Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-01-22 / 2. szám

A tizenkettedik arany „Magyar lányok a sakkvilág trónján!...” - írta szalagcímében a naponta háromszázezer pél­dányban megjelenő, népszerű gö­rög sportláp. „Minden elismeré­sem a magyar lányoké!... Ilyen fiatal csapat még sohasem nyert olimpiai bajnokságot” - nyilat­kozta Florencio Campomanes, a Nemzetközi Sakkszövetség elnö­ke. „Úgy játszik, mint egy férfi, máris szuperklasszis, pedig még csak tizenkét éves. Ilyen nagy te­hetséget még nem láttam” - di­csérte Polgár Juditot a jelenlegi világbajnok Garri Kaszparov, aki a szemtanúk elbeszélése szerint a legkisebb Polgár lány játszmáival többet foglalkozott Szalonikiben, mint saját szereplésével. E három idézet is hűen tükrözi annak a sporttörténeti sikernek az értékét, amelyet az alig tizen­hat éves átlagéletkorú magyar csapat aratott. Hiszen ne feled­jük, ez a tizenéves együttes öt ko­rábbi másik helyezés után éppen a tizenharmadik sakkolimpián törte meg a szovjet gárda hege­móniáját, s hódította el az elsősé­get. Zsuzsa, Judit, Ildi és Zsófi si­kerét a magyar sport tizenkette­dik olimpiai győzelmének is te­kinthetjük. A Szöulból hazaho­zott tizenegy aranyéremhez csat­lakozott a lányok diadala. „Az 1988-as esztendőt így tizenkét olimpiai bajnoksággal zártuk!” - lelkendezett Tibor Tamás, a ma­gyar sport szakmai dirigense, s egyben arról is nyilatkozott, hogy a lányok a szöuli bajnokokhoz hasonlóan jelentős pénzjutalom­ban részesülnek. Hosszú út vezetett a sikerhez. „Nem tagadom, érzek bizonyos elégtételt!...” - hangoztatta Pol­gár László, a csapat törzsét alko­tó Polgár lányok édesapja, mene­dzsere, szaktanácsadója, sajtófő­nöke. Kétségtelen, hogy járatlan útra terelte három lányát. Kez­dettől fogva azt tartotta, hogy csaknem kizárólag férfiversenye­ken kell szerepelniük, mert az erősebb ellenfelekkel vívott pár­harcokban fejlődhetnek igazán. Ehhez a felfogáshoz makacsul ra­gaszkodott, és emiatt sok nehéz­sége támadt, ellenségei is akad­tak szép számmal. A megalakulásának százéves évfordulóját ünneplő MTK, amelynek színeit a lányok képvi­selték, kezdettől megértő támoga­tással segitette a családot. S ami­kor a Szalonikiben rendezendő olimpiai csapatba Tompa János szövetségi kapitány radikális fia­talítással két Polgár lányt java­solt, s a fennmaradt két helyre válogatót irt ki, nagyon sokan bí­rálták. A válogatóverseny nem jött létre, s így végül a három Pol­gár lány mellé Mádl Ildikó került a négyesfogatba. A lányok azon­ban bizonyítottak, hiszen a csa­pat megnyerte az olimpiát, de, hogy a Polgár papa és a szövet­ség közötti fegyverszünetből tar­tós béke lesz-e, vagy sem, azt még nem tudni. A szövetség érthetően nagyon szeretné, ha a Polgár lá­nyok, különösen Zsuzsa és Judit a női világbajnoki címért is harc­ba indulnának. Polgár papa vi­szont azt tűzte ki célul, hogy lá­nyai a következő sakkolimpián, 1990-ben Újvidéken már a ma­gyar férfi csapat képviseletében üljenek asztalhoz. Mit hoz a jövő, sikerül-e a vitákat, a nézeteltéré­seket ésszerű kompromisszumok­kal tisztázni? Ezt e sorok írásakor még nehéz volna megmondani. „Örök optimistaként is csak ti­tokban számítottam az elsőségre” - nyilatkozta a többi között Pol­gár László. A Polgár-féle korábbi járatlan út, azaz a férfiakkal való versenyzés a jövő kitaposott ös­vényévé válhat, persze csak ilyen tehetséges lányok és ilyen önzet­len szülők együttműködésével. Ami pedig követendő példájukat illeti, azzal kapcsolatban