Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-08-15 / 16. szám

FÖLDÖN FUTÓ GONDOLATOK 29

Betakarítógépek demonstráció ja Péter-Pálkor FOTÓ: MTI

probléma, hogy lehet-e a mai téeszeket szépen, fokozatosan átalakítani valódi szövetkezetekké anélkül, hogy föl kellene az egészet osztani és újra szövetkezetesíteni.

Ha tulajdonosokká tudjuk tenni a téesztagokat úgy, hogy a szövetkezet egész vagyonának elvi tulajdonosaivá válnak, ha kilépnek, vihetik magukkal a részüket, vagy bérbe adhatják a földjüket, akkor ezek a szövetkezetek elvezethetnek az igazi szövetkezetekhez, ahol felelősen gondolkodó és a szövetkezet egész vagyonát magáénak érző és azzal aszerint is bánó emberek gyülekezetévé válnak.

Szektorsemlegesség,

autonómia,

piacgazdaság

Dr. Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter:- A hogyan tovább mezőgazdaság kérdése a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet elnökeként, országgyűlési képviselőként, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökségi tagjaként is foglalkoztatott. De természetesen miniszterré választásom óta szinte az egész életem ebben a gondolatkörben zajlik. Napjainkra ugyanis elodázhatatlanná vált az élelmiszer-termelés formáinak, módszereinek megújítása. Ez persze nem azt jelenti, hogy megtagadnám az utóbbi harminc évet. Most, amikor nehézségeink vannak, amikor a

nagyüzemek egész sora kerül kritikus helyzetbe, amikor több termék jövedelmezősége alatta marad az elvárhatónak, nem szabad megfeledkezni azokról az esztendőkről, amikor a magyar élelmiszer-gazdaság megizmosodott, idehaza sikerágazattá vált, és a világ élvonalába küzdötte fel magát. Az ennek során szerzett tapasztalatok beépülnek a jövőnkbe. S ha ez így lesz, az élelmiszergazdaságnak az ország stabilizálásában, a nemzet felemelkedésében akár nagyobb szerepe is lehet annál, mint amennyire ma sokan gondolnak. Ennek egyik döntő feltétele, hogy az agrárpolitika és annak gyakorlata

valóban szektorsemleges legyen, a működőképes, a prosperáló nagyüzemek és a jó magánvállalkozók egyforma esélyt kapjanak. Ezen túlmenően pedig az élet, a piac szelektáljon közöttük, ne pedig központi, kormányzati beavatkozás. Ennek a szektorsemlegességnek a megvalósulását a föld szabad forgalmazásával is elősegítjük. A gazdálkodás feltételrendszerének azonban olyannak kell lennie, hogy tömegesen ne jussanak csődbe az üzemek, a vállalkozások. Intézkedésekre van szükség annak érdekében is, hogy a tőke ne „sodródjék el” az agrártermelésből. Feladatunk, hogy az ágazat 6-8 meghatározó termékféleségének jövedelmezőségét viszonylag kedvező színvonalon biztosítsuk. Az eddigieknél nagyobb figyelmet érdemes fordítanunk az agrártermelés hazai ipari hátterére is. Úgy vélem, hogy az úgynevezett agro-business-ben jelentős kihasználatlan tartalékaink vannak. Az iparra ugyanakkor abban az értelemben is gondot kell fordítanunk, hogy a mezőgazdasági üzemek továbbra is tevőlegesen vehessenek részt az iparosításban. Tevékenységüknek már ma is 40 százaléka ipari, szolgáltató jellegű. Véleményem szerint az ezredfordulóig ez az arány 60-70 százalék is lehet. Az élelmiszer-gazdaság anyagi, műszaki, biológiai ellátásának dolgában, a külkapcsolatokban, az oktatásban, a kutatásban - félúton a piacgazdaság felé - az állam szervező szerepének nőnie kell. Meggyőződésem, hogy azok a különbségek, amelyek a világ egyes országai között a fejlődésben, a teljesítőképességben, a versenyképességben megfigyelhetők, az állami jelenlét különbözőségeire is visszavezethetők. A paternalista államot felváltó szervező állam megjelenésével párhuzamosan olyan viszonyokat kell teremteni, amelyek között a kulturáltabb, műveltebb emberek, önkormányzatok révén megnyilvánuló kezdeményezőkészség könnyen kibontakozik.

Az összeállítást készítette:

Balázs István Domokos Lajos Pusztaszeri László Zika Klára