Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-09-15 / 18. szám
6 KRÓNIKA A szökésektől a különvonatig A testvéri tankok ellen Megoldódott az NDK-s menekültek ügye Augusztus végén a magyar határőrség szóvivője még arról panaszkodott, hogy a határőrök csaknem tehetetlenek a Nyugatra özönlő keletnémet állampolgárok tömegeivel szemben, és elképzelhetőnek mondta, sűríteni fogják az őrjáratokat. Augusztusban több mint két és fél ezer keletnémet jelentkezett a bécsi nyugatnémet nagykövetségen, kétszer annyi, mint az előző hét hónap folyamán együttvéve, pedig már az is rekordszám volt. Az NDK állampolgárok általában szervezetten, százával rohantak át az immár műszaki határzár nélküli határon, annak tudatában, hogy a magyar határőrök nem lőnek rájuk. Igaz, akit elfogtak, azt visszafordították, de nem indítottak ellene eljárást, sőt az ügyészség még azt a határsértőt sem volt hajlandó letartóztatni, aki gázsprayt használt egy határőrrel szemben. A határőrzés kötelessége és a humánum szempontjainak öszszeegyeztetése, valamint a személyes fenyegetettség tragédiához is vezetett. Egy ízben, amikor a magyar határőrök egy keletnémet család illegális határátlépését igyekeztek megakadályozni, a családfő rátámadt az egyik határőrre, fejbe vágta és a földre esett katonába belerúgott. Dulakodás közben néhány méternyit átsodródtak osztrák területre, ekkor elsült a határőr géppisztolya, halálosan megsebesítve a szökni próbáló férfit. Az NDK állampolgár élettársa és hatéves gyermeke nem sebesült meg. A magyar külügyminisztérium az esemény miatt kérte a rendkívüli határeseményeket kivizsgáló osztrák-magyar vegyes bizottság soron kívüli összehívását, s a bizottság megállapította: baleset történt. Alois Mock osztrák külügyminiszter a tragikus incidens miatti sajnálkozását kifejezve kijelentette: a Magyarország és Ausztria hatóságai közti szoros együttműködéssel jó kilátások vannak rá, hogy ne ismétlődhessen meg e tragédia. Közben a Nemzetközi Vöröskereszt papírjaival egyszeri akcióként elhagyták Magyarországot azok az NDK állampolgárok, akik az NSZK budapesti nagykövetségét megszállva igyekeztek kikényszeríteni, hogy Nyugatra távozhassanak. Azokat, akik Magyarországon maradnak, a Magyar Vöröskereszt, illetve a Máltai Lovagrend Szeretetszolgálata gondozza, több menekülttáborban. A keletnémet menekültek ügyéről tárgyalt rövid munkalátogatáson Bonnban Németh Miklós kormányfő és Horn Gyula külügyminiszter. Helmut Kohl kancellárnak és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszternek kifejtették, hogy magyar megítélés szerint a menekültek ügye elsősorban a két német államra tartozik. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a magyar kormány humánus szempontoktól vezettetve kész minden lehetséges támogatást megadni a keletnémet menekültek ügyének rendezéséhez. Végül a tarthatatlan helyzet megoldása érdekében a magyar kormány szeptember 11-étől lehetővé tette, hogy a Magyarországon tartózkodó, s hazatérni nem kívánó keletnémetek nyugatra távozzanak. Több, mint tízezren jutottak ily módon el az NSZK-ba. Az NDK vezetése éles hangú nyilatkozatban támadta a magyar lépést. Ugyanakkor nyugaton melegen üdvözölték a magyar vezetés humánus döntését. 1968 újraértékelése A Magyar Szocialista Munkáspárt mai vezetése nem azonosul a Varsói Szerződés tagállamainak 1968-as csehszlovákiai katonai beavatkozásával - szögezte le a kormánypárt Politikai Intéző Bizottságának a csehszlovákiai bevonulás előestéjén tett nyilatkozata. A 68-as intervenció öt résztvevője közül elsőként a maeyar kormánypárt tett ilyen elhatárolódó kijelentést. A nyilatkozat történelmi tényként azt is megállapítja, hogy az akkori magyar vezetés eredetileg a politikai rendezés híve volt, már csak 1956 példájából is okulva. A Magyar Szocialista Munkáspárt vezető testületé most leszögezte, hogy minden szocialista országnak szuverén módon kell megválasztania fejlődési útját, ezért elutasítja, hogy a szocialista országok egymás belügyeibe katonai és más eszközzel beavatkozzanak. A kormánypárt vezetésének e nyilatkozata előtt mind a párt egyes szervezetei - mindenekelőtt a reformkorok -, mind az ellenzék ismételten felszólította a vezetést, hogy ítélje el az 1968-as beavatkozást és kérjen bocsánatot a cseh, a szlovák és a csehszlovákiai magyar néptől. „ Virággal jöttünk, nem tankokkal” Prágai per Augusztus végén Csehszlovákia budapesti nagykövetsége előtt többen tartottak ülő- és éhségsztrájkot, két magyar ellenzéki szabadonbocsátását követelve a csehszlovákiai hatóságoktól. A 68-as katonai beavatkozást megbélyegző prágai tömegdemonstráción ugyanis a Vencel téren a rendőrség közel félezer tüntetőt letartóztatott: csehszlovákokat, lengyeleket, olaszokat és kilenc magyart is, végül azonban csupán két budapesti fiatalembert, Deutsch Tamást és Kerényi Györgyöt tartott nyolc napig fogságban. A két ellenzéki, a Fiatal Demokraták Szövetségének, illetve a Magyar Munkás Szolidaritás Független Szakszervezetnek a vezetőségi tagja Prágában lefolytatott perén elmondta, hogy turistaként érkezett a csehszlovák fővárosba, nem tartja magát bűnösnek, csupán a csehszlovák fiataloktól kívánt bocsánatot kérni Magyarország részvétele miatt az 1968-as katonai beavatkozásban. Kerényi György Deutsch Tamás válláról szólt a Vencel téri tüntetőkhöz FOTÓ: BÁNKÜTI ANDRÁS A prágai bíróság „közrend megsértése” címén 5-5 ezer korona bírságra ítélte, és kiutasította Csehszlovákiából Deutsch Tamást és Kerényi Györgyöt. A per előtt már Horn Gyula külügyminiszter is interveniált Csehszlovákia budapesti ügyvivőjénél, rámutatva, hogy érthetetlennek tartja a csehszlovák hatóságok merev, részrehajló magatartását.
