Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-09-15 / 18. szám
52 MESESZÓ Kacor király Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy öregasszony. Annak az öregasszonynak volt egy tehénkéje. De volt egy nagy szürke macskája is. Az a macska nagyon kártékony, ravasz, öreg macska volt. Egyszer az öregaszszonyka, ahogy megfejte a tehenet, a sajtárt letette az asztalra, s elment, hogy kimossa a cserépfazekat. Ki is mosta, de mire visszament, hogy elszűrje a tejet, biza már nem volt, amit elszűrjön. Látja, hogy a szürke macska nyalogatja a bajuszát. Hű, de megharagudott az asszony, fogta a seprűt, s adott vele a macskának.- Az ördög vigye a jó dolgodat! - szidta. - Ugye, te voltál az? A macska se volt rest, uzsgyi, vesd el magad, futásnak eredt. Elfutott ki a falu végére, volt ott egy híd, s annak a hídnak a végére lekucorodott úgy, hogy a farka belelógott az árokba. S éppen a híd alatt, az árok alján tanyázott a róka. Nézi, nézi mi mozog ott. Látja, hogy valami farok, de ő még sose látta a macskát addig. Odamegy és köszön:- Jó napot uraságodnak! Ki legyen maga, miféle nemzetségű? A macska látta, hogy kivel van dolga, gondolta magában: „Na megállj, te róka, megjátszom én most az urat előtted!” Kifeszítette erősen a mellét, és azt felelte:- Én? Hát nem tudod, hogy ki vagyok?- Nem tudom, kérem alázatosan - mondja a róka.- Hát én vagyok a Kacor király.- Kacor király? Soha hírét sem hallottam.- Na - mondja a macska -, ha nem hallottad, akkor most jegyezd meg jól! Meghajolt mélyen a róka, s szólt:- Kedves Kacor király, akkor meghívom én most ebédre a barlangomba.- Hát az éppen jó lesz - feleli a macska. El is indultak. Mentek, mendegéltek. Elöl a róka, hátul lépegetett a macska, vagyis hát a Kacor király. A falu véginél, ott az erdő alatt volt egy szép nagy rókalyuk, s oda vitte a róka a vendégét. Volt abban a lyukban tyúk, liba, kacsa, mindent, amit csak el tudott lopni a róka a házaktól, odahordott. Amikor a macska jóllakott, ezt mondta:- Köszönöm szépen az ebédet. Hanem most ide figyelj, te róka! Állj ki őrségbe, mert én vagyok a király, s én most aludni akarok. - Le is feküdt a macska, kinyújtózkodott. A róka elővett egy nagy botot, annak a végére kötött egy madzagot, s felvette a vállára, mintha puskája lenne. S elkezdett sétálni a rókalyuknál. Lépegetett erre is, arra is. Hármat erre, hármat arra, négyet erre, négyet arra. Hogy, hogy nem, hát éppen arra szállott a varjú.- Kár, kár! - hangoskodott, ahogy a torkán kifért. A róka lekapta a válláról a puskáját.- Mindjárt lelőlek, te varjú. Menj el innen, ne károgj itt! Nem tudod, hogy itt alszik a Kacor király?- Kacor király? - kérdi a varjú. - Soha még hírét se hallottam.- Hát azért mondom. Elhordd az irhádat! El is repült a varjú úgy, hogy többet még a rókalyuk tájékára se mert menni. Alig ment el a varjú, arrafelé ballagott egy nyulacska, éppen valami káposztalevelet akart magának szerezni. Azt mondja neki a róka:- Elmenj innen, nyuszi pajtás! De ebbe a szent helybe! Itt alszik a Kacor király, ne zavard az álmát.- Kacor király? - kérdi a nyulacska. - Soha hírét se hallottam.- Hát bizony mondta a róka - itt van nálam. El is ment a nyulacska, ki az erdőbe, s ott elújságolta a medvének, a farkasnak, s merthogy a Bodri kutya is ott volt, még annak is, hogy a rókánál mekkora nagy vendég van. A Kacor király van ott. Egyezkedtek, hogy mit csináljanak. Meg kéne hívni ebédre. Éppen azon tanakodtak, hogy ki vigye meg a hirt a meghívásról, amikor arra szállott az a varjú, amelyiket a róka elzavart a lyuk közeléből. Megszólítják a varjút:- Varjú pajtás, gyere csak ide! Te tudsz a legjobban szállni. Vidd el az üzenetünket a Kacor királynak. Azzal egy falevélre reáírták, hogy meghívják a Kacor királyt a rókával együtt ma délre ebédre. Be is fogta a levelet a csőrébe, s ágról ágra szállott. Nem mert a földön menni, nehogy véletlenül megint reákiabáljon a róka. De amikor odaért, a róka csak rákiáltott:- Nem megmondtam, varjú pajtás, hogy elmenj innen? Itt alszik a Kacor király!-Tudom, tudom - mondta a varjú. - Éppen ezért jöttem. Itt a levél. - S a csőréből kiejtette a falevelet, amelyre reá volt Írva a meghívó. El is olvasta a róka, s viszi be, mutatja a Kacor királynak, hogy meg vannak híva ebédre az erdőbe, az állatokhoz.-Nahát! - örvendezett a Kacor király. - Mindjárt, csak kifényesítem a csizmámat, s kipödröm a bajuszomat. Ezalatt az erdőben nagy volt a sürgés-forgás. A medve volt a szakácsné, a farkas hozta az ennivalót. A csordából ellopott egy nagy borjút. A nyulacska rakta a tüzet, a Bodri kutya kevergette az ételt. Mindegyiknek megvolt a maga dolga, de erőst lesték az utat, hogy mikor jő a Kacor király. Hangos károgás-
