Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-10-15 / 20. szám

HAZAI TÁJAKON 15

A régészeti leletek tanúsága szerint a Fertő-tó és vidéke már az új kőkorszakban is lakott volt, állítólag még a vízen is - cölöpökre épített - kunyhók sorakoztak. E kalandos történetű tó korát a geológusok egyébként úgy 25 ezer évre becsülik. S hogy mitől kalandos egy tó története? Nos attól is, hogy nem egyszer „lebegett" élet és halál között.

Az 1850-es évek elején például még hajóztak a tavon - Széchenyi István hozatott ide Angliából hajót 1855 nyarán viszont a tó lassan apadni kezdett. A víz szintje évről évre csökkent, mígnem 1867 nyarára eltűnt a Fertőtó. Sík medrében szekerekkel közlekedtek, egy részét pedig fel is szántották. Aztán véget ért az iszonyú aszály és a tó növekedni, hízni kezdett. 1880-ban már 2,5 méteres vízszintet mértek, és nem sokkal később megindult a tavon a vízi élet is. Egyes híradások szerint 1884-ben rendezték meg az első Fertő-tavi vitorlásversenyt, mások szerint csak 1886-ban. Az újabb „mélypont” a tó életében 1896-ban következett be, amikoris szintje ismét vészesen csökkent, és a soproni Csónakázó és Vitorlás Egylet kikötőjét ellepte a nád.

A hullámvölgyet hullámhegy követte: a tó ismét erőre kapott, s csakhamar a Fertő-tavat Magyarország második legnagyobb tavaként emlegették, s jogosan, hiszen hosszúsága 36 km, szélessége 6,5-15 km volt. Méretei azóta nemigen változtak, ám a túlnyomó része 1920 óta nem Magyarországhoz, hanem Ausztriához tartozik.

Az osztrák részen időközben csodálatos víziparadicsom épült ki, amely hatalmas idegenforgalmat bonyolít le: a Fertő-tó osztrák fele Ausztria Balatonja lett. A parton elegáns szállodák, káprázatosán szép nyaralók, gondozott strandok és kikötők várják a vendégeket. És nem hiába, mert érkeznek is tömegesen nemcsak Ausztriából, hanem más nyugateurópai országokból is. A Fertőtó, pontosabban a Neusiedler See vizét évente vitorlás hajók - köztük luxus yachtok - ezrei szelik át.

És hogy mi újság a Fertő-tó magyarországi oldalán? Ennek jártunk utána néhány héttel azután, hogy a vizen is lebontották a műszaki határzárat, vagyis a „vasfüggönyt”.- Volt egyáltalán a Fertő-tó magyarországi részén valamikor pezsgő vízi élet? - kérdeztük dr. Gyimesi Szabolcstól, a Soproni Városi Tanács tanácsosától.- A soproniak már a húszas évek végén felfedezték maguknak a Fertő-tóban rejlő lehetőségeket, különösképpen a fertőrákosi öblöt. A horgászok a nádas előtt a nyílt, vizen cölöpökre építettek

maguknak kis horgásztanyákat, és akadt ekkoriban néhány vitorlás hajó is a tó magyarországi szakaszán. A szervezett vízi élet azonban csak akkor indult meg, amikor a 30-as évek elején a cserkészek és a leventék kiépítették a saját vízi telepüket. Aztán jött a háború, és véget ért a tavon a sportélet, ám a nádas sok üldözöttnek adott menedéket, hiszen sem a német katonák, sem pedig az oroszok nem mertek a nádasba menni. Félelmük indokolt

volt, mert a nádas valóban életveszélyes annak, aki nem ismeri úgy, mint a tenyerét. Rengeteg áldozatot szedett itt már a mocsár ...- Amikor véget ért a háború, ismét felvirágzott a vízi sport a tavon?- Ezt nem mondhatnám. Csak azok jöttek vissza a tóra, akik gyermekkorukban, cserkészként megismerték és megszerették a Fertő-tavat. Ám hamarosan őket is kitiltották, amikor 47-48-ban lezárták a határt.- Ezek után egyáltalán nem volt szabad megközelíteni a Fertő-tavat?

Ez szó szerint így történt. Egészen 1957-ig tartott a tilalom, amikor is néhány soproni vállalat kezdeményezésére engedélyt adtak ki vitorlás szakosztály létrehozására. A vállalatok kis kalyibákat építettek a vizen, és megkapták a jogot arra is, hogy hajónként hét ember bejárhasson a tó területére. A vitorlássport néhány szerelmesét ez a szigorú kötöttség nem riasztotta igazán el, s így a vitorlás szövetség 1959-ben megrendezte az első vitorlás versenyt.- Kik vehettek részt a versenyen, és kik láthatták magát a versenyt?

Úgy két-háromszáz embernek