Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-15 / 20. szám
10 KILÁTÓ Reménységgel, a Remény tavánál Két magyar diák idézgette csendeskén egy amerikai egyetemen Ady Endre sorait - Itt valahol, ott valahol. Négy-öt magyar összehajol - miközben azon töprengtek (egyikük Cleveland környékén, másikuk New Jerseyben nőtt fel), hogyan őrizhetik meg és menthetik át fiaiknak, lányaiknak magyarságukat, mely számukra még erősen ható, természetes közegként adatott. Levelezni kezdtek a kérdésről, 1967-ben Itt-Ott címmel lapot alapítottak, és az idei nyárvégen nekik és társaiknak - a Magyar Baráti Közösség égisze alatt - immár tizennyolcadik alkalommal sikerült szellemi töltekezésre, az együvétartozás érzését erősítő baráti táborozásra összehívni egy nagy csapatnyi magyart - ezúttal kétszázhetvenet. Lake Hope, Reménység tava. - Jó időben is reménykedtek a párába burkolódzó tavacska körötti dombokat megszálló magyarok. Ám mintha csak illendőségből, megszokásból tették volna ezt. Hisz ily módon - hogy előadások ;alatt sütött a nap, majd délutánonként megeredt - a meghívóra nyomtatott eszmecseréket műsoron kívül is folytatni lehetett. És beszélgetni manapság van miről... Lehetőségeink Boldogok a népek, melyeknél nem válik el a nemzet neve-fogalma országukétól. Itt, a Reménység tavánál nem lett volna elegendő a találkozó központi gondolatává tenni: Magyarország lehetőségei... - így kellett, hogy hangozzék a kerekasztalbeszélgetés témája, mely körül az egyhetes táborozás „tanulmányi idejének” minden perce forgott: „A magyarság lehetőségei a huszonegyedik század küszöbén.” Kétszázezres exodus, 500 hősi halott, demográfiai katasztrófa, azaz a magyarság csökkenő száma, a magyar kultúra bástyáinak romlása a szomszédos országokban, elsősorban Erdélyben - eképp vonta meg bevezetőjében az elnöklő professzor, Király Béla az elmúlt 33 év mérlegét. Szórványosodik a nemzet, mondotta, egyre kevésbé lehet nemzet és állam közé egyenlőségjelet tenni. Ezért kell - hangsúlyozta ő is, mint Ludányi András az Itt-Ott napok vallomásos megnyitójában - a magyarságtudatot vallásos színvonalra emelni, nem holmi misztikus értelemben, de hitnek, vállalásnak tartani. Szerveződjenek mihamarabb „összmagyarsági intézmények” - javasolta Király professzor -, melyek szakma szerint fogják össze tevékeny közösségé az óhazában s a különböző országokban élő magyarokat. E gondolatról tárgyalásokat is kíván folytatni Budapesten. Egy valóban demokratizált Magyarok Világszövetsége is része kell hogy legyen az állandó gondolatcserének, kapcsolattartásnak, a világmagyarságot összefogó struktúrának - tette hozzá. A szomszédos országokkal való viszonyunknak különleges jelentősége van - hívta föl rá ő is a figyelmet -, és nem szabad föladni a törekvést s a bizakodást, hogy egyszer megvalósul Kelet-Közép-Európában is a nyugat-európai közösséghez hasonló hatámélküliség. Für Lajos történész, a Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagja a demokrácia magyarországi lehetőségeiről beszélt. Bár e lehetőség függ a külvilágtól, függ a gazdasági helyzettől is, a politikának döntő szerepe lesz - fejtegette ugyanis a ma létező nemzetgazdaság nem szerves fejlődés eredménye, így megváltoztatásához, gyógyításához is kell politikai akarat, beavatkozás. A magyar demokrácia két tengelyeként a többpártrendszerű parlamenti demokráciát és a valóságos anyagi alapokkal rendelkező helyi önkormányzatok hálózatát jelölte meg. A mérsékelt politikai irányzatoké a jövő - hangoztatta -, mivel olyan átmeneti korszak következik, amely alatt reformok sorát kell megvalósítani, erre pedig szélsőségesek - akikből a népnek amúgy is elege volt már ebben a században - nem alkalmasak. Gazdaságirányítási-szervezési válság van Magyarországon - mondotta Köbli József, egy connecticuti egyetem vendégprofesszora, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa. Derűlátásra semmi okunk - volt leszűrhető kerekasztal-referátumából, hiszen elavult a gazdasági Szerkezet, alacsony a hatékonyság, a termékek minősége, nyomasztó a fizetési mérleg-hiány, a külföldi adósság. Bármely párt is győz, azonos problémákat kell majd megoldania, és egy bizonyos „betanulás idővel” is számolni kell. Valamiféle Marshall segélyben - amely csökkentené a demokratikus átalakulás vajúdási fájdalmait - hiába is bízunk. Köbli professzor a tulajdonreformban és az irányítási bürokrácia átszervezésében jelölte meg a gazdasági átalakulás csomópontjait, de, mint mondotta, éppen ezek a területek a legkidolgozatlanabbak. Jónás Pál, az University of New Mexico professzora, az Atlantic Research Kutató- és Kiadó Intézet igazgatótanácsának elnöke - mint a kerékasztal másik közgazdász szakértője - a nemzetközi feltételek fontosságára, elsősorban a szovjetunióbeli folyamatoktól való függőségre hívta fel a figyelmet. Egy kommunista országot átvezetni a demokráciába - páratlan kísérlet. Ez a gazdaság területén is igen bonyolult feladatok megoldását kívánja: annak kidolgozását például, hogy valódi piaci viszonyok nélkül miként állapítható meg, mely tevékenység a veszteséges. A piacgazdaságot csak lépésről lépésre, a monopóliumok megszüntetésével lehet megteremteni. A költségvetési támogatások csökkentése helyes, csak zászlóra tűzni nehéz - mutatott rá Jónás professzor - azzal aligha nyerhető el népszerűség. Miként segíthetünk? Várallyai Gyula közgazdászé - ő a Világbank mexikói referense - volt a „Lehetőségeink.. .’’-kerekasztal tán legnagyobb figyelemmel kísért szelete. A nyugati magyarság élettapaszta-
