Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-10-15 / 20. szám

IRODALMUNK KINCSESTÁRA 43

ORBÁN BALÁZS

1829-1890

jegyzőfüzet. Megvizsgálta a levelesládákat és a levéltárakat, „a mestergerendákon tartott biblia- és énekeskönyvbeli jegyzeteket, magányosok családi réj>i iratait, a várak, kastélyok, templomok és tornyok körvonalait, erődjeit, bástyáit és sáncait, a harangokat, temetőket és sírköveket... megfigyelte a nép szokásait és életmódját... meghallgatta a véneket, s ajkaikról elleste a múlt idők regéit és mondáit... megjárta a határokat, dűlőket, a havasi kősziklákat és barlangokat, a vadonok remetelakjait... kikérdezte a falu értelmes férfiait, papokat, kántorokat, amit azok a nép közt a néptől és a régiektől hallottak, amit láttak és tapasztaltak, s emlékükbe vagy a kalendáriumba jegyeztek”.

A vándorlás, a szülőföld bejárása hat esztendeig tartott. A hatos egyébként is bűvös számmá vált az életében. Hat évig írta nagy munkáját, amely 1868 és 1873 között hat kötetben, hat esztendő alatt jelent meg. Nem lengyelfalvi udvarházában dolgozott, a kódexmásoló szerzetes egy rendházba bújt el, igaz ugyan, hogy az egyetlen bútorozott és bérelt szoba volt Pesten.

Jókai A Székelyföld leírásá-t öt legbecsesebb könyve közt emlegette, de a Jókai-hőst nem írta meg soha. Pedig e vándor élete egy Victor Hugót is megihletett volna. Orbán Balázs egyébként Hugo fiaitól tanult meg fényképezni Guernsey szigetén.

A népek e közép-európai kusza csodaföldjén, ahol olyannyira „pompás a gyuromány” (Ilylyés), talán nem is véletlen, hogy vándorunk anyai nagyanyja görög nő volt. Anyai nagyapja pedig magyar, magyar ajkú, szepességi szász, cipszer, félig „vagy talán egészen az” (József Attila). Orbán Balázs Konstantinápolyban, Párizsban, Londonban, Jersey, majd Guernsey szigetén, Egyiptomban, Törökországban, Görögországban, végül a Székelyföldön utazott, élt. Anyai nagyapja a török kincstári bányák főfelügyelője, a török bányák föltárója volt, de hatalmas vagyonát az Orbánok nem kapták kézhez, mert az kalandorok birtokába jut. Anyai nagyapja hajótörésnél veszti el az életét. A fiatal Orbán Balázs a szabadságharc idején százötven főnyi csapatot szervez, s már a török-magyar határon áll, de csak a Világost követő menekülési hullámmal találkozik. A romantikus antikapitalista és Louis Blanc barátja Kis-Ázsiáról is hat (!) kötetes útinaplót ír. Világszabadságot hirdet, és a nemzetiségi béke szószólója („minden e hazát lakó nemzetiség iránt tisztelet és testvériség tölti el lelkemet”). Franciául, angolul, törökül, görögül, németül beszél, de német szót nem vesz ajkára Világos, Arad s a Habsburgok miatt.

Mikor 1859-ben kies honába végleg hazatér, mint a XX. században Párizsból Illyés, megírva utána a Puszták népé-t, Orbán a XIX. században döbben rá arra, hogy szülőföldjét, nemzetségét, népét nemhogy a nagyvilág, de a másik haza, Magyarhon népe, az országlakosok nagy része sem ismeri. A vándor, e pásztor darócruhát öltött, s elindult az ismeretterjesztő irodalom legszebb és a leghosszabban tartó riportkörútjára.

Agglegényként élt, örökösének a magyar népet nevezte meg. Halálakor a szemtanúk elbeszélése szerint kettétört az íróasztala. Nem tudni, hogyan és miként -1921-ben beszakadt a sírja. A mai szejkefürdői kopjás sírkert népének zarándokhelye. Ő ennek a néptöredéknek világi szentje.

A magyar irodalom legterjedelmesebb, legszebb nép- és tájleíró riportja valamivel több mint ezerötszáz nagyalakú oldal. Ha tiszta forrásából mindennap kortyonként merítek, hetvenéves koromra talán be is fejezhetem.

(1983)

Gyergyói székely népviselet