Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-15 / 20. szám
12 REMÉNYSÉGGEL A REMÉNY TAVÁNÁL KILÁTÓ Magyarországról érkezett tudósítónak, úgy tűnt, a törzsközönségnek is. Vagy hatvan-hetven 15-25 éves magyar-amerikai volt jelen - mégpedig tevékenyen, felnőttként, az idősebbek értékes, egyenrangú társaként. (Tán mondanom sem kell, többnyire komoly cserkészmúlttal.) Egyik vezetőjüket, Kovács Beátát idézem: „Mi nem tudunk meglenni a magyarországi fiatalok biztatása nélkül, ám magyarországi fiatalokkal is találkoztam, akik a mi köreinkben, nálunk vendégeskedve találták meg magyarságukat. Egymásra vagyunk utalva...” - Ugyanő számolt be arról, hogy Hungarian Political Action Committee néven, a magyar ügyekért való lobbizást elősegítő csoportot alakítanak. Egy-egy délutánra külön konzultációkat is szervezett magának az „érettebb ifjúság”: hol Nagy Károllyal, a Ruttgers egyetem profeszszorával beszélgettek a lobbizás fortélyairól, hol a magyarországi vendégeket faggatták: a Demokrata Fórumot képviselő Für Lajost vagy a Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivőjét, Mécs Imrét, aki a konferencián 56 és a mai alternativ szervezetek című előadásával szerepelt. És mindemellett az ifjaknak oroszlánrészük volt abban, hogy a több országból érkezett magyar gyülekezet jól érezze magát. Ők, a tizen-huszonévesek szórakoztatták a kisebbeket, szerveztek számukra számháborút, tojásfestést vagy faragást, három magyar-amerikai ifjú - Horváth Viki, Papp Attila és Dobi Gábor - lépett fel profi néptánctudással a budapesti Új Stílus együttes muzsikájára, ők, a fiatalok állították össze és adták elő a hol nevettető, hol torokszorító búcsúműsort és az ő találmányuk volt a jelmezes búcsúbál, melyhez hasonlót Itt- Ott konferencián még nem rendeztek. Tovább... A magyarság továbbadásának feladata jó sziwel kezébe tehető a Reménység-tavi fiataloknak - az idősebbek felelőssége, hogy ezt meg is tegyék. A Magyar Baráti Közösség közgyűlése úgy döntött, hogy 18 évre szállítja le a szavazói jog korhatárát, hatról kilencre növeli a választmány létszámát, s e gyarapodást a vezetőség fiatalításának szenteli. Ludányi András gondnok felszólította a tagságot: anyagi hozzájárulásaikkal tegyék lehetővé a minőségi ugrást a munka hatókörében-hatékonyságában: ösztöndíjat kívánnak folyósítani a közösséghez tartozó, magyarságtudományokkal foglalkozó fiataloknak, ösztöndíjast akarnak fogadni Magyarországról vagy a kisebbségi magyarság köréből, támogatni fogják tudósok részvételét magyar szempontból fontos konferenciákon, és népművelőként is minél többet kellene foglalkozni magyar sorskérdésekkel. A közgyűlés résztvevői üdvözölték az Anyanyelvi Konferencia kecskeméti függetlenségi nyilatkozatát, miszerint az a jövőben autonóm, demokratikus nemzetközi magyar mozgalomként kíván működni. Szolidaritásukat nyilvánították ki az igazuk hirdetéséért üldözött Cs. Gyimesi Éva kolozsvári egyetemi tanár, Cseke Péter kolozsvári iró és Tőkés László, temesvári lelkész mellett, s elitélték az 1968. augusztusi csehszlovákiai katonai beavatkozást valamint az idei prágai tüntetésen résztvevő magyarok letartóztatását. Körvonalazódik már az Itt-Ott konferencia jövő évi programja: a kerekasztal a magyar gazdaságról szólna, megvizsgálnák a parasztság, a munkásság, a műszaki középosztály otthoni helyzetét, meghívják Balia D. Károly kárpátaljai költőt. És többek kívánságára újfent napirendre tűzik az amerikai magyarság fennmaradásának esélyeit. Mert nem feledik, nem feledhetik, amit Ludányi András gondnok így fogalmazott meg az egyhetes együttlét szenvedélyesen szép megnyitójában: „...hogy a sors és a feladat mi a számunkra, az világos: őrizni a magyarságot, őrizni a minőséget, őrizni a minőségi magyarságot magunknak és gyermekeinknek. Csak igy lehetünk népünknek hatásos szószólói és követei a nyugati világban.” BALÁZS ISTVÁN A MAGYAR BARÁTI KÖZÖSSÉG KONFERENCIÁJÁNAK ZÁRÓNYILATKOZATA: Mi, a Magyar Baráti Közösség - Itt-Ott 1989. augusztus 19-26. között megtartott, 18-ik konferenciájának résztvevői, a 16 milliós magyar nemzet részének is vallva magunkat 1. vállaljuk azt, hogy nyugati országokban élve- magyarságunkat megtartjuk,- a magyar nyelvet és kultúrát gyermekeinknek, a következő külföldi magyar nemzedékeknek átadjuk, megtanítjuk, és- munkálkodunk az egyetemes magyar érdekek védelméért, érvényesítéséért; 2. aggodalmunkat, szolidaritásunkat és segítőkészségünket nyilvánítjuk ki azok iránt, akik a Kárpát-medencében kisebbségi jogfosztottság és válságos politikai, gazdasági, társadalmi problémák miatt hátrányos helyzetben élnek; 3. támogatjuk azokat a reformtörekvéseket, amelyek a függetlenség, a demokrácia, a társadalmi, kulturális és gazdasági felemelkedés megvalósításáért küzdenek.
