Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-01 / 21. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK IS A hetvenéves múltra visszatekintő Hadtörténeti Múzeum gazdag anyagából ad áttekintést egy újabb kiállítás, amely tízévenkénti csoportosításban mutatja be a rendszeres gyarapítás legszebb és legérdekesebb darabjait. Első ízben kerültek közönség elé azok a nagy méretű fotók, amelyek a Magyar Királyi I. Honvéd Gyalogezred altiszti tanfolyamának hallgatóiról, a különböző foglalkozásokról készültek a századfordulón, bemutatva tanórát és tornaórát egyaránt, ahol előírásosan, egyenruhában s térdig érő lovaglócsizmában hajtják végre a bajuszos, már nem éppen ifjak a guggolás-felállás nehéz gyakorlatát. Fotóarchívumunk számtalan ehhez hasonló fényképet őriz. Egyedülálló az első világháborús gyűjtemény is, valamint azok a korai diaképek, melyeket dr. Demeter Lénárd, az 1942-ben frontra indult 2. repülődandár futárrajának volt pilótája készített a repülődandár kötelékébe tartozott távolfelderítő és vadászosztály harctéri mindennapjairól, az alekszejevkai, ilovszkojei repülőtereken, Kijevben és Harkovban. Ebbe a kötelékbe tartozott Horthy István, a repülőgépével szerencsétlenül járt kormányzóhelyettes is, akinek temetési zászlószalagjait özvegye a Hadtörténeti Múzeumnak ajándékozta. Ha hadtörténeti egy múzeum, akkor egyenruha, fegyver és más harci eszköz, felszerelés tartozik gyűjtőkörébe, legfeljebb még katonákról készült képzőművészeti alkotások, vélhetné bárki. Holott egyéb tárgyakat, érdekes ritkaságokat is őrzünk, melyek színesen egészítik ki a szorosan vett katonai tárgyak körét, mindennapivá teszik az egyébként talán elfogódottságot keltő, reprezentatív darabokat. „Figyelem! A Prímás-bástya területe a m. kir. Hadimúzeum tulajdonát képező ágyúk és egyéb tárgyak kiállítási helye... Kutyát csak pórázon szabad vezetni!" - hirdeti a székesfőváros polgármestere fehér zománctáblán a nagyérdemű közönségnek. A tábla szinte véletlen, hogy a vári bombázások nyomán viszonylagos épségben megmaradt, alig szorult restaurálásra, ma kiállítási tárgy. A Prímás-bástya - nevezik még Anjou-bástyának, Esztergomi rondellának, egyébként pedig a Tóth Árpád sétány része - ma is kiállítási terület, a gyerekek egyik kedvenc csúszó-mászó helye, a Várhegy talán legszebb kilátást nyújtó pontja. A Sashegy természetvédelmi területétől a János-hegy felújított, Erzsébet királynéról elnevezett kilátóján át a hármashatár-hegyi sportrepülőtér irányadó antennájának csúcsáig lehet innét ellátni. A bástyán elhelyzett ágyúcsövek a 16. századtól napjainkig láttatják a tüzérség és a technika fejlődését, körülfogva Buda utolsó pasájának, az 1686. szeptember 2-án elesett Abdurrahman Abdinak - aki, mint Amaut mellékneve is mutatja, albán származású volt - síremlékét. A pasa imakönyvét, egy kicsi, szép, bőrkötésű Koránt is itt őrizzük a múzeumban, s természetesen, minden korszak katonai imakönyveit is gyűjteményünkben tudhatjuk, könyvtárunk sok egyéb kincsével együtt. Ezek között is figyelemre méltó a tisztikar névjegyzékét tartalmazó Militär-Schematismus, vagy Militär-Almanach, amelynek első kötete József, a kalapos király rendeletére jelent meg. „A népnek tudnia kell, hogy kik azok a tisztek, akik az ő pénzén fenntartott hadsereget irányítják” - hangzott a király és császár szava 1790-ben. Megjelenését nem érhette meg, de a sorozat egyre bővülő formában 1918-ig, az Osztrák-Magyar Monarchia fennállásáig évente kiadásra került. A még számtalan különleges könyv és folyóirat mellett érdekes röplapok és egyéb nyomtatványok tarkítják a gyűjteményt, mint a Hadimúzeum saját kiadású plakátjai vagy a háborús idők sorozási, behívási vagy éppen nyersanyaggyűjtésre buzdító falragaszai. Kordokumentum lehet a kártya is, bár nem a mindennapi. Magyar kártyát már majd mindenki tartott a kezében, talán olyat is, amely valamilyen alkalomra készült, és amit nem a svájci történelem ismert alakjai díszítettek. Az első világháború idején, 1916-ban készült a Piatnik Kártyagyárban ilyen garnitúra, amelyen a háború főszereplői, hadvezérek, uralkodók - Vilmos császár, IV. Károly király, Ludendorff - alkotják, rangjuknak megfelelően, az alsó, felső, király, ász figuráit. Birtokunkban van a kártya művészi terve, Köbér Leo alkotása. Nagyon szép kiegészítője gyűjteményünknek Szentpéteri József, Magyarország neves ötvösmesterének ún. tamburmajorbotja, pontos elnevezése szerint a Császári-Királyi 32. Eszterházygyalogezred ezreddobosi díszbotja, egy csodálatos ezüst ötvösmunka. A remekmívű botot, írja Szentpéteri naplójában, egy Müller nevű verbung, azaz toborzó kapitány rendelte meg nála a „Papp Ferentz Ezredes Kapitány kormányozása alatt katonáskodó Tiszgyei az 1813. 14 és 15-diken szerentsésen el végeztetett háborúnak örök emlékezetére”. Ezt a tényt a botra vésett felirat tanúsítja. Habent sua fata libelli - de mint a könyveknek, a tárgyaknak is megvan a maguk sorsa: a díszbotot az ezred 1918-as felszámolása után a pesti zálogházban találta s vásárolta meg a múzeum akkori igazgatója. A háborús évek következménye volt a zálogházi lelet, mint ahogy ugyanezek a viharos szelek fújták Magyarországra a cantelupai Nemzeti Gárda zászlóját, a francia forradalom idejéből származó szabadkőműves jelekkel - textilrátétekkel - díszített, kissé fakó és megviselt, de ritka és szép darabot. Az Osztrák-Magyar Monarchia megszűntével megalakult a „liquidáló” avagy felszámolóbizottság, amely gondoskodott az egykori közös vagyon szétválasztásáról, kezdve a laktanyák ingatlanértékétől az utolsó kilincsig. (Nem tévedés, volt a Hadügyminisztérium osztályai között kilincshivatal is!) A felszámoló keretek munkája nyomán nagyon sok minden került múzeumba Magyarország, de Ausztria területéről is. Az egyébként már korábban is múzeumban őrzött tárgyakról azonban külön rendelkezés is született, ennek értelmében a bécsi Heeresmuseumból megkaptunk magyar és magyar vonatkozású muzeális tárgyakat. A
