Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-01 / 21. szám
34 BESZÉLŐ HÁZAK, BESZÉLŐ TÁJAK Szülőföldem szép határa Szülőföldem szép határa! Meglátlak-e valahára? Ahol állok, ahol megyek. Mindenkor csak feléd nézek. Ha madár jön, tőle kérdem, Virulsz-e még, szülőföldem ? Azt kérdezem a felhőktől, Azt a suttogó szellőktől. De azok nem vígasztalnak, Bús szívemmel árván hagynak; Árván élek bús szívemmel. Mint a fű, mely a sziklán kel. Kisded hajlék, hol születtem, Hej, tőled be távol estem! Távol estem, mint a levél, Melyet elkap a forgószél. Kisfaludy Sándor Kisfaludy Sándor szülőháza Sümegen (A BESZÉLŐ TÄJAK CÍMŰ KÖTETBŐL) A Tiszának reggeli gyönyörűsége A Tiszának partján virradok meg egyszer, Hol ifjú éltemben jártam sokezerszer. Az ég boltozatját kékszín táblájával, Tözesedni láttam napunk sugarával... Az éjjeli ködök gőzölögni kezdnek, Hegyeknek tövibe s völgyekbe rejteznek... A nyugodt természet kel s kifújja magát, Vergődik álmábul; újra kezdi dolgát... Bessenyei György Tiszabercel, Bessenyei szülőháza (A BESZÉLŐ TÁJAK CÍMŰ KÖTETBŐL) A Tamáshegyen Megjöttünk hát a kertbe, s ismét felmérhetem a múltat s a jelent, amazt hátratolva, ezt fölemelve. Járok elöl a fehér baluszterrel szegélyezett hajóorrszerű kiszögellésben, kerülök hátra a jóval nagyobb, orgonasövényes hátsó kertbe, a tamás-hegyi szőlők alatt, meg-megállok, szemrevételezek. Igen, boldog vagyok, nem restellem a szót. Igaz, csak a természet rábeszélésére, mely cicerói ékesszólással és a modem rétorok erőszakos, önismétlő, kábító stílusában igazít el saját céljai felé; de életemben már annyi rabulisztikának dőltem be, épp ezt utasítanám el, mely szememet a mélységtől eltérítve, a kellemes látszat felé irányítja? Nem a föld alá, ahol a gyö-