az an­gol Reuter hírügynökség szakíró­ját idéznénk, aki megállapította: „A Polgár nővérek áttörték a férfi és a női sakkozást elválasztó ha­tárvonalat” ... Amíg a Polgár lányok útját a szülők, elsősorban a papa egyen­gette, addig Mádl Ildikó a ma­gyar tehetségek hagyományos pá­lyáján jutott a legjobbak közé, s vállalt igazán komoly részt a szép sikerből. Jelenleg is szülővárosa, Tapolca színeiben versenyez. Az olimpia nyitánya után egyébként súlyos csapás érte. Útban a verse­nyek színhelye, Szaloniki felé, vőlegénye és edzője Perényi Béla, az ismert sakkversenyző, halálos autóbalesetet szenvedett. A talpig feketébe öltözött Ildikó éppen a legnagyobb riválisa, a szovjet csapat ellen vállalta a játékot. Győzött Lityinszkaja ellen, s ez a győzelem nyitotta meg az utat a végső sikerhez. Judit a csapatban kiérdemelt elsősége mellé két csillogó arany­érmet kapott, az egyiket az olim­pia legszebb játszmájáért, a mási­kat pedig az olimpia legeredmé­nyesebb versenyzőjeként. Ezen a téren még játszmáinak csodáló­­ját, Kaszparovot is lepipálta. Csütörtökön kora reggel azután hazaérkeztek a Ferihegyre, ahol virágesővel fogadták őket. De másnap, pénteken a három Pol­gár lány már Frankfurtba indult, a nyugatnémet televízió meghívá­sára. Judit onnan egyenesen Ró­mába repült, ahol az olasz televí­zió vendége volt. Majd Mexikóba utazott a család, a villámsakk-vi­­lágbajnokságra. S ez csak két hét, rövid néhány nap története. A Polgár lányok az ország utazó sportnagyköveteiként járják a vi­lágot. Ez a feszített program is mutatja, hogy a sportban manap­ság nincs megállás. De azért re­méljük, hogy tizenéves csapatunk jó ideig a sakkvilág trónján ma­rad! VAD DEZSŐ 29 A győztes csapat: Zsuzsa, Judit, Ildi, Zsófi POLGÁR ZSUZSA, (1969). Csodagyerekként tűnt fel, s a férfiak között is gyorsan meg­szerezte a nemzetközi mesteri címet, és 1986-ban a magyar bajnokságon második lett, ugyancsak a férfiak között. Ki­váló eredményei révén több íz­ben állt a női világranglista ólén. Tavaly nyáron Franciaor­szágban, a világ élmezőnyéhez tartozó Korcsnoj mögött máso­dik lett, s akkor teljesítette a férfi nemzetközi nagymesteri szintet. Szalonikiben első táb­lásként játszott mind a tizen­négy mérkőzésen, veretlenül végzett, hét győzelmet aratott. POLGÁR JUDIT, (1976). Már­is a világ legjobb női sakkozójá­nak tartják. Három esztendővel ezelőtt, 1986-ban a 14 éven aluli fiúk világbajnokságán holtver­senyben lett második San Jü­anban, míg 1988 augusztusában a 12 éven aluli fiúk mezőnyé­ben megnyerte a világbajnok­ságot. Öt alkalommal teljesítet­te a férfi nemzetközi mesteri szintet. Szalonikiben tizenhá­rom mérkőzésen játszott, s ti­zenkét győzelme mellett egyet­len alkalommal végzett döntet­lenre. Az egész olimpia leg­eredményesebb játékosa volt. MÁDL ILDIKÓ, (1969). Tapol­cán kezdett sakkozni, és a mai napig a vidéki klub versenyző­je. Öt éve, 1984-ben megnyerte Párizsban a serdülők világbaj­nokságát, majd 1986-ban Vilni­­uszban az ifjúságiak között is a világ legjobbjának bizonyult, kétszer győzött az ifjúsági Európa-bajnokságon. Ezúttal ötödször vett részt a sakkolim­pián. POLGÁR ZSÓFIA, (1974). A középső Polgár lány a sakk­olimpia előtt nem dicsekedhe­tett olyan kiváló nemzetközi eredménylistával, mint testvé­rei. Ennek ellenére kiválóan megállta helyét. A második táblán játszott hét mérkőzése közül hármat megnyert, három­szor döntetlenre végzett, és csak egyszer szenvedett vere­séget.

Next

/
Thumbnails
Contents