Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-08-01 / 15. szám

KULTURÁLIS TÜKÖR 41 Negyvenhét költemény megzenésítve Bob Dinnyés dalai DINNYÉS JÓZSEF DALAIM KÖNYVE „Határ-talanul szeret­ném hazámat”: e fanyar humorú, szójátékos vers­sorral indul Dinnyés Jó­zsef „Dalaim könyve” cí­mű kötete, amelyet az Isis Kisszövetkezet Eötvös Ki­adója jelentetett meg az Eötvös József Alapítvány támogatásával. A rendha­gyó daloskönyv - amely a szerző által megzenésített 47 e századi magyar köl­teményt tartalmaz - a kot­tát és a szöveget is közli. Hiszen „a zene kézen fog­ja a verset, hogy elvezesse a dallam érzelmi útjain az olvasó értelméhez.” Dinnyés József egyik úttörője az illyési „ötágú Új magyar zenés játék síp”-gondolat hazai meg­valósításának. Klubjában a fiatalok hosszú évek óta vele együtt énekelik - hol népdalként, hol rockslá­gerként - az erdélyi Ma­gyart Lajos, a felvidéki Tőzsér Árpád, a kárpátal­jai Vári Fábián László, a vajdasági Ács Károly, a kanadai Tűz Tamás vagy a hazai Utassy József egy­­egy általa megzenésített, e könyvben is közreadott versét. „Bob” Dinnyés magányos megszállott­ként, egy szál gitárjával jó húsz esztendeje járja az országot és - ha lehet a ki­sebbségben élőket is fel­keresi. Hol autósptoppal, hol vonaton. Semmije sincs - ezért minden az övé. Daltulajdonos. Népmű­velő; a magyar vers nép­szerűsítője. Áhol megjele­nik - angyalföldi munkás­­otthonban, zalai művelő­dési házban vagy pozso­nyi tábortűz mellett mosolyra nyílnak, dalra fakadnak a megfáradt aj­kak. B. A. Ahogy tesszük A most befejeződött színházi szezon jelentős sikere volt a Vígszínház előadása, az Ahogy tesz­­szük. A zenés játék elnyerte az Országos Színházi Ta­lálkozó elismerését is. A kitárulkozó hatalmas színpadon az ütött-kopott bérház egykor tán ele­gáns, jobb napokat látott erkélyét két kariatida tart­ja. A klasszikus pár: egy férfi és egy nő. Áhogy a drámaíró, Spiró György nevezi őket: a Hős és a Nej. Egy csődbe jutott há­zasság történetét mondja el az író. A tipikusnak mondható históriát: mire fölépül a nehezen kikínló­dott kis lakás, mire magá­ra csukhatja az ajtót a fia­tal házaspár, mire alka­lom lenne már csak egy­másnak és az egyetlen gyermeknek élni, mire megvan az ócska Trabant is: véget ér a szerelem, a házaspár már csak emelt hangon képes szólni egy­máshoz, együtt élni lehe­tetlennek látszik. Megkez­dődik a válás „ceremóniá­ja”: az osztozkodás. Kié a lakás? Kié a bútor, a ko­csi? Minden feleződik. De kié a gyerek? Tán őt is fe­lezni kellene?... És persze a Hősnek la-Kútvölgyi Erzsébet és Hegedűs D. Géza Spiró György-Má­­sik János zenés drámájában a Vígszínház színpadán FOTÓ: MTI kás kell, mert lakni csak kell valahol, és mert a tár­sadalom képtelen arra, hogy „egyedeinek” segít­séget adjon a legegysze­rűbb életfeltételek megte­remtésére. A Hős tehát gürcölni kezd, oda értel­miségi hivatása - ám a la­kás végül is elkészül. Si­vár, üres, de négy fala van. S hogy közben elmú­lik az élet? Valami örökre megszűnt, végleg elve­szett. Az erkélyt, a házat sem lehet tovább tartani. S ha a kariatidák nem bír­ják tovább, a ház össze­omlik, s benne, alatta por­rá zúzódik minden. Spiró György tragédiá­jában, melynek zenéjét Másik János szerezte - kettejük munkájának al­kotó kiegészítője Marton László rendező - ponto­san jelenik meg „az, ami van”: miként az egyik dal­ban el is éneklik. „Az van, ami van” - hangzik a kó­rus, s minden úgy történik „ahogy tesszük”. Hatásos, nagyszabású előadást teremtett az Ahogy tesszük dalművé­ből a Vígszínház társulata Khell Csörsz szürkére hangolt színpadán. A két főszereplő, Hegedűs D. Géza (a Hős) és Kútvölgyi Erzsébet (a Nej) magából bontja ki az eltékozolt éle­tű nemzedék valamennyi vonását, sorsuk tragédiá­ját. Mellettük remek együttéléssel „viseli” a da­rab, az élet terheit: Méhes László, Vallai Péter, Földi Teri, Zsíros Ágnes, Pápai Erika s az egész társulat. Megértve és elviselve mindazt, ami van. Ahogy tesszük. RÓNA KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents