Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-08-01 / 15. szám

■/«KILÁTÓ

OÁZIS A KINERET-TÓ PARTJÁN

Miközben a kibuc belső felépítéséről szóló kiselőadást hallgatom, kimegyünk a kibuc kapuján, Jona szeme ravaszkásan összeszűkül, tudom, hogy újabb meglepetés vár. Közvetlenül a kibuc mellett egy kőfallal körülvett terület bejáratához érkezünk. A bejárat felett neonfelirat: „Camping”. A portán bemutat egy fiatalembernek és közli, hogy egy óra múlva értem jön. A fiatalembert lián Kedemnek hívják és a kemping vezetője. Mint később megtudom tőle, a kibuc „melléküzemágaként” kempinget is működtet. Körülvezet a közvetlenül a tó partján elterülő hatalmas „birodalmában”, ahol 97 csodálatos kis kővilla várja a nyaralókat. A kőházakban 500 üdülővendég fér el, de főidényben gyakran ezren is nyaralnak itt. Ilyenkor sátrakat vernek a kertben. Lehet itt kajakozni, szörfölni, vitorlázni, vízibiciklizni. Az ünnepeken telt ház van. Megmutatnak egy házat belülről is: modernül berendezett nappali, két hálószoba, konyha, fürdőszoba. Aztán négyesben folytatjuk a sétát, mert hozzánk

csatlakozik a kislányával éppen arra sétáló fiatalember, Eli Kedem, lián testvére. Pillanatok alatt összebarátkozunk, kiderül ugyanis, hogy kolléga, ő a 35 000 példányban megjelenő Kibuc Magazin egyik szerkesztője. A Tel-Aviv-i szerkesztőségben három napot dolgozik, aztán jön haza és ott dolgozik tovább, ahol a legnagyobb szükség van rá. Szívesen mesél hetilapjának profiljáról, hogy ez a lap igyekszik öszszekötni távoli kibucokat egymással, az egyébként ingyenes lap eljut a 120 000 kibuctaghoz, minden család kap egy példányt, így tudnak egymás problémáiról, sikereiről.

Lassan letelik az egy óra, Jona bármelyik pillanatban visszajöhet értem, így sürget az idő, hogy most már végre megtudjam az okát annak a szeretetnek, ahogyan Jonával mindenki beszél, ahogyan mindenki őt emlegeti, ha nincs ott, akkor is.- Nehéz róla egyszerű szavakkal beszélni - mondják. - Ő anynyi mindenen ment keresztül, annyi mindent csinált az országért, hogy még napok alatt sem érnénk a felsorolás végére. Kisgyermekként került a munkásmozgalomba, még Erdélyben. 18 éves korában jött ki Palesztinába, aztán 1939-ben hazament a családjáért, de csak a 14 éves húgát tudta magával hozni. Sátrakban laktak, bérmunkásokként dolgoztak, és harcoltak az ország megalapításáért. Aztán a cionista mozgalom beszervezte a középeurópai zsidóság megmentéséért. Ejtőernyőn dobták le négyüket