Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-10-01 / 21. szám

J« IRODALMUNK KINCSESTÁRA HATÁR GYŐZŐ A maffia- Nem néznek ezek se istent, se embert. Agyonverik, ha kell. Mi az nekik, egy emberélet!!- Dazsi! Dazsi! Meg se is­mersz?- A ronda banda. Ezek!! Se is­tent, se embert. Agyonverik.- Mit motyogsz magadban?! Dazsi! Dazsi! Jesszus! Mi baj? Mért vagy olyan levert?- A barátom. Még gyerekkori. A legjobb. A gyalázatos ronda bandája, akinek ez a lelkén szá­rad.- Beszélj, Dazsi, beszélj!- Vége.- Beteg volt?- Soha. Kutya baja se. Még ku­tyája se, hogy utánavonítson. Senki.- Most jössz a temetéséről?- Ha azt temetésnek lehet ne­vezni.- És mikor történt ez a... ez a haláleset?- Haláleset?! Ha téged agyonvernek, mint a rühes ku­tyát, az neked haláleset?!- Mondd már, az istenért, az idegeimen táncolsz!- Szegény szerencsétlen hülyé­je, annak is lángelme: egy talál­mány vitte el, nemrég szabadal­maztatta; azzal házalt - hogy majd eladja. Mint afféle idealista ősbarom, milliókat remélt...- Milliókat, egy újításért?! Da­­zsikám!- Ez nem holmi piszlicsáré újí­tás, öregem a lángelmét nem le­het egy kalap alá venni a ti bar­kácsoló újítóitokkal.- Ezer bocs. Hát ha nem újítás, akkor mi volt a lényege annak az ő miafenéjének -?-Találmányának? Az autózás ütközésmentesítése. A karambol­­talanítás. A kocsialvázban elöl­­hátul beépített, automatikus, ön­gerjesztő elektromágnes műkö­dik, a karamboltalanító. Mihelyt a két kocsi közelebb kerül, sem­mint biztonságos volna, az auto­mata bekapcsol, begerjed a mág­neses erőtér, amely a köztük levő távolság csökkenésével egyre erő­sebb, és a két, azonos előjelű erő­tér taszításával lehetetlenné teszi, hogy a két kocsi összeütközzék. De működik oldalt is, ha a másik autó a kocsidnak oldalazva ro­hanna neki; a karamboltalanító olyan, mint valami láthatatlan, ugrásszerűen felfúvódó óriás gu­mipárna a két kocsi közt.- Ne haragudj, Dazsikám, a műszaki izékre kissé süket va­gyok: nem értem.- Mit lehet a lökhárítós erőte­rén nem érteni?! A szemberoha­nó kocsiknál az önbegerjesztés távolsága a harmincszorosára ug­rik: az erőterek lefékeznek, még mielőtt a két kocsi összecsóko­lódzhatna - egyszerűen lehetet­len összeütközniük. Ha akarnak se. Vége az összetorlódásnak, a lánckarambolnak - vége minden karambolnak, kicsinek-nagynak: az ő találmánya a szó szoros ér­telmében karamboltalanította volna az autóközlekedést. Százez­rek áldották volna a nevét, akiket különben arra szemelt ki a sors, hogy ott pusztuljanak el az autó­pályákon, kajla vasak, drótok, roncsok lekvárgubanca közepén. Százezrek áldották volna.- Rosszat sejtek.- Ahogy mondod. A garázsipa­ri nagyvágók országos érdekkép­viselete összeült a biztosítótársa­ságok embereivel, meg az autó­gyárak megbízottaival. Ördögi-SOROK A 75 ÉVES A Londonban élő Határ Győző életműve - költői, elbeszélő, drá­mai és filozófiai művek egész sora - az emigrációs magyar irodalom egyik legnagyobb eredménye, akár hatalmas terjedelmét, akár irodal­mi értékét tekintjük. Maga az író a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet, de már egyetemi éveiben az iroda­lom és filozófia érdekelte. Első re­gényét, amely negyvenöt esztendő­vel születése után jelent meg, a má­sodik világháború idején elkoboz­ták, s maga az író felforgatás vád­jával börtönbe került. Hasonló ül­döztetést szenvedett a negyvenes évek végén, midőn a sztálinista diktatúra állta útját az addigi de­mokratikus fejlődésnek, s Határ ismét börtönbe került, így távozott el hazájából 1956 őszén, s telepe­dett le Londonban, ahol wimbledo­ni otthonát „Hongriuscule”-nak („Kis-Magyarország”-nak> elke­resztelve magyar könyvekből, ver­sekből és elbeszélésekből épített maga köré szellemi hazát. Költői indulása idején a modern költészet feltétlen szabadságához HATÁR GYŐZŐRŐL vonzódott, a szürrealistáktól ta­nult, de a dada lázadói is ott voltak mesterei között. Játékosan eroti­kus, polgárpukkasztó versekkel kezdte pályáját, mohón vetette bele magát azokba az örömökbe, ame­lyeket még meghagyott a háború. Később - két börtönnel a háta mö­gött - kezdett kibontakozni törté­nelmi szkepszise és agnoszticizmu­­sa: könyveiben pesszimista világ­képét rajzolta meg. Emigrációjá­ban a sztoikus filozófiai hagyo­mány vonzásába került. Most már pusztán szemlélni akarja a világot, a történelmi lét abszurd fordulata­it, de nem foglal állást, nem tilta­kozik. A megismerés kalandjai ra­gadják magukkal, ebből a mohó is­meretvágyból ered lenyűgöző írói termékenysége is, az, hogy mindig más irányba indul'bl, az ismeretek­nek mindig másik tartományát ké­szül meghódítani. Szabadon kalan­dozó szelleme, amelytől nem ide­gen az irónia és a groteszk, igen nagy költői képzelettel, nyelvte­remtő és formaalkotó készséggel párosul. POMOGÁTS BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents