Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-11-15 / 22. szám
4 POSTALÁDÁNKBÓL I * P.O.W. » * — A Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. A „Nyerünk-e a vámon?” című kitűnő cikküket nagy érdeklődéssel olvastam. Hadd mondjam meg: nem nyerünk! Semmit sem. De annál többet vesztünk úgy anyagiakban, mint technológiában. Minden szegény országnak nagy a beviteli vámja és minden gazdag vagy közepes országnak nincs beviteli vámja. Miért kell nekünk a szegények közé tartoznunk? Menjen csak be minél több video, autó vagy számítógép, miért baj az, ha a népnek van valamije, ami különben nem lenne? Nagyon kevés használt ruhaneműt küldtem haza nem régen; egy barátom hirtelen és váratlanul meghalt egy New York-i kórházban, és a kórház - rokonok híján - nekem adta ki a ruháit. A kis postacsomagra ráírtam, hogy biztosítva 100 dollárra. így és csakis így van egy cédula a kezemben, hogy a csomagot feladtam, máskülönben, ha a csomag elvész, azt sem tudom igazolni, hogy valóban feladtam-e. A csomag Lenti városba ment, Zala megyébe, ahol a vámosok úgy értelmezték, hogy a csomag 100 dollárt ér, tehát 45 százalék a vám! Az egész csomag nem ért semmit, a kabát és a felöltő csupán csak emlék, a nadrágot és a cipőt nem küldtem el, eldobtam itt. A vám meg több volt, mint a címzett havi nyugdíja. Javasolom töröljenek el minden vámot. Az ellenőrzés terjedjen ki a fegyverre, robbanóanyagokra és a kábítószerekre és semmi másra! CSORDÁS BÉLA NEW YORK, U.S.A. A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület negyedik őstörténeti konferenciáját az ausztriai Felsőőrön tartotta. A találkozó alkalmat adott arra, hogy a magyarországi és a külföldön élő magyar kutatók ismertessék egymással a szakterületükön elért kutatási eredményeiket. Rácz Mátyás Felsőőr polgármesterének meleg üdvözlő szavai után dr. Csillák György, az egyesület elnöke röviden ismertette az egyesület célkitűzéseit. Több mint ötven előadás hangzott el, és két határozat is született, mely nemzeti érdekeink figyelembevételével jelöli ki az őstörténeti kutatás jövő irányát. Az egyik „honfoglalás” szavunk fogalmának újbóli meghatározása, amelyen azt a történelmi eseménysorozatot értjük, amelynek eredményeképp Álmos és Árpád magyarjai és a hozzájuk csatlakozott népek a Kárpát-medencében megtelepedtek. Ide számítjuk azokat az eseményeket is, amelyek a honfoglaláshoz vezettek, illetve annak következményei voltak. Tekintettel arra, hogy a Kárpát-medence a magyar őstörténeti kutatás szempontjából eddig meglehetősen elhanyagolt terület volt, ezért ennek ösztönzése érdekében született a második határozat: az egyesület alapítványt létesített olyan kutatások ösztönzésére, amelyeknek célja a Kárpát-medence magyar őstörténeti vonatkozású feltárása. Az egyesület felhívással fordul az egyetemes magyarsághoz, és kéri a jelzett cél anyagi és erkölcsi támogatását az alábbi számlára: Országos Takarékpénztár V. kér. fiókja, Budapest V., Deák Ferenc u. 7-9. 130327 számlaszámon, „Kárpátmedence Alapítvány” megjelöléssel. Az egyesület következő találkozójára 1990 júniusában, Odenthal-Altenbergben (NSZK) kerül sor. FORRAI SÁNDOR NY. TANÁR BUDAPEST Az utolsó 40 év alatt Önöknél nem tanították a magyar történelmet! Harminc-negyven éves intelligens, érettségizett magyar emberek nem ismerik a nemzetük történelmét. így Önöknek rendszeresen kellene foglalkozniok a városaik, falvaik, vidékeik történetével, hogy a külföldön élő magyarok és magyarul tudók is megismerjék azt. Jobb későn mint soha... l. s. LOSONC, CSEHSZLOVÁKIA Az 1989/13. számban a Nagy Imre-temetéssel kapcsolatban megjegyzik, hogy a Legfőbb Ügyészség, miután átvizsgálta a Nagy Imre-per iratait, „törvényességi óvást” nyújtott be, s a perben elítélt (és 32 éve kivégzett!) áldozatok „felmentését” kérte. Bármennyire is groteszk ez eddig, erkölcsi felháborodásomat mégis legfőképp az ez után, a 15. számban közölt Kádárnekrológ keltette fel. Magyarország erkölcsi, gazdasági és népesedési katasztrófája felett ez a magyar Quisling elnökölt. Rajk László elvtársának (akinek barátságot hazudott) meggyilkolásában játszott szerepéhez társul annak a Nagy Imrének a meggyilkoltatása, akinek mindhárom kormányában (okt.' 27., okt. 30., nov. 3.) szerepet vállalt 1956-ban. A magyar történelem e figurájáról szólva a M. H. „értékeket” és „pragmatizmust” emleget, s fenn kívánja tartani a felette kimondandó ítéletet a történészeknek. Sajnos, a Kádár-kormány Nagy Imre, áldozattársai és a több mint négyszáz kivégzett más hazafi esetében nem várt a történészek ítéletére... BERÉNYI ZSOLT NEW YORK, USA A Magyar Hírek közlései kétségtelenül elősegítik a külföldre kényszerült magyarokkal való kapcsolat fenntartását. Van a külföldön élő magyarok közt, aki az esetleges hazatérés gondolatával foglalkozik. Az új változásokkal viszont nehezen egyeztethető össze a Frankfurter Allgemeine Zeitung (a talán legkomolyabb nyugatnémet napilap) ez év augusztus 17-i számában megjelent cikk. Eszerint egy Kanadából visszatért magyar család útlevelét bevonták, és őket 5 évi kiutazási tilalommal sújtották. Magyarázat: a törvények még nincsenek az új politikai irányzattal egyeztetve. Azt hiszem, jó lenne, ha az illetékes hatóságok ilyen közlést vagy megcáfolnának, vagy legalábbis némi magyarázatot adnának. Különösen most, mikor Magyarország a keletnémet menekültekkel való magatartásával a nyugati államok általános elismerését biztosította. SOMSSICH PONGRÁCZ OVERUSE, BELGIUM Számomra mindig bántólag hat, ha hazautazásomkor be kell jelentkeznem a „külföldieket ellenőrző” rendőrségen. Nem a bejelentkezési kötelezettségről akarok írni, hanem arról, ahogy ezt az osztályt nevezik: „ellenőrző”. Ez még a Sztálin- és a Rákosi-idők szellemének hátrahagyott öröksége. A Belügyminisztérium nem tudna-e mivelünk, „külföldiekkel” kapcsolatban más alapállást tanúsítani? Az ellenőrzés szó és cím helyett nyilvántartást kellene alkalmazni. A rendőrségi osztály megnevezése látszólag, futólagosán nézve jelentéktelen dolog; de ennek megváltoztatását a megreformált magyar közélet szelleme megkívánja. EGEI SÁNDOR OFFENBACH M., NSZK Angliában élő festő vagyok, közel harminc éve Yorkshire-ben lakom, a közeljövőben egy könyv fog itt megjelenni munkásságomról. Ehhez a
