Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-11-15 / 22. szám
16 „HISZEN MAGYARNAK SZÜLETTÜNK...!” Tamás Tamás és Papp Gyula vezetésével - megalakult a cserkészcsapat, jelentkeztem. Tizenöt éves kamaszként, 1960 őszétől, Nagy Károly New Brunswick-i magyar iskoláját látogattam. Ő - a helybéli Ruttgers egyetem mai professzora - akkoriban harmadéves egyetemi hallgató volt. Összeszedte azokat a magyar gyerekeket, akik valamennyire tudtak magyarul, és tanította őket irni-olvasni, sőt ennél jóval többre is, magyar nyelvtanra, irodalomra, történelemre, földrajzra, néprajzra. És azt sem felejtem el neki, hogy még elsőéves egyetemistaként is bátran fordulhattam hozzá: volt, hogy este tizenegykor ült le velem tanulni, és magyarázta az angol irodalmat először magyarul, azután angolul. Magam is a Ruttgers egyetemre jártam, majd amikor ott végeztem, elmentem egy évre magyar irodalmat tanulni a belgiumi Leuwenbe, ahol Muzslay István jezsuita atya volt a professzorom. Máig is hálás szívvel emlékezem rá. Hosszasan lehetne sorolni azokat az ifjú magyarokat, akiket 1956 után ő indított el pályájukon, és ma vezető tudósok, pénzemberek a nyugati világban. 1964 óta vagyok cserkésztiszt. Itt, a Sík Sándor Cserkészparkban, a magyarságismereti táborban földrajzot tanítok. Próbálom a magyar tájakat - mondjuk a Börzsönyt, az Erdélyi érchegységet vagy a Felvidéket - amerikai, kanadai tájakhoz hasonlítani, hogy könnyebben megjegyezzék, amit tudni kell róluk. Szerencsére, a legtöbb cserkész ma már jár Magyarországra, és a környező országokat is felkeresik, így a közvetlen élmény sem hiányzik. Imádkozunk, dolgozunk és reménykedünk, hogy amit mi kaptunk, azt továbbadhassuk gyermekeinknek, s most, hogy újjáalakult otthon a cserkészet, a hazaiaknak is. Találtunk egy útjelet... Huszonhét magyarországi cserkészvezető végezte el - a körülmények sürgető volta miatt egyazon táborozás alatt - a segédtiszti, majd a tisztképző tanfolyamot.
