Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-08-15 / 16. szám

4 POSTÁNKBÓL ~ ~ ~ g? \ \ pO.B.2^ ' * HOIÄV'äS'' BK > A Magyar Hírek postarovata az olva­sók fóruma. A szer­kesztőség ugyanak­kor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett le­veleket rövidített for­mában közölje. Egy örömteli esemény­ről szeretném tájékoztatni önöket: újságuk segítségé­vel 41 év után a venezue­lai Caracasban megtalál­tam fivéremet, Bánhegyi Lászlót. A Magyar Hírek két embert tett hihetetle­nül boldoggá! Egy caraca­­si ismeretlen magyar meg­látta a Ki tud róluk? című rovatukban hirdetésemet és szólt a bátyámnak. így lett lehetséges, hogy oly sok év után újra találkoz­zunk. Szívből köszönjük! VILMA BEBENDORF S.-NIEDERBIEL, NSZK 1989. május 7-én nagy ünnepben volt része Na­naimo és környéke ma­gyarságának. Ezen a na­pon Nanaimo polgármes­tere hivatalosan megnyi­totta az új magyar klubhá­zat. Ezt a barátságos kis otthont 72 tagú közösség építette 9 hónap leforgása alatt. A tagság anyagi tá­mogatást a British Colum­biád kormánytól és Nana­imo lakosságától kapott, de ezenkívül semmilyen kölcsön-visszafizetés nem terheli a klubházat. Amit csak lehetett, a tagság sa­ját erejéből és összefogá­sával csinált meg. Mi itt Kanadában, a Csendes-óceán partján igyekszünk őseink hagyo­mányát, a magyar kultú­ránkat tőlünk telhetőén ápolni, és utódainknak át­adni. BÖLECZ PIROSKA PARKSVILLE, KANADA A „Nyerünk-e a vá­mon?” című cikkük bizo­nyos megállapításai kel­tették fel figyelmemet. Jó­magam számítógépes vo­nalon dolgozom s az át­lagembernél talán jobban tudatában vagyok annak, hogy milyen óriási szere­pük van a komputerek­nek, különösen a mikro­­komputereknek, ill. sze­mélyi számítógépeknek az utóbbi évek felgyorsult technológiai haladásában. Sajnálattal kell tapasztal­nom Magyarország lema­radását ezen a téren. A technológiai felzár­kózás nagymértékben gyorsítható lenne egy fel­világosultabb vámpoliti­kával. Otthon élő kereszt­fiamat érdeklik a számító­gépek, de még nyomtató­gépet (printert) nem tu­dott szerezni hozzá, az ott­honi árak és kínálat mel­lett. Elhatároztam, hogy küldök neki egyet, amikor sürgős levelet kapok: arra kérnek, hogy ne küldjék, mert a vám olyan magas lenne (kb. 50 ezer forint), hogy ők azt nem tudnák megfizetni. Mivel a nyom­tató még 200 dollárba sem kerül itt, nagyon csodál­koztam a vám magas ösz­­szegén - de a „Nyerünk-e a vámon?” cikk olvasása után már nem csodálko­zom. A magyar állam is­mét szegényebb lett nem­csak egy kis számítógép­tartozékkal, de talán egy jövőbeli számítógépes szakemberrel is. PANNON JÓZSEF RENTON, USA Értesülök róla, hogy a magyar törvényhozók új alkotmányt terveznek. Mi­után látjuk, hogy csupán az utolsó emberöltőben az idős, diktátor politikusok mennyi keserűséget okoz­tak az emberiségnek, ké­rem, foglalják bele az al­kotmány megfelelő parag­rafusába: politikai vezető szerepet hetven éven felüli személy nem vállalhat. P. SIMON CANBERRA, AUSZTRÁLIA Annak ellenére, hogy már 42 éve elhagytam Ma­gyarországot, a magyar nyelv sokat jelent szá­momra. A Magyar Hírek oldalait nagy érdeklődés­sel olvasom. Nagyon za­varó számomra azonban, hogy a magyar nyelvet Magyarországon nem ápolják és anyanyelvűket teleteszik kiforgatott for­mában külföldi szavakkal, bár szép magyar szóval is ki lehetne ugyanazt fejez­ni. Sajnálattal látom azt, hogy ezt a Magyar Hírek is követi és a cikkek tele vannak csúnyán hangzó idegen szavakkal. A múlt­kor 36 idegen szót talál­tam a Magyar Hírek két oldalán. Pozsgay Imre, aki a cikket írta, lehet jó magyar állampolgár, de először jobb lenne ha megtanulná jól a magyar nyelvet. GEORGE MÉSZÁROS HIGHLANDS RANCH, USA Nagy érdeklődéssel ol­vastam a Magyar Hírek­ben a „Búcsú a platánok­tól” című beszámolójukat, melyben Méreg Tivadar úr, a VI. kerület tanácsel­nöke a Sugár út (Népköz­­társaság útja) felújításával kapcsolatban nyilatko­zott. Megemlítette a la­kosság összejövetelét és a nyilvános vitát, mely a platánsorral, a kandelábe­rekkel és a „megszépítés” egyéb teendőivel foglalko­zott. Azt is említette, hogy visszahelyeznék a régi kandelábereket és a költ­ségek részbeni fedezése érdekében ezeket jelképe­sen „eladnák”. A felvető­dött nehézségekkel kap­csolatban kikérte a külföl­di magyarok véleményét is. Az ötletet kitűnőnek tartom. A kandeláberek „eladásában” szívesen se­gítenék itt Svájc területén. DEMÉNY TIBOR BIEL, SVÁJC Keresek megvételre két domborművet vagy mell­szobrot. Az egyik Zrínyi Miklósé, a másik Kisfa­ludy Sándoré. Én ugyanis Veszprémben, a Kisfaludy és a Zrínyi Miklós utca sa­rokházának tulajdonosa vagyok. Az év nagy részét élem itt le mint nyugdíjas pedagógus és előadómű­vész. Ezeket a dombormű­veket vagy mellszobrokat a két történelmi magyar tiszteletére a házam meg­felelő oldalára akarom rögzíteni. Nagy örömömre szol­gál, hogy a véletlen foly­tán a két halhatatlan ma­gyarról van elnevezve két utca, mert a környéken csupa idegen hangzású és sok magyar számára úgy­szólván ismeretlen szemé­lyiségekről nevezték el az utcákat. Házam gondozá­sával és ápolásával hozzá akarok járulni az utókor jobbulásához; én ugyan talán már nem soká élve­zem, de majd az utánam következők. EGEI SÁNDOR OFFENBACH-M., NSZK 1989. április közepén Caracasban megalakult a Venezuelai-Magyar Ke­reskedelmi Társulás. A társulás tagjai jeles vene­zuelai üzletemberek, töb­ben közülük magyar szár­mazásúak. A társulás ön­l

Next

/
Thumbnails
Contents