Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-02-06 / 3. szám
Emlékeim Iszlánvi károlyról imnazista koromban fedeztem föl a magam számára ezt a mesteri regényírót, lírai költőt (azt hiszem, verseit ki sem adták; kéziratban olvastam őket!), színpadi és filmszerzőt, szatirikus humoristát, aki kedvencem, ideálom lett. Aszlányi Károly, ha nem veszti életét olyan fiatalon, még megérte volna saját kegyvesztettségét. Kevés kollégája „dicsekedhetett” azzal, hogy két rendszer is betiltotta. 1908. április 22-én született Orsován, 1938. december 8-án halt meg az esőáztatta dorogi országúton autószerencsétlenség következtében. így tehát a közelmúltban volt születésének 80. és halálának 50. évfordulója. Voltaképpen zenész akart lenni. Amikor azonban 1929-ben díjat nyert a Nyugat novellapályázatán, elhatározta, hogy író lesz. A rövid életűek titokzatos megérzésével azonnal rávetette magát az irodalmi pályára. Újságírói állást is vállalt; a Sporthírlap belső munkatársa maradt élete végéig. (Ezzel pecsételte meg sorsát is: egy sportriport vezette a Felvidékre, ahonnan visszafelé kérlelhetetlen pontossággal kellett megérkeznie a végzetével megbeszélt randevú helyére.) Huszonegy éves korában jelent meg első regénye. Ugyanakkor benyújtotta Hevesi Sándornak, a Nemzeti Színház igazgatójának első színdarabját. Hevesi elolvasta és táviratilag lekötötte a „Szélhámos kerestetik” című vígjátékot, amelynek 1930. október 2-ikán volt a bemutatója az Andrássy úti Kamara Színházban, a mai Bábszínház helyén, Uray Tivadarral a főszerepben. A cselekmény színhelye egy dán kisváros. (A szerző az első világháború után egy szociális gyermeksegélyező akció keretében Dániába került, ami mély benyomást hagyott benne.) A városkában emberemlékezet óta nem fordult elő bűntény, az egész vonalon becsület és tisztesség uralkodik, amiatt fel akarják oszlatni a rendőrséget. A rendőrségnek azonban elsőrendű érdeke, hogy valamilyen ürügy találtassék létjogosultságának bizonyítására. Innen a darab címe. Aszlányi három ifjúsági regényével együtt éppen egy tucat könyvet ajándékozott hívei népes táborának. Saját bevallása szerint csupán szórakoztatni kívánta a közönséget. Műveinek egy részében valóban meg is elégedett ennyivel, tegyük hozzá: felsőfokon. Ide sorolnám következő címeit: „Szilveszter”, „Sok hűhó Emmyért”, „Uborkafa”. Nagyrészt azonban félreismerhetetlen társadalombírálatot tartalmaztak habkönnyű mulatságnak vélt könyvei. Mindjárt első regénye, a „Pénz a láthatáron”, korának kérlelhetetlen viszonyait ostorozza ellenállhatatlan humorral. Egy bokszbajnok, aki „munkahelyén” kívül a légynek sem tud ártani, harcol Kőváry György 1922-ben született Budapesten. Apja, Kőváry Gyula a magyar kabaré kimagasló alakja volt. Iskoláit Budapesten és Berlinben végezte, majd újságíróként, fordítóként dolgozott. 1956 óta Bécsben él. Magyar és német nyelven ír, számos könyv, rádió- és tévéjáték szerzője. egy keménykötésű riporterlány szerelméért. Az „Előszó egy házassághoz” kontrasztpárja: egy próféta, aki áldott rossz gazember, meg egy gengszter, aki alapjában véve jó fiú. Az „Özöngáz”, amelyben az ellenség nevetőgáz bevezetésével harcol, lángoló háborúellenes pamflet. „Brentford rendet csinál” - mintegy a Tarzan-regények folytatása. Aszlányi nem riadt vissza ismert témák fölhasználásától. Tudta, hogy a rangos írónak joga van ehhez, a lényeg a kidolgozás. Karinthy is folytatta a Gullivert. Tarzan-Brentford olyan társadalmat nevel a