Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-08-15 / 16. szám

48 MAGYAR MŰHELYEK AKIRŐL KEMENCÉT NEVEZTEK EL \ v V* •mm ' s >.) t V • ; úkh. I UiW.' V gi * (Wf r< h. .39 . \. ; * ( V *-■ •• , % semkor nem segítettek, de gátolni sem gátoltak.- Annyi azonban bizonyos, hogy saját művészi pályájának építésén túl, időt és energiát kívánt fordíta­ni fiatal művészek bemutatására: ez elsősorban misszió volt?- Bizonyos értelemben. Ma­gyar művészek munkáit igyekez­tem bemutatni, eladni. Kezdőtő­ke nélkül indultunk el, abban a reményben, hogy ezt vagy Ma­gyarországtól vagy Hollandiától megkaphatjuk. Sajnos ez nem si­került. Azt hittem, a magya­roknak is, a hollandoknak is jó és lényeges, hogy a magyar kultúra jelen legyen Hollandiában. Most úgy látom, tévedtem, ennek a ga­lériának a léte csak nekem volt fontos. Még alapítványok után is néztünk, ám nem jártunk szeren­csével. A galéria fenntartásának költségeit pedig képtelen voltam egyedül tovább viselni. Ha még egy fél évet terembér-fizetés nél­kül itt lehetünk, az eladásainkból talán már fedezni tudtunk volna sokmindent. A Soros Alapítvány­tól kértünk támogatást, de megle­petésünkre azt a választ kaptuk, hogy nincs. Ez azért lepett meg, mert akkor mire adnak, ha erre nem? Ez nem egy „emigráns” vállalkozás, mert itt csak az ott­honi képzőművészetet mutattuk be. Számomra elkeserítő, hogy én, aki munkáimból élek, és hol­land ismerőseim, akiknek ez az ügy fontos volt, ingyen dolgoz­tunk, pénzt áldoztunk rá, adóssá­gokba vertük magunkat, csak azért, mert ez volt az egyetlen, ki­fejezetten magyar művészek mű­veit kiállító galéria Európában. Támogatás azonban sehol. Ma­gyarországról érkeztem, igazán tudom, mit jelent egy magyar művésznek Hollandiában alkotá­saival megjelenni. Én megtettem, amit megtehettem. Az adósságai­mat saját műveimből kifizettem, de a teljes közöny nagyon a ked­vemet szegte. Azért nem bántam meg, hogy elkezdtem, sok mű­vésszel ismerkedtem meg, szép és kellemes időszak volt. Azok a művészek, akik itt állíthattak ki, örültek a lehetőségnek, csak azt bánom, hogy a galériában végül is nem lett elképzeléseimből sem­mi. De még most sem adtam fel. A groningeni egyetem kelet-euró­pai fesztivált rendezett, s felkér­ték az általam létrehozott alapít­ványt (melynek célja a magyaror­szági képzőművészet nyugat-eu­rópai bemutatása, népszerűsíté­se), hogy a magyar résztvevőkről mi gondoskodjunk. Dávid Vera festőt és Palotás József szobrászt hívtuk meg. Szabadtéri festésre és előadások megtartására érke­zett hozzánk Hévízi Éva festőnő is. A meghívottak költségeit fe­deztük. Jövőre Utrechtben ma­gyar hónapot szervezünk. Körül­belül 8-10 galéria részvételére számítunk, profiljuknak megfele­lően (textiles, festő, szobrász stb.) állítanának ki. Az alapítvány tá­mogatást kérvényezett az utrechti tanácstól és a kulturális miniszté­riumtól s most, hogy - az ő fogal­maik szerint - nem üzletről van szó, azt feltehetően meg is kap­juk. ,- És egyéni művészi ambíciói miként valósulnak meg?- Másfél évvel ezelőtt volt egy nagy kiállításom, jó kapcsolatom alakult ki galériákkal, rendszere­sen adok el. Meghívást kaptam az NSZK-ba, a Reinbach Múze­um megnyitja az új, üvegművé­szeti részlegét, ahol önálló kiállí­tást rendeznek nekem. A magyar galériával sokat küszködtem, de most, hogy befejeztem, rengeteg időm szabadul fel a saját munká­imra, arra, hogy magamnak dol­gozzak és kiállításokra, ami már egy új szakaszt jelent az életem­ben. GERGELY ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents