Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-02-06 / 3. szám
\ SAJTOTÜKÖR Visszatérés a Kossuth-címerhez? - Mit akar a Kisgazdapárt? - Magyar lobbyzás - Népesedési helyzetünk - Parlamentünk foglalkozási összetétele €L€TeTUDOMANY A hazai sajtóban a közelmúltban többen is felvetették: miközben nemzeti hagyományainkat újra átértékeljük, időszerű megfontolnunk, hogy az alkotmány megújítása során nem lenne-e helyénvaló visszatérni a Kossuth-címerhez. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat hetilapjában Bertényi Iván, a Nemzetközi Heraldikai Akadémia Tagja és Kállay István egyetemi tanár adnak színes, érdekes áttekintést nemzeti címereink történetéről. Mondáink szerint a magyar fejedelmi jelkép a turulmadár volt. Uralkodói jelvényként Szent István királyunk nyomán a keresztet használták. Ezek még jelképek és nem címerek voltak. Mintegy 800 éve jelent meg III. Béla pénzein történelmi címerünk egyik alkotóeleme, a kettős kereszt; Imre király pecsétjén 1202- ben pedig a sávozott pajzsmező. A hármas halom az Anjouk idején, a XIV. században tűnt fel, például Nagy Lajos királyunk címerén. A magyar heraldikára jellemző módon csaknem minden uralkodó változtatott egy keveset az ország címerén. A társországokat is magában foglaló címer a középcímer. Erdélynek saját címere volt, amely három részből állott: az emelkedő sasból, a fölötte növekvő félholdból és a napkorongból (utóbbi kettő a székelység jelképe), valamint a hét bástyából. Erdély címere 1848-ban került bele a középcímerbe. A Szent Korona először a XV. században, V. László, majd Hunyadi Mátyás címerein jelent meg. A Habsburgok trónfosztása után (1849) Kossuth Lajos kormányzó elnök a címernek a királyi korona nélküli változatát választotta államunk jelképéül. A Horthy-korszakban a koronás állami kiscímert használták, s ezt kétoldalt angyalok tartották. Az 1946-ban kikiáltott Magyar Köztársaság újra a királyi korona nélküli Kossuth-címert választotta állami jelképül, míg 1949-ben, a Magyar Népköztársaság megalakítása után, merőben új címert alkottak. Rákosi Mátyás szerint ugyanis a régi címer „nem fejezi ki a szocializmus építését”. A cikkírók szerint ezeréves országunk folytonosságát a Kossuth-címer fejezi ki leghívebben; ezért annak visszaállítását javasolják. A hajdani Független Kisgazdapárt, amely az 1945-ös választásokon a szavazatok 57 százalékát kapta, a közelmúltban kinyilvánította: folytatja működését. A Magyar Gazdasági Kamara hetilapjában Bossányi Katalin készített figyelmet keltő interjút a 67 éves Ravasz Károllyal, aki egykor a Kisgazdapárt apparátusában dolgozott, 1949-ben emigrált, 1962- ben hazatért, s azóta neves külföldi gazdasági lapokat tudósít Budapestről. Ravasz Károly hangsúlyozza, hogy ezt a pártot sohasem oszlatták fel. 1956-ot követően a párt neves közgazdászai - köztük például Bognár József, a Magyarok Világszövetsége jelenlegi elnöke - részt vettek az 1968-as gazdasági reformot előkészítő új program kimunkálásában. Irodájuk 1960- ig legálisan működött, így most nem új párt alapításáról, hanem egy 1930-ban megalakult párt újjászervezéséről van szó. Programjuk - a semlegesség és a kölcsönös leszerelés támogatása mellett - az ország demokratikus átalakítását, s a többpártrendszeren alapuló népképviseletet célozza meg. IÉLET ÉSl# I irodalom' JTIKAI HETILAP Gombár Csaba politológus a törvényhozó intézmények munkájában felmerülő lobbyzásról, annak USA-beli és hazai változatairól beszél irodalmi és politikai hetilapunknak adott interjújában. Gombár Csaba szerint nálunk mára szinte minden érvényben lévő intézmény, illetve intézményes eljárási forma pejoratív csengésű: a hivatal, a párt, a szakszervezet vagy épp a propaganda, mert a progresszivitás kipárolgott belőlük. Az érdekérvényesítés évszázadok során kialakult formái - véli a nyilatkozó - nem érvényesülhettek az elmúlt négy évtizedben Magyarországon.