Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-01-09 / 1. szám
Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne... Farkaslaki képek Farkaslaka, Tamási Áron szülőfaluja immár éppoly klasszikus „bölcsőhelye” a magyar irodalomnak, mint Kiskőrös, Nagyszalonta vagy Érmindszent. „Van nekem egy falum - olvassuk az író költői szépségű vallomásában. - Némelykor, ha lelkemmel burkolom magamat körül, úgy tetszik, mintha én építettem volna őt, amikor még Isten szándékában laktam. Máskor szülőmnek érzem, aki csillagos téli estén, szomorú, mókás mese után fogant engem...” A falunak vasútállomása nincsen. Székelyudvarhelyről Szejkefürdőn át - „a legnagyobb székely”, Orbán Balázs síremléke mellett - vezet a dimbes-dombos út a Gordon hegye alatt megbúvó Farkaslakára. 1972-ben jártam itt először, éppen akkor, amikor a katolikus templom előtt kopjafát állítottak az író sírjára, aki végrendelete szerint Budapestről ősei közé tért meg. A kopjafára ezt vésték: „Törzsében székely volt / Fia Hunniának / S hűséges szolgája / századának” A sír előtt hatalmas kőtömb feküdt, amelyen a két legendás hírű szobrászművész, apa és fiú, Szervátiusz Jenő és Tibor dolgozott éppen. Tibor védőszemüvegben ült a földön s a rekkenő hőségben kalapálta a Hargitáról idevontatott vulkanikus eredetű kőtömböt, Tamási Áron síremlékét. E kőtömb évszázadokon át hegyi pásztorok étkezőhelyéül szolgált, eredeti helyén, Kápolnásfalu-Ivópataka fölött, tucatnyi falu találkozásánál. Az Úr asztalának nevezték. Az emlékmű az író hőseit ábrázolja: Magdót, az Énekes madár ifjú szerelmesét, Jégtörő Mátyást; az ördögöt, akit megbicskáztak a farsangon (Ördögváltozás Csíkban), meg kicsi Ábelt, a hargitai pásztorfiút, aki Amerikát is megjárta, hogy ott döbbenjen rá a sokat idézett igazságra: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne...” Szervátiusz Jenőtől megtudtam, hogy ő mindenfajta megbízás nélkül kezdett a monumentális munkához. Később Csíkszeredái otthonából idelátogatott Fazekas János, akkoriban a román kormány minisztere, aki azután megszerezte a szoborállításhoz szükséges engedélyeket. A síremléktől jó öt kilométeres, poros földút vezet az író faragott tornácú szülőházához, a falu másik végébe, át a „szőke” Nyikón, 8 ahol az asszonyok ma is sulykolóval csapkodva mossák a ruhát. Haláláig Gáspár bácsi, az író öccse kalauzolta a szülőházban berendezett emlékszoba látogatóit, mindig ünneplőben, vagyis zsinóros székely harisnyában. Ma is őrzöm dedikációját, amelyet „Vadon nőtt gyöngyvirág” című könyvébe írt. Mert ő, a négy elemit végzett gazdálkodó is megírta emlékeit! Bizonyítva ezzel is Tamási Áron igazát, aki a székely falu nyomorúságos világával az itt élők belső gazdagságát állította szembe. Az emlékházat napjainkban az író húgának, Tamási Erzsébetnek a férje, Sipos Feri bácsi vigyázza. Farkaslaka színtiszta magyar falu. Általános iskolájába nemrégiben kizárólag románul beszélő tanítónőt helyeztek. A falu nevét 1988 tavaszától Romániában csak így szabad leírni: Lupeni. Ilyen nevű bányászfalu van a Zsil völgyében: a névazonosság az író halálakor nem kis félreértést okozott. Koporsóját ugyanis a határról először a Zsil völgyébe irányították a hatóságok... Az író szülőfaluja - mivel lélekszáma nem éri el a háromezret - felkerülhet azon települések listájára, amelyeket a román vezetés buldózerekkel kíván a földdel egyenlővé tenni. Valahányszor búcsút intek Farkaslakának, utolsó tekintetem mindig a temetőre esik. Tamási Áron ezt írja róla „Szülőföldem” című könyvében: „Messze bent van az apám sírja, együtt a nemzetség régi halottjaival, akiknek elejét még akkor temették ide, amikor felütötték a temetőt... Mellette a testvéreim feküsznek, haton. Majd nagyapám és az ő fiai. Tovább dédapám nyugszik és az ősök számosán. Ölemből odateszem a virágokat az apám sírjára, hadd üdvözölje őt is a tavasz, amelyet annyit és oly nehezen várt örökké. Aztán mozdulatlanul nézem a földet és az jut eszembe, hogy valamikor én is itt fogok feküdni. Most csend van és hévén süt a nap. Fénye zuhog a hatalmas temetőre és a bádog, a sok kereszt tetején, ezer csillámban veri viszsza. S e káprázatban, az apám és ősök sírjánál, vajon feltehetem-e a kérdést: - A miénk ez? - Nem tehetem fel, mert ez kérdés nélkül a miénk. Miénk a fény, amit lelkűnkbe fogadunk; s a föld, amelyen élünk és meghalunk.” BALÁZS ÁDÁM 1. Hazafelé... 2. Székelykapun át vezet az út az író síremlékéhez 3. Tamási Áron kopjafés sírja és a Szervétiuszok által faragott emlékmű 4. A Gordon hegye 5. „Szénatakarás" után: Albert Ilka, az író unokahúga 6. A szülőház 7. A farkaslaki temetőkert A SZERZÓ FELVÉTELEI