majmokból, hogy az olvasó megemlegeti, sőt elgondolkodik rajta. „Aludni is tilos” című regénye, véleményem szerint a legértékesebb, legigényesebb. Állástalan értelmiségi a főhőse, aki egy szál szmokingban vegetál, előkelő ismerősei vacsorameghívásai révén táplálkozik, éjjel pedig parkok padjain alszik, amíg az őr föl nem rázza. Egy helyütt valami ilyesmit mondat hősével:- Valahányszor étterembe megyek, a szomszéd asztaloknál gazdag, jóltáplált emberek ülnek. Ez szorgalmam és kitartó munkám jutalma. Legnagyobb sikerét kétségkívül a „Hét pofon”-nal aratta Aszlányi Károly. Ez a groteszk történet először - írjuk csak le bátran - ponyvaregény gyanánt jelent meg. Ä Világvárosi Regények sorozatban adták ki, ára 1 pengő volt. A szerző talán 100 pengőt kaphatott érte. Ám a bohém sportriporternek mindig szüksége volt pénzre, mert amint volt mit a tejbe aprítania, azt mindjárt kidobta az ablakon. Egyszer ezer pengőt kért kölcsön egy barátjától és egy éjszaka elkártyázta az összeget. Kiadója aztán rábeszélte a már neves humoristát, írja át füzetes regénykéjét „normális” könyvvé. Ami meg is történt. Ezt filmesítette meg a német UFA-filmgyár, Lilian Harvey és Willy Fritsch, az akkori idők legnépszerűbb moziszerelmespárjának főszereplésével. A példátlan sikerű modern mese cselekménye egyszerű, mint a pofon: a Ludas Matyi XX. századbeli változata. Aszlányi Angliába helyezi át a történetet. Egy állástalan mérnök hét egymást követő napon hét pofonnal szándékozik bosszút állni egy milliomoson. Az utolsó pofont ő kapja, s a végén feleségül veszi a milliomos lányát... Regényírói tevékenysége mellett a színdarabírást is művelte Aszlányi Károly. A Nemzeti Kamarabeli bemutatkozást követte az „Amerikai komédia” a Belvárosi Színházban, amelyet pár éve első magánszínházunk, a Hőköm Színpad fölújitott, majd a „Péter” a Vigben, meg a „Nemes Rózsa” a Vidám Színpadon, a mai Radnóti Színpad helyén. A „Sok hűhó Emmyért” is színpadra került, Dayka Margittal a címszerepben. Egyetlen Aszlányi-fordításról is tudok: a „Szülők lázadása” című dán vígjátékot ültette át magyarra a népszerű szerző. A Magyar Színházban került színre, és ami színháztörténeti szempontból rendkívül érdekes - ebben a darabban még egyszer utoljára visszatért a színpadra a matrónakorban járó legendás Márkus Emília. Magánkrónikámba azt is följegyeztem, hogy megboldogult feleségem, Árpád Éva is föllépett egy kis szerepben a nagyasszony mellett. Aszlányi több filmtörténetet is írt. Forgatókönyvírói tevékenységének gyümölcsei: „Sok hűhó Emmyért”, „A hölgy egy kissé bogaras”, „Beszállásolás” (Nóti Károllyal mint társszerzővel), „A tökéletes család”. Ez utóbbi munkáját már nem tudta véghezvinni, Vaszary János fejezte be. A film sosem került bemutatásra, forgalmazását betiltották, gondolom azért, mert az arisztokráciát csúfolja. A háború után ismét betiltották, ezúttal meg talán az alkotók miatt. (Vaszary János, Muráti Lili, Hajmássy Miklós, Vaszary Piroska és mások.) De, mint már az elején jeleztem, maga Aszlányi is lehetett a döntő ok; két politikai rezsim sem volt tisztában vele, hogy hová sorolja. Kétszer is indexre tették - 1944-ben és 1947- ben valamennyi művét leparancsolták a közkönyvtárak polcairól. Ha még megemlítem, hogy a tévé az utolsó évtizedekben két művét tűzte műsorra, az „Amerikai komédiát”, valamint a kisregényből dramatizált „Sötét kamrát”, a hivatalos megemlékezést befejeztem. Végül a magánemlékeim! Élete utolsó évében ismerkedtem meg Aszlányi