Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-15 / 20. szám
4 POSTALÁDÁNKBÓL * »• * * A Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. Őszinte törődést sugárzott legutóbbi, a dunai vízlépcsőépítésről szóló cikkük. Néhány dologban azonban kiegészítésre szorul. Az egyik, hogy Németh Miklós miniszterelnök május 20-án ígéretet tett arra, hogy két hónap leteltével végleges döntést javasol. Nagyon fontos a kormány hitele és tekintélye szempontjából és fontos a magyar közvélemény szempontjából is, hogy az ígéreteket betartsák. A két hónap letelt, de döntés még nem született. A cikknek érzésem szerint ezt ki kellett volna mondania. A másik megjegyzés, hogy elsikkadni látszik az a számomra rendkívül jelentős ígéret, ugyancsak Németh Miklós szájából, hogy ebben a kérdésben népszavazás fog dönteni. Ideje, hogy a magyar ember, magyar állampolgár ne mint néző szerepeljen az ország színházában, ahol a döntéseket más hozza, hanem mint felelősségteljes polgára államának és tagja hazájának, döntsön, dönthessen. A harmadik megjegyzésem, ami szintén helyet kellett volna kapjon a cikkben, az az, hogy a nyugati környezetvédők kétéves kemény munkával elérték, hogy elültették a „Debt for Nature Swap”, tehát a kölcsönelengedés természetvédelemért gondolatát. Nagy igyekezetét tanúsított ebben a világ legnagyobb környezetvédelmi irodája, az Enviromental Policy Institute, amely a világ harmincegy legnagyobb környezetvédő csoportjának a csúcsszerve. Ennek elnöke külön irodát állított föl a Dunának, külön alkalmazottakat vett föl ennek az irányítására, elérte azt, hogy ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozzanak. Sajnálatos, hogy a Debt for Nature Swap lehetőségét a magyar kormány nem használta ki a mai napig, nem kérte, és az intézet elnökével való hetenkénti beszélgetésünkből az az érzésem, hogy egyszerűen be fogja szüntetni az iroda működését, és az Amazonas folyó Brazíliában, Costa Rica és a többiek fogják megkapni azt, amit olyan nehezen kiharcoltunk a Duna számára. Végül a negyedik és utolsó megjegyzésem, hogy a cikk úgy állítja be, mintha a környezetvédelem ügye győzött volna. Ez helytelen. A jelenlegi kép az - legalábbis én úgy látom -, hogy Nagymaros leállítása ugyan tervben van, de ugyanakkor a Bős-dunakiliti vízgát építéséről egy szót sem hallatott a kormány, pedig a nagy veszély ott van, ott veszítjük el harminc kilométeren hazánk határát, határfolyónkat, ott van veszélyeztetve Csallóköz népének életformája, ott van veszélyeztetve Európa legnagyobb tisztavíz forrása a Szigetköz alatt, és ott van veszélyeztetve az a különleges ökológiai képződmény, amely úgy állat-, mint növényvilágában egyedülálló és fönnmaradt az utolsó jégkorszak óta. Hálás vagyok a cikkírónak, hogy olyan szép cikket írt, elnézést kérek, hogy talán több szót, mondatot töltöttem a kritikával. Nem kritika ez, hanem kiegészítés, de azt hiszem fontos kiegészítés. LIPTÁK BÉLA STAMFORD, USA Már korábban tudattam önökkel, hogy az Aqua Star nevű vitorlás ismét egy nagy útnak indult: Torontó - New Foundland - Grönland - Izland és Leningrád volt a tervezett útvonal. Sajnos most itt vagyok egy eszkimó faluban Grönlandon. Augusztus 4-én az Aqua Star megszorult az Északisarkról lefelé úszó jégmezőben, a hajófenék kilyukadt. S.O.S.-jeleimre egy „Polar Nanoq” nevű dán hajó jött a segítségünkre. Ez a hajó fölszedett minket, és segítettek a lyukat fákkal betömni, és így tudtuk behúzni az Aqua Start ide. Na de nem panaszkodom, hisz tudtam, hogy egy ilyen út veszéllyel jár. A magyar zászló persze még most is itt lobog a kis törött hajómon, remélem, hogy még egyszer Magyarországra is elvihetem. Még csak azt szeretném tudatni, hogy szégyent nem hoztam a magyarokra, mert nyolc napig viaskodtunk a jéggel, mire mi vesztettünk, és csak azután hívtam segítséget. Üdvözlöm a magyarokat a világ minden részén. SÍKÉ LÁSZLÓ FREDERIKSHAAB-PAMIUT, GRÖNLAND A felvidéki Rimaszombatból a szlovákok által kiutasított bányamérnök vagyok, több dél-amerikai aranybánya-vállalat volt igazgatója, 84 éves, jelenleg nyugdíjtalan visszavonult. Eme soraim célja az, hogy őszinte tisztelettel kifejezzem nagyrabecsülésemet a Magyar Hírek szerkesztéséért. A lap immár a kint élő összmagyarság véleményét tolmácsolja, s képet ad szeretett hazánk állapotáról. Hangja igaz magyar hang. Talán egy kérésünk lehetne: az, hogy a magyar haza összmagyarságával egy tömböt képező, de elszakított magyarsággal többet foglalkozhatna, hiszen ez minden igaz magyar szívügye és elmulaszthatatlan kötelessége, s ők a kint rekedt magyarság többsége. MARIKOVSZKY ZOLTÁN BOGOTA, KOLUMBIA Megrázó riportot közvetítettek a Magyar Televízióban Tőkés László temesvári református lelkésszel. Ő mondta: „Végre meg kell törni a némaság falát”. Vészkiáltással a világ elé kell tárni, hogy milyen iszonyatos módon folyik az ottani magyarság elnémítása, szétszóratása és megsemmisítése. Súlyos vádak hangzottak el Papp László és Nagy Gyula erdélyi ref. püspökök ellen, akik bár nyilván megfélemlítésből, de a román diktátor politikája mellett foglaltak állást, olyannyira, hogy még a falurombolást is helyeselték, mondván, hogy ha templomainkat le is bontják, kisebb imaházakban stb. még lehet imádkozni. Az egyházak szétzilálása, az értelmiség üldözése, i a fiatalság Kárpátokon túlra való küldése után most sor kerül az utolsó mentsvár, a színtiszta magyar falvak lakosainak szétszórására. Ezért hirdették meg és hajtják végre az ún. „szisztematizálást”, amely a falurombolást jelenti. A magyarságot földönfutóvá teszik saját hazájában. Védjük meg az európai kultúra erdélyi épületét, védjük meg Tőkés Lászlót és családját, védjük meg az emberi szabadságjogokat egy szörnyű diktatúrával szemben! zCrrernE máthE gyöngyi ZURICH, SVÁJC Örömmel láttam, . hogy gondolnak a kint élő magyar gyermekekre is, újból közölnek magyar mesét. Hiszen az itt kint élő magyar kisgyermekek sokszor kérik anyukájukat, apukájukat, nagymamájukat, nagyapjukat, hogy olvassanak vagy mondjanak nekik mesét. Ezt persze főleg azok a kis gyermekek kérik, akik perfekt beszélnek magyarul is. Javasolnám a szerkesztőségnek, hogy közöljenek egy fél oldalt, vagy ha jut hely a lapjukban, egy egész oldalt „Mosolyoldal” címmel, és tegyenek közzé felhívást, hogy magyar kisgyermekek 3 éves korukig milyen érdekes mondásukkal lepték meg a szüleiket, nagyszüleiket, rokonokat, barátokat, hogyan
