Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-08-15 / 16. szám

48 MAGYAR MŰHELYEK

AKIRŐL KEMENCÉT NEVEZTEK EL

\ v V*

•mm

' s

>.)

t V •

;

úkh.

I

UiW.'

V gi *

(Wf r<

h. .39

. \.

; * ( V

*-■ •• ,

%

semkor nem segítettek, de gátolni sem gátoltak.- Annyi azonban bizonyos, hogy saját művészi pályájának építésén túl, időt és energiát kívánt fordítani fiatal művészek bemutatására: ez elsősorban misszió volt?- Bizonyos értelemben. Magyar művészek munkáit igyekeztem bemutatni, eladni. Kezdőtőke nélkül indultunk el, abban a reményben, hogy ezt vagy Magyarországtól vagy Hollandiától megkaphatjuk. Sajnos ez nem sikerült. Azt hittem, a magyaroknak is, a hollandoknak is jó és lényeges, hogy a magyar kultúra jelen legyen Hollandiában. Most úgy látom, tévedtem, ennek a galériának a léte csak nekem volt fontos. Még alapítványok után is néztünk, ám nem jártunk szerencsével. A galéria fenntartásának költségeit pedig képtelen voltam egyedül tovább viselni. Ha még egy fél évet terembér-fizetés nélkül itt lehetünk, az eladásainkból talán már fedezni tudtunk volna sokmindent. A Soros Alapítványtól kértünk támogatást, de meglepetésünkre azt a választ kaptuk, hogy nincs. Ez azért lepett meg, mert akkor mire adnak, ha erre nem? Ez nem egy „emigráns” vállalkozás, mert itt csak az otthoni képzőművészetet mutattuk be. Számomra elkeserítő, hogy én, aki munkáimból élek, és holland ismerőseim, akiknek ez az ügy fontos volt, ingyen dolgoztunk, pénzt áldoztunk rá, adósságokba vertük magunkat, csak azért, mert ez volt az egyetlen, kifejezetten magyar művészek műveit kiállító galéria Európában. Támogatás azonban sehol. Magyarországról érkeztem, igazán tudom, mit jelent egy magyar művésznek Hollandiában alkotásaival megjelenni. Én megtettem, amit megtehettem. Az adósságaimat saját műveimből kifizettem, de a teljes közöny nagyon a kedvemet szegte. Azért nem bántam meg, hogy elkezdtem, sok művésszel ismerkedtem meg, szép és kellemes időszak volt. Azok a művészek, akik itt állíthattak ki, örültek a lehetőségnek, csak azt bánom, hogy a galériában végül is nem lett elképzeléseimből semmi. De még most sem adtam fel. A groningeni egyetem kelet-európai fesztivált rendezett, s felkérték az általam létrehozott alapítványt (melynek célja a magyarországi képzőművészet nyugat-európai bemutatása, népszerűsítése), hogy a magyar résztvevőkről mi gondoskodjunk. Dávid Vera festőt és Palotás József szobrászt hívtuk meg. Szabadtéri festésre és előadások megtartására érkezett hozzánk Hévízi Éva festőnő is. A meghívottak költségeit fedeztük. Jövőre Utrechtben magyar hónapot szervezünk. Körülbelül 8-10 galéria részvételére számítunk, profiljuknak megfelelően (textiles, festő, szobrász stb.) állítanának ki. Az alapítvány támogatást kérvényezett az utrechti tanácstól és a kulturális minisztériumtól s most, hogy - az ő fogalmaik szerint - nem üzletről van szó, azt feltehetően meg is kapjuk. ,- És egyéni művészi ambíciói miként valósulnak meg?- Másfél évvel ezelőtt volt egy nagy kiállításom, jó kapcsolatom alakult ki galériákkal, rendszeresen adok el. Meghívást kaptam az NSZK-ba, a Reinbach Múzeum megnyitja az új, üvegművészeti részlegét, ahol önálló kiállítást rendeznek nekem. A magyar galériával sokat küszködtem, de most, hogy befejeztem, rengeteg időm szabadul fel a saját munkáimra, arra, hogy magamnak dolgozzak és kiállításokra, ami már egy új szakaszt jelent az életemben.

GERGELY ISTVÁN