Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-09-01 / 17. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 57 más embertípust képviselt, mint a vasi köznemes parasztivadék, a középmagas és szikár alkatú, tartózkodóan komoly és lassú beszédű Mindszenty József. De párhuzamosan folyó papi pályájuk során - mint megyeszékhelyi plébánosok, majd mint a püspöki kar tagjai - mindig egyek voltak az életszentségre való törekvésben, Krisztus és a hívek önzetlen és áldozatos szolgálatában.” Dr. báró altorjai Apor Vilmos 1892. február 29-én született Segesváron, abból az Apor családból, amelynek talán leghíresebb tagja, Apor Péter, a neves erdélyi író, Háromszék főkirálybíráj^ kapott báróságot I. Lipót királytól. Vilmos atyja, Apor Gábor jogász volt és a hivatali arisztokrácia útját járta; harminchárom évesen alispán, majd Nagy-Küküllő főispánja, végül Bécsben a király személye körüli minisztérium államtitkáraként fejezte be pályáját. Anyja, gróf Pálffy Fidélia kilenc gyermeknek adott életet, akik közül a majdani püspökön kívül még ketten ismert személyek lettek: Gizella a Magyar Vöröskereszt országos főnökasszonya, Gábor pedig diplomata, hazánk utolsó vatikáni nagykövete, aki az ország német megszállása után lemondott megbízásáról. Az apa korai, 1898-ban bekövetkezett halála után az anya határozott kézzel irányította gyermekei nevelését. Nevelési alapelve úgy szólt, hogy „ha az ember válaszúira kerül, válassza mindig a legnehezebbet, mert biztos, hogy az lesz a helyes út.” Vilmos a gimnázium első öt osztályát a kalksburgi osztrák jezsuitáknál, a további éveket pedig a rend kalocsai gimnáziumában végezte, kiváló eredménnyel. Példás tanulmányi előmenetele mellett, - a rokonok, barátok visszaemlékezései szerint - vidám, barátságos, de határozott, olykor lobbanékony fiú volt, aki jól sportolt: úszott, vívott, biliárdozott, teniszezett, lovagolt. A papi pálya iránt gyermekkora óta vonzódott. Elsős elemista korában kelyhet kért karácsonyi ajándékul, hogy misézhessen. Érettségije évében azt kérte anyjától, járulna hozzá, hogy a gimnázium befejezése után kispapnak álljon. Az anya azonban meg akart győződni elhatározásának komolyságáról és arra kérte fiát, végleges döntése előtt végezzen el egy évet a jogon és töltse le önkéntes évét a honvédségnél. Közben azonban megkérdezte fia tanárait is, akik érettnek vélték a fiú pályaválasztását és javasolták, hogy papi tanulmányait haladék nélkül megkezdje. A jezsuita atyák véleménye legyőzte az anya kétségeit, aki 1909 karácsonyán áldását adta fia hivatásához. Vilmos rokonánál, gróf Széchényi Miklósnál, a győri egy
