Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-01 / 19. szám
Új régiségek, régi újdonságok- Ha Pécsett valahol leszúrnak egy ásót, vagy bevágnak a földbe egy csákányt, szinte bizonyos, hogy előjön valami a római világból, a középkorból vagy a török időkből - állítja Várkonyi György, a Janus Pannonius Múzeum igazgatóhelyettese. És hozzáteszi rögtön: - Szerencsére! Két okból is szerencsére! Az első okot tán magyaráznom sem kell. Elegendő helyette két példa. A dóm előtti úgynevezett „alsó sétatérre” valamikor a harmincas években egy lépcsős vízesést építettek. A díszítésül szánt kaszkád azonban inkább elcsúfította, mint ékítette volna a szépséges Szent István teret. Már csak azért is, mivel - a köztudott mecsekaljai vízhiány okán - víz a művízesésben legfeljebb a nagy felhőszakadások idején csordogált. Ezt a semmire sem jó „vízlépcsőt” bontották el a hetvenes évek derekán, s valóban az történt, amit Várkonyi György mondott: bevágták a csákányt a földbe, és előkerült az ókeresztény mauzóleum, amely a régészek szerint „hazánk eddigi legnagyobb méretű és legjelentősebb ókeresztény temetői épülete”. A másik példa frissebb, 1986- ból való. Ekkor alakult meg a Nikolaus Lenau Kulturális Egyesület, s kapott a városi tanácstól egy romos épületet a Munkácsy utcában: bontassák le, s építsék föl a helyén a dél-dunántúli németség szellemi-kulturális központját. A Lenau-ház ma már áll, de a be-betérők vagy az arra járók nemcsak a Lenau Verein ft Az ősszel megnyíló „korsós" sírkamra székházát csodálják meg, hanem a ház előterében feltárt romokat is: az 1172-ben szentté avatott Thomas Becket kancellár és canterburyi érsek tiszteletére 1238- ban felavatott dominikánus kolostor maradványait, a templomhajó, a szentély és a kerengő egy részét. Persze, nemcsak és nem is elsősorban a véletlen kedvez a régészeknek. Pontosan tudják például, hogy a II. század elején települt Sopianae városának temetője a 11I-1V. század idejében a mai Sallai utcától a Székesegyházig terjedt. Gondosan tervezett kutató munkával keresték hát meg és keresik tovább azokat a sírokat és sírkamrákat, amelyek-HAZAI KÖRKÉP 31 be a római város keresztény hitre tért tehetősebb lakói szeretteiket temették. Az egyik ilyen sírkamra- épségben maradt freskója után „korsósának nevezik a régészek- nemsokára megnyílik a nagyközönség előtt is, és legalább olyan szenzáció lesz, mint volt az ókeresztény mauzóleum néhány esztendővel ezelőtt. Mégsem szabad lebecsülni a régészek, muzeológusok hű pécsi szövetségesét, a Véletlent. Mert Fortuna istenasszony közeli rokona nemcsak váratlan leletekkel szolgál, hanem pénzt is hoz időnként a múzeum meglehetősen lapos erszényébe.- Pécs belvárosában hol itt, hol ott, de mindig felásnak, tataroznak, bontanak vagy éppen alapoznak-építenek, s ha ilyenkor előbukkan valami, azt jelenteni kell nekünk, mi pedig kötelesek vagyunk elvégezni a leletelemzést- magyarázza az igazgatóhelyettes. - Nem vagyunk ellenben kötelesek a leletmentést finanszírozni. A költségeket többnyire az építtetők állják, akik nem is nagyon tiltakoznak, hiszen gyakran bukkanunk olyan leletre, amely jelentősen növeli az építendő vendéglő, bolt vagy hotel csáberejét. A múzeumnak pedig, mi tagadás, pénze sosincs elegendő. Az idén a 28 milliós költségvetés helyett 42 milliót kapnak ugyan, de ebből mindent fedezni kellene, a múzeumőrök bérét, a kutatók fizetését, az ásatásokat, a helyreállításokat, a közüzemi költségeket, az állagfenntartást, az üzemeltetést. Különösen e két utóbbi „nyomja meg” alaposan a költségvetést. Egyedül az ókeresztény mauzóleum évi fenntartási költsége több, mint egymillió forintot visz el, ennyibe kerül a klímaberendezés működtetése. És ha emelik az energiahordozók árát, akkor lehetséges, hogy kétszer ennyi lesz a másfél ezer éves freskók víztől és gombáktól való védelme. Méghozzá évente, folyamatosan, megszakithatatlanul! A Káptalan utca 2-ben lévő Zsolnay Múzeumot éppen ott jártamkor restaurálták: az ablakokat már kicserélték, felújították az elektromos hálózatot, a parkettát,