Károllyal. Tizennégy éves fejjel az iskolapadban írtam egy ifjúsági regényt, amelyet kedvencemnek szerettem volna dedikálni, úgy ahogy illik, nyomtatásban, az első oldalon. Ehhez engedélyét kikérendő, bejelentés nélkül beállítottam a Corvin Áruház melletti sajtóházban lévő Sporthírlap szerkesztőségébe. Kollégájával, Tabi Lászlóval sakkozott éppen. Életben még rokonszenvesebbnek tűnt nekem, mint a fényképein. Fölállt és mosolygós kedvességgel elcsevegett velem. Elkérte a kéziratomat, ha már egyszer neki akarom ajánlani. Ettől kezdve néha telefonon beszéltünk egymással, úgy bizony, ő is visszahívott engem, meg egy levelezőlapot is hozott a posta tőle. Közölte, hogy regényem tetszik neki és fölajánlotta, hogy majd ő elhelyezi. Ennek részleteiről adott hírt időnként telefonon, ezért hívtam föl magam is egyszer-kétszer. (Később magam vettem kezembe ügyemet és Cserépfalvi Imrét kerestem föl kéziratommal. Válasza biztató volt. Tízéves fiacskájának, aki az ő legmegbízhatóbb lektora volt az ifjúsági irodalom terén, nagyon megtette szett a művem és ő föltétlenül ki is fogja adni, csak legyek türelemmel. A világháború következtében regényecském negyvenvalahány esztendővel később jelent meg mint ifjúsági krimi Bécsben. Magyar fordításban pár éve adta ki a Móra Kiadó „Fogd el a tolvajt és fogd be a szád” címmel.) Legutoljára a Radius mozi (a mai Thália Színház) előcsarnokában találkoztam ideálommal. „A hölgy egy kissé bogaras” című filmjét néztük meg édesapámmal, a film egyik szereplőjével. Aszlányi kísért bennünket a nézőtérre. Halála után, mondhatnám több dolgom volt vele, mint életében. Még mindig az iskolapadban, érettségim előtt, hangjátékot írtam a „Hét pofon”-ból. Csanády György rendező már ki is osztotta a főszerepeket: A mérnök - Uray Tivadar, a milliomos - Csortos Gyula, a leánya - Somogyi Erzsi. A rádió irodalmi vezetője megvétózta a fölvételt.- Nem tűrök plutokrácia elleni izgatást! - dörögte a szemembe. Tizenhét évesen azt sem tudtam, mi fán terem ez az idegen szó, amelynek csak az elejét ismertem. Plútó Walt Disney trükkfilmkutyája volt, Miki egér partnere. Földi életén túl még barátságot is alapított Aszlányi. Egy szép napon összehozott a sors Papp Rezső fiatal váci újságíróval. Perceken belül megállapítottuk, hogy mindketten gyógyíthatatlan Aszlányi-rajongók vagyunk. Ez a fölismerés lett mindmáig tartó baráti kötelékünk szilárd alapja. Rádióestet állítottunk össze Aszlányi Károly emlékére. (Vaszary Gábort kértem föl a bevezetőre.) Bécsben magyar humoristákról szóló rádiósorozatomban bemutattam Aszlányi Károlyt is. Többek között „Üzenet kezdő haltenyésztőknek” című humoreszkjét fordítottam le,* amelyben leírja, hogy vett két guppi nevű törpehalat, másnap 5786 kis guppi úszkált az üvegtartályban: fölvilágosít, miről ismerszik meg a hal állapota: ha hátával fölfelé úszkál, akkor él, ha hasát fordítja fölfelé, akkor megdöglött, ha oldalvást dől, akkor nem lehessen tudni; figyelmeztet, hogy a vizet rendszeresen mosni kell, megtörölni nem kell, csak mosni. És így tovább. Mindez csak egy csepp Aszlányi Károly tengernyi akváriumából. Családjától hallottam, mi lett volna legközelebbi regénytémája. Arra készült, hogy Jézus Krisztust még egyszer elhozza a földre és szembesíti a mai emberiséggel. Ezzel megelőzte volna Szakonyi Károly „Adáshiba" című szatíráját, amelyben Emberi! hasztalan harcol a tévés technológia, a közöny, a kapcsolatok ápolására való képtelenségünk ellen. KŐVÁRY GYÖRGY 23
