Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-09-01 / 17. szám
18 HÁZAI KÖRKÉP A Vámegyed arculata tehát folyton változott. És nem csak a házak külleme, hanem az egész városrész gazdálkodása, szellemisége is. Már az utcanév módosulásokból is következtethetünk a városrészt alakító társadalmi, történeti mozgásokra. A mai Országház utca például a XV. században az ide költözött firenzeiek után Olasz utcának neveztetett. A törökök itt működő közfürdőjükről Fürdő utcának nevezték el. A XVII. században már Sütő utcaként említik az irományok, minden bizonnyal a 17. számú házban lévő pékség miatt. Landhaus Gasse lett azután, mivel itt, a volt Klarissza rendházban tartották meg az 1790-es országgyűlést, s ebből magyarították később az Országház utcát. A Tárnok utca neve is jó néhányszor változott. Egykor joggal hívták Boltosok utcájának, s igen nagy kár, hogy erre az elnevezésre napjainkban egyetlen várnegyedi utca sem méltó. És ha valamiért nem szeretik errefelé a turistákat, akkor csak azért, mivel felvásárolják a várbeliek elől a kiflit, a szalámit, a tejet. Mert nemcsak a boltok, hanem raktáraik is szűkösek ahhoz, hogy szezonban a napi több tízezernyi turistát ellássák. És nagyon hiányoznak az ízes étkeket kínáló, főleg az olcsó kisvendéglők!-Volt itt, az Országház utcában, ahol most az akadémia vendégháza áll, egymás mellett több kiskocsma - emlékszik vissza Katona Tamás. - Három-négyféle ételt árultak csak bennük, de eljártak ide értük még Zuglóból is. Annak idején a kis- és a nagypénzűek egyaránt kitűnően megebédelhettek, vacsorázhattak itt a Várban. Mostanában pedig egyre inkább csak nagy pénzért lehet errefelé étkezni, és nem biztos, hogy mindig kitűnően! De ha olykor-olykor akadozik is az ellátás, ha túlságosan sűrűn és zajosan forog is az idegen, ha gyakran nehézkes is a közlekedés - jó itt élni. így készít mérleget a történész, és kimutat az ablakon, az udvarra:- A várbéli házak eredetileg kicsinyek voltak. Később emelet került reájuk. Majd átboltozták a kapualjakat. Azután lassan-lassan beépültek a hosszú-hosszú udvarok. Arra azonban nagyon ügyeltek a polgárok, hogy egy picinyke kert azért maradjon a házak mélyén. Itt is maradt. És ha kiülök ebbe a csöppnyi kertbe, úgy érzem: megállt az idő. Itt béke van, csönd és nyugalom. Elfeledtem megkérdezni tőle: ezt a kerti nagy nyugalmat kedveli-e inkább, vagy pedig a Várbarátok Köre, esetleg a Városvédő- és Szépítő Egylet összejöveteleinek harcos hangulatát, parázs vitáit. Bizonyára ezt is, azt is, illetve hol ezt, hol meg azt. Mert határozottan állítja: ezek az összejövetelek, viták bizonyították be az ittenieknek, hogy igenis érdemes a közügyekkel törődni! tovább növelni, építve a régmúlt hagyományaira:- Miért ne térhetne vissza ebbe a gyönyörű régi városházába az I. kerületi Tanács? Miért ne költözhetne a köztársasági elnök és hivatala a gyönyörűen helyreállított Sándor-palotába, oda, ahol egykor elfért egy húszmilliós ország miniszterelnöksége, meg a miniszterelnök lakása is? Nem lenne méltóbb helyen a Szent Korona a Várpalotában, mint a Nemzeti Múzeumban? Nem kár, hogy ezt a világon talán egyedülálló pincerendszert mutatványos színvonalon, panoptikumként hasznosítják? És vajon nem jobban illik-e a Szent György térre a Kolozsvári testvérek sárkányölő A Sándor-palota ismét teljes pompájában- Ezekben a körökben' tanultunk meg beleszólni abba, hogy mit építsenek a Várban, és hogy mit bontsanak le - magyarázza Katona Tamás. - Ezekben értettük meg, hogy beleszólhatunk, sőt bele kell szólnunk, milyen emlékművet emeljenek, és hogy milyen üzletet nyissanak. És tapasztaltuk azt is, hogy érdemes szót emelni, mert meg tudunk akadályozni és el tudunk érni dolgokat. Vitatkozni is megtanultunk. Most már, ha alulmaradunk a véleményünkkel, nem pattanunk föl, nem vágjuk be az ajtót. Majd elmondja gyorsan, szinte csak címszavakban, mivel és hogyan lehetne a Vámegyed fényét Szent György szobra - a prágai eredetinek a másolatát csak ki kellene szabadítani a vároldali bozótból -, mint az oda nem való, a kicsiny térhez túlontúl monumentálisra tervezett 48-as emlékmű?' A kérdések feleletre várnak. És már ebből is nyilvánvaló, hogy hiába fejeződött be a Vámegyed helyreállítása 1986-ban, s újult meg, lett komfortossá, széppé kívül-belül valamennyi lakóház és szinte minden középület, tennivaló van még bőven. Már csak azért is, mert a Vámegyed már nem csak a miénk. Az UNESCO 1988-ban Világörökséggé nyilvánította. GARAMI LÁSZLÓ
