Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-15 / 20. szám
28 A HATÁR TÚLOLDALÁN A HOLNAPVÁROSÁBAN Ernőd Tamás költő sírja nem a gyerekeknek való. Ők mégis feszülten figyelnek, mert a színpadról anyanyelvűk szavait hallják. Az előadás - a színház vérveszteségei ellenére - nem rosszabb egy átlagos magyarországi produkciónál. Nagyon nehéz ma olyan darabot találni, amelyet engedélyeznek a hatóságok. Az 1988/89-es színiévad bérleti tervében hét előadás szerepelt: négy klasszikus, két mai román szerző és csak egyetlen magyar (Kincses Elemér). A szellemi buldózerezés megszüntette a váradi és a debreceni színház - államközi szerződésben rögzített - cserekapcsolatát vagy a sepsiszentgyörgyi színházi kollokviumot. Az Ady Endre Irodalmi Kör ma is működik Váradon. Mai nevén az ötvenes évek eleje óta szerepel, ám ha a költő halálakor megalakult Ady Endre Társaság jogutódjának tekintjük őket, akkor hatvanesztendősek immár. Ifjú vezetői kilátástalannak ítélik helyzetüket, ezért egyre-másra települnek át Magyarországra. Ottjártamkor Szűcs László, Sail László, Gittái István és Fábián Sándor verseiket, Újvárosi László és mások grafikáikat mutatták be. Kapcsolatot tartanak a Kortárs 71’ elnevezésű amatőr színjátszó csoporttal, amelyet a színház tehetséges és népszerű művésze, Hajdú Géza irányít. Az Ady-körben működő fiatal magyar íróknak alig van publikálási lehetőségük. A század elején, de még a királyi Romániában is A SZERZŐ FELVÉTELEI fél tucat magyar nyelvű napilap jelent meg Váradon. Ma csak egy van, a Fáklya. Halottak napján, 1988 fagyos őszén kiviszem az otthonról hozott koszorút nagynénéim sírjára, a Rulikowski temetőbe. Rulikowski Kázmérról, a magyar forradalom és szabadságharc itt nyugvó lengyel mártírjáról kapta nevét. Gyertyát gyújtok.-Jó, hogy hoztál, mert nálunk gyertyát is alig lehet szerezni - jegyzi meg kísérőm. Ezután kivételes pillanatok részese lehetek. Éppen ezen a napon, 1988. október 22-én ötven esztendeje annak, hogy meghalt Ernőd Tamás, a holnapos poéta. Az Ady-kör számon tart minden váradi vonatkozású évfordulót, ezért most Ernőd Tamás sírja felé indulunk, amely a katolikus temetőhöz csatlakozó, ám külön elkerített neológ zsidó sírkertben van. Ide csak útlevél felmutatásával, valutáért lehet bejutni! A szigorú temetőőr megköti a vadul csaholó farkaskutyákat. Tekintettel az évfordulóra meg váradi barátaim borravalóval nyomatékosított kérésére, bebocsátást nyerünk. A hatalmas fekete márványtömbök, a művészi ízléssel formált szecessziós díszítésű vasvirágok a váradi zsidóság hajdani gazdagságáról vallanak. Az egyik síron ismerős nevet fedezek fel, a Weisslovits családét. Övék volt a főutcai szálloda. Emlékszem, A neológ zsidó temető szecessziós vaskapuja nagynéném huncut mosollyal mesélte, hogy lánykorában kíváncsian lesték a korzón: ki visel gazdagon ékszerezett lila ruhát? Mert csakis ő lehet a nagy tekintélyű Weisslovits úr új barátnője. Ő ugyanis annyira szerette a lila színt, hogy hoteljében a tapéta, a csempe, a tükörkeretek, egyszóval minden - lila volt (egyébként ma is az). Nagynéném csodálattal szólt Weisslovits tüntető magyarságáról: a magyar nemzeti ünnepeken a királyi Romániában is mindig kitűzte szállója homlokzatára a magyar zászlót. A II. világháború idején a román, majd a magyar fasiszták is rátámadtak. Kivont karddal, mint valami Cyranó védte szállodáját... Nem messze a Weisslovitsok gazdag márványkövétől bújik meg Ernőd Tamás szerényebb sírköve. Ki-ki leteszi a maga virágcsokrát vagy kavicsát. Megered az eső. Egyikük halkan belekezd a népszerű költő, drámaíró, Ernőd Tamás írás a palackban című utolsó versébe: Túl minden Jóremény-fokán a létnek, vontató padján a gályafenéknek, úgy élünk, mint trágyában a barmok, mint a ketrecben összecsukott majmok, égnek borzadnak a fülek, a szőrök, de kuss, a rácson átdöfnek az őrök, ember-rangunkat régen elfeledtük, már a saját vérünket is megettük, hiába minden küszködés, igyekvés, itt meg kell dögleni, itt nincs menekvés, hiába gyújtunk fényt itt örök óta: elhagytál minket, művelt Európa!... BALÁZS ÁDÁM
