy szeretnénk végre megvalósítani azt, ami eddig hiányzott: átfogó koncepciót kidolgozni arra, mi­ként tartsunk kapcsolatot a szom­szédos országokban élő magya­rokkal. Ahol lehet, ott tárgyalunk az illetékes ország hatóságaival. A nem távoli jövőben szeretnénk elérni, hogy a Magyar Rádió és Tv adásai a Kárpát-medencében foghatók legyenek. Szeretnénk, ha mielőbb sikerülne a Nemzeti­ségkutató Intézet létrehozása, ahol a szomszédos országokban élő magyarságra vonatkozó vala­mennyi adat fellelhető lenne. Szervezzük a nagyvilágban élő magyar képzőművészek alkotása­inak állandó hazai múzeumát is. Alapítványt kívánunk- létrehozni, amelynek elsődleges célja a szomszédos országokban élő ma­gyarok segítése lesz. Szóval, sok tervünk van.-A Magyarok Világszövetsége nemrégiben önálló társadalmi szervvé alakult, amely immár az egész magyarságban gondolkodva kívánja támogatni a magyarság megőrzését szerte a világon. Mi­lyen kapcsolódási pontokat lát a nemzetiségi titkárság és az MVSZ között ?- Az együttműködés kívánatos, egy kormányzati szerv és egy egyesület közötti partneri viszony alapján. Szeretnénk, hogy a meg­újuló szövetség, amely már nem a nyugati magyarok világszövetsé­ge, hanem a magyarok világszö­vetsége, tudjon szakítani a múlt régi beidegződéseivel, amelyek miatt sokan ódzkodtak a kapcso­lattartástól. Mi számítunk az MVSZ és a Magyar Hírek támo­gatására, az együttműködésre. A konkrétumok meghatározása az elkövetkező időszak feladata. Az említett kollégiumnak egyébként tagja a Világszövetség főtitkára is.- Hosszú távú tervekről beszélt. Ugyanakkor azonban nem feled­hető, hogy noha ön népszerű mér­sékelt ellenzéki körökben, mégis­­csak az MSZP színeiben szerepel. Nem tart attól, hogy dolgozik, dol­gozik - s a választások után távoz­­nia kell?- Az ember kénytelen vállalni a diófaültető szerepét. Aki egyéb­ként ismeri tevékenységemet, tudja, hogy baloldali meggyőző­désű vagyok, a párttagság szá­momra mindenkor eszköz volt a nemzeti érdek képviseletéhez. A mai magyarországi helyzet, meg­ítélésem szerint, kétirányú erőfe­szítés eredményeként alakult ki. A párton belül a reformerek - nem kevés egzisztenciális kocká­zatot vállalva - bontották meg a parancsuralmi rendszert, míg az ellenzék kívülről gyakorolt nyo­mást. A párton belüli erjedés nél­kül ma nem tarthatnánk itt, ameddig eljutottunk. Sajnos, ma­napság az ellenzék radikalizáló­­dó része úgy viselkedik, ahogy a korábbi hatalom tette hosszú időn át, vagyis a kizárólagosságot hirdeti. Én a baloldaliságot vállalom mindenkor, függetlenül attól, hogy MSZP-tag leszek-e vagy sem. A-zt azonban sokunk nevé­ben határozottan visszautasítom, hogy kevésbé lettem vagy lettünk volna hazafiak, mint mások. Ah­hoz, hogy a magyar külpolitika itt tartson, ahol ma, olyan embe­rekre volt szükség, mint Szűrös Mátyás, Horn Gyula, Őszi Ist­ván, Szokai Imre és azok a „név­telen”, elkötelezett szakértők, akik munkájukat segítették a párt­apparátusból. Nem szabad el­hallgatni azt sem, hogy a fordula­tot, ami a szomszédos országok­ban élő magyarság és a nyugati magyarok helyzetének, szerepé­nek megítélésében végbement, sok nyugati honfitársunk segítet­te. És itthon is nagyon sokan, Csoóri Sándor, Für Lajos, Ilia Mihály, Vásárhelyi Miklós, Köte­les Pál és még sokan mások. Ami az én személyes sorsomat illeti, az, hogy úgy mondjam, benne van a mai magyar valóság­ban. Ha a kizárólagosok jutná­nak hatalomra, akkor kisöprik az embert, hiszen kényelmetlen len­ne annak bevallása, hogy a ma­gyar nemzet ügyéért mások is tet­tek esetleg valamit. Én reményke­dem, hogy a józan erők fognak felülkerekedni. Félnivalóm pedig nincs, ebben a hazánban mindig találok munkát. H. Gy. FOTÓ: GÁBOR VIKTOR

Next

/
Thumbnails
Contents