Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-09-01 / 17. szám
50 KÜLFÖLDI MAGYAR MŰHELYEK A kiállítás megnyitóján, a Bartók Galériában FOTÓ: GÁBOR VIKTOR- Jó érzés volt számomra, hogy hosszú idő után ismét bemutatkozhatom itthon. Utoljára 1948- ban állítottam ki a Művész Galériában, így aztán lemérhető a változás: amint a főtitkár úr is említette beszédében, ez már nem ugyanaz a fiatalember... De túl a jó érzésen, fontosnak tartom á hazai közönséget is. Magyarországnak, sok más országgal öszszehasonlítva, van fejlett kultúrája, fogékonysága a művészetre, annak befogadására. Amíg ma nyugaton a képzőművészet gyakran csak dekoráció meg anyagi befektetés, addig itt élvezik is a szépet...- Mióta készül erre a kiállításra?- Pár éve gondoltam rá, és ennek tudatában gyűjtöttem össze a képeimet, részben Ausztráliából, részben pedig itthon festettem újakat.- Hogyan fogadták itthon a képeit?- A megnyitó közönsége, a szakma és az érdeklődők nagy része elismeréssel fogadta, ezt sokan megfogalmazták, mások pedig, ahogy az lenni szokott, csendes szemlélők voltak. És olyan is akadt, aki őszintén megmondta, ő a figurális képeket jobban szereti. Sikeresnek érzem a bemutatkozást, mert beigazolódott a hitem. Én fanatikusan hiszek abban, amit csinálok. Tudom, hogy már jó évtizede óriási és másfajta sikerem lett volna Amerikában, ha egy pici engedményt teszek, ha nem tartok ki a saját utam mellett. De tudom, hogy nekem ez az út helyes volt. És siker az is, hogy visszanyerem a magyar képzőművészeti alapnál a tagságomat, amit ez a bemutatkozás indított el.- Van-e kapcsolata itthon élő művészekkel?- A saját korosztályomból, az egykori Szőnyi-osztályból már kevesen élnek. Ördögh László és Orosz Gellért évfolyamtársaim eljöttek a kiállítás megnyitására, és megismerkedtem fiatalokkal, közülük elsősorban Fabók Gyulát említem, aki a tárlatom megrendezésében is segített. Jó érzés, hogy ők meglátták bennepi az értéket és nem zárkóztak el az ismeretlen elől.- További tervei?- Szeretnék egy nagyszabású kiállítást... Formátumra is nagy, erőteljes műveket akarok bemutatni. És nemcsak Magyarországon, hanem Nyugat-Európa modern helyszínein. Tudom, hogy ma így senki nem közelít a festészethez, ahogyan én. A kettős perspektíva olyan kiindulási alap, amit tudtommal senki nem csinál, tudniillik azt, hogy egy képen belül festem a mikro- és a makrokozmoszt, hogy egyszerre vagyok konkrét, felismerhető és úgynevezett absztrakt.- Végül, hogy érzi magát itthon ?-Jól. Független vagyok, mivel a nyugdíjamból élek, ezért aztán teljesen a művészetre koncentrálhatok. Kísérletezem új technikával, új kifejezési módokkal. Naponta festek, sportolok, fizikai munkát végzek és jó magyar ételeket eszem. SIKLÓS LÁSZLÓ
