Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-09-01 / 17. szám
KILÁTÓ 21 Optimista menedzser Madrid egyik gyorsan fejlődő új negyedében áll az a toledói stílusúnak nevezett villa, amelyben a Varasd környéki horvát főnemesi családból származó gróf Orssich Nándor él. Csak a szülői házból származó néhány régi tárgy, az ősök, valamint Ferenc József és Erzsébet királyné portréi emlékeztetnek az egykori arisztokrata múltra, a szálfatermetű, megnyerő mosolyú, póztalan Orssich Nándor inkább a mai nyugati menedzsert testesíti meg. Szívesen, de visszafogottan, az olyan emberek szerénységével beszél a családi múltról, akik már régen egy más világban, más értékek szerint élnek.- Apám és fivérei a magyar honvédségben szolgáltak. Szüleim az 1. világháború után Bécsbe költöztek, ahol engem beírattak a Theresianumba. Amikor pedig eljött a katonáskodás ideje, mint magyar állampolgár, önként jelentkeztem a magyar légierőhöz. Nyíregyházán letettem a pilótavizsgát, és a vadászrepülőkhöz osztottak be. Leszerelésem után az olajszakmában helyezkedtem el. Közben kitört a háború és gyakran be kellett vonulnom. Megjártam a frontot is, az ostromot a fővárosban éltem át, és a végén németellenességem miatt svájci állampolgárságú sógorom bújtatott. A háború után találkoztam azzal a szabóval, aki nekem korábban dolgozott, és mivel nem volt más megélhetésem, beálltam hozzá dolgozni. Az alakítandó ruhákat segítettem szétfejteni. Később gépkocsivezető és tolmács lettem egy amerikainál, és amikor kiment Ausztriába, én vele mentem. Bécsben a STEA-ROMANA kőolajvállalatnak volt egy kirendeltsége, és ott kaptam állást. Egy osztrák csoporttal kompenzációs üzleteket kezdtünk csinálni: Romániából a régi összeköttetéseim révén hoztunk be a Dunán olajat, amiért osztrák áruval fizettek. Mivel jó szerződésem volt, két százalékos részesedés mellett egy fél éven belül megszedtem magam. így tudtam lakást, kocsit vásárolni, ruhákat csináltatni. Amikor ugyanis az ember kimenekül, mindent élőről kell kezdenie. Én is egy kofferrel indultam el. Utána, amikor a British Petroleum társaság Bécsbe jött, segítettem nekik felvásárolni a STEAROMANA-t. Engem átvettek és második igazgató, business manager lettem. A cég nagyon szépen fejlődött Ausztriában. Mintegy 150 tankállomást építettünk az én irányításom alatt 1959-ig, amikor is Londonba kerültem. Akkortájt kezdett Spanyolország felé tájékozódni a BP, és azt mondták, hogy mivel már részt vettem az ausztriai fellendülésben, most menjek Spanyolországba és nézzem meg, hogy ott mit lehet kezdeni. így kerültem Spanyolországba és felépítettem itt is a British Petroleum érdekeltségét. Néhány éve nyugdíjba mentem. Ekkor a Máltai Lovagrend, amelynek lovagja vagyok, fölkért, hogy vegyem át az egyik itteni feladatot, így a rend miniszteri tanácsosa lettem. A rendnek Spanyolországban saját nemzeti szervezete van, és a követség ellenőrzi, hogy a spanyolok hogy gondoskodnak az alapítványok ellátásáról. Két lepra-telepet tartunk fenn Valencia mellett és egy iskolát, ahol az orvosokat képezik a lepra kezelésére. Mivel pedig a rendben nem fizetnek, szükséges valamit keresnem is, így jelenleg a Bechtel vállalatnál, a legnagyobb amerikai építési cégnél dolgozom. George Shultz, a későbbi külügyminiszter volt itt a főnököm hét éven át. Ő volt az elnöke a vállalatnak, mielőtt átment volna a politikához. Cégem a Budapest-Bécs világkiállítás előkészítésében is részt kíván venni. A helyszínt illetően javasoltuk a budaörsi repülőtér, Bécsben pedig az UNO helyét, továbbá hogy autópályát kell építeni, gyorsabb vasúti és hajóösszeköttetést kell létesíteni a két város között. Egy világkiállítás megmozgatja az egész gazdaságot is. Olyan sok dolog történt mostanában Magyarországon, hogy azt javasoltam a lányomnak, aki éppen Londonban végez egy kétéves, divattal kapcsolatos tanfolyamot, hogy amint befejezi, menjen Magyarországra, nézzen körül és csináljon egy divatházat, egy kis vegyes vállalatot. Én adom hozzá a pénzt, a lányom külföldről beküldené a rajzokat, és részben magyar anyaggal, magyar munkával eíkészítik a ruhákat, aztán exportálják. Mi büszkék vagyunk arra, hogy magyarok vagyunk, és örömmel látjuk, hogy Magyarország kiszabadul az elszigeteltségből és ismét részt vehet az európai rendben. Azt hiszem, Magyarország meg is fogja találni ismét a helyét, mert a magyar ember ügyes és szorgalmas. Ha a dolog így halad továbbra is, mint most, akkor véleményem szerint Magyarország öt-hat év múlva teljesen felzárkózhat. P. L.
