Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-01 / 19. szám
18 A HATÁR TÚLOLDALÁN A JOBBÁGYTELKI BÚCSÚ hetnek fel, ha megváltoztatják a viseletűket. így azóta csak egymás örömére énekelnek, táncolnak. A zsúfolásig megtelt templomból - ahol mindenki az ősi rend szerint foglalja el a helyét - szárnyal az ének, átjárva a kívülrekedteket is az összetartozás érzésével, a szívből jövő közös éneklés minden akadályt, csüggedést átívelő, megmaradást hirdető erejével. Az első hely Istené! Azután jöhet a vidámság, a rokonok, barátok közös mulatsága. A falu jellegzetes székely házaiban hamarosan megteltek a tornácok és az udvarok a vidám énekszóval, s ha már nem is lehetett olyan gazdagon terített az ünnepi asztal, a váratlan vendégnek most is jutott hely. A leányok izgatottan, nem kis várakozással készültek az esti bálra, hiszen ilyenkor a távoli városokba kényszerült fiatalemberek is hazakerülnek. A fiatalok számára a búcsú napja az ismerkedés lehetősége, a szülőknek pedig leány- és legénynéző alkalom is. A színmagyar katolikus falu fiataljaiból soknak kellett másutt szerencsét próbálni, a nagyobb városokban munkát keresni, de mégsem szakadtak el szülőfalujuktól. Ezt nemcsak a misére érkező, viseletbe öltözött fiatalok sokasága bizonyította, hanem az is, amit közben az öregek büszkélkedéseiből megtudhattam. A templomuk felújítása régi gondjuk volt, éveken keresztül várták az engedélyeket és az ígért segítséget. Aztán megunva az egy helyben topogást, a falu egyhangúlag úgy határozott, hogy maguk veszik kézbe a tatarozást. Papjuk vezetésével megkezdték a munkát, a fiatalok, amikor csak tehették, jöttek, hozták a barátaikat s a kaláka meg is teremte áldott gyümölcsét, mert alig telt belé egy év, teljesen megújulva, megszépülve hirdethette a templom: „Boldog az a nép, amely tud ünnepelni, / Arcod fényében, Uram, járni, kelni.” ZIKA KLÁRA A SZERZŐ FELVÉTELEI