- Ha a lobbyzás nálunk is legális tevékenység lehetne - mutat rá Gombár Csaba -, az érdekelt csoportok folyamatosan megfelelő információval láthatnák el a több száz képviselőt, illetve a nyilvánosságot. A sorra alakuló új társadalmi szervezetekről szólva kifejti, hogy ez esetben az érdekcsoportok és maguk a lobbysták ugyanazok a személyek lehetnének.- Ha a lobbyk legalizálódnak - hangsúlyozza Gombár -, s a különböző szervezetek a parlamenti demokrácia keretében a nyilvánosság előtt egymáshoz méretnek, akkor a társadalmi csoportok, pártok ellenőrizni tudják a szervezeti érdekekből fakadó törekvéseket. vigilia Rangos íróink (Czakó Gábor, Esterházy Péter, Fekete Gyula, Varga Domokos és mások) elemzik a gyermekvállalási kedv csökkenésének, a családok széthullásának okait a katolikus folyóirat „A gyermek - áldás” című összeállításában. Fekete Gyula „Hullámvölgy” című esszéjében rámutat, hogy többen a valamikori istenáldást - a gyermeket - hovatovább istencsapásnak tekintik, mert a gyermeket nem nevelő házaspárokhoz képest a statisztikák szerint a háromgyermekes család fele színvonalon él. Népesedési helyzetünk az utóbbi harminc évben világviszonylatban is a legroszszabbak közé tartozik.- Ezek után joggal várná az ember - hangsúlyozza Fekete Gyula -, hogy a gyermeket nevelő ifjú családok terhein könnyítsen a társadalom. A kérdés időszerűségét az adja, hogy a személyi jövedelemadó tovább növeli a gyermeket vállaló családok anyagi terheit. Az író rámutat, hogy a család, a gyermek vagy az anyaság a jövő felé sugárzó fogalmak, akárcsak az eszmei elkötelezettség egy közösség, egy nemzet sorsa iránt. A hit - főképpen az Isten-hit - csakis a távlatokra „tájol”, meghosszabbítja a „személyes érdekeltséget”, az érdekviszonyokat a halál utánra is. A nagycsaládot tudatosan vállalók, tisztességgel gondozók -véli Fekete Gyula - ma úgyszólván csak a hívők közül kerülnek ki. Valószínű, hogy a vallástalanság, a hitetlenség nagyban hozzájárul a jelenérdek, a mának élés uralmához, sőt despotizmusához. Hívő nem tud csak a mának élni.- Meggyőződésem - fejeződik be a Vigíliában közölt tanulmány -, hogy vallásos, hívő tömegek nélkül nincs ma egészséges társadalom. HITEL- Milyen foglalkozások képviselői ülnek jelenleg az Országházban? - teszi fel a kérdést az irodalmi-társadalmi-kritikai hetilap egyik tanulmányának szerzője, Gergely András. A honatyák összlétszáma jelenleg 386. 282 képviselőnek van diplomája, közülük 113-nak doktori címe. A magyar parlament tehát jellegzetesen értelmiségi parlament - hangsúlyozza a szerző. A legnagyobb foglalkozási csoport a gyárigazgatóké, ők 56-an vannak. Velük csak az agrárcsoport mérkőzhet, mert ha a negyven termelőszövetkezeti elnökhöz hozzászámítjuk a hét állami gazdasági igazgatót, a két szövetkezeti vezetőt és a hét állatorvost, akkor ők is éppen 56-an vannak. Munkások 35-en vannak, a szerző szerint viszont jelenleg is paraszti munkát végző képviselő egy sem. A párt tisztségviselőinek száma 33. A tanárok csoportja is jelentős, 28 a számuk. A hagyományos képviselői foglalkozást, a jogászságot mindössze hárman gyakorolják. Hét lelkész szerzett mandátumot, többnyire főpapok, ők az országos listán jutottak be. A tanulmány szerzője rámutat, hogy a kettős jelölés során a lakosság minden esetben a magasabb társadalmi presztízsűt választotta. Ha férfi és nő küzdött a mandátumért, a férfit; a nyugdíjast legyőzte az aktív kereső, az alacsonyabb beosztásút a magasabb beosztású. A képviselőknek csak 21 százaléka nő, és alig több mint öt százalék a harminc éven aluli. Mivel a parlament mandátuma 1990-ben lejár - hangsúlyozza végezetül a cikk szerzője - érvényes lehet a mondás: az ifjúságé a jövő. 27
