Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-08-01 / 15. szám

HAZAI KÖRKÉP 31 ÚJ TULAJDONOSOK A TUNGSRA MNÁL Feléled a főnix? Eladták a budavári Hiltont, hazánk egyik legszebb szállodá­ját, eladták a Tungsramot, ha­zánk legnagyobb ipari vállalatát - kapott szárnyra a hír néhány héttel ezelőtt. Hallatán sokan rosszallóan csóválták a fejüket, mások pedig egyenesen az égre emelték tekintetüket, onnan vár­va a választ, hogy milyen csapás érheti még ezt a bajba jutott, so­kat szenvedett országot. A hazai sajtó sem igazán tudta, hogyan vélekedjen ezekről az események­ről. A Hilton és egy dél-koreai cég közötti üzletkötés körül vi­szonylag hamar elült a vihar és csend lett, a Tungsram eladásáról azonban sokaknak volt és van - egymással ellentétes - vélemé­nye. A Magyar Hírlap, a kormány napilapja irta a Phönix Rt. ?című cikkében: „Az állami totojázást megunva, Gábor András, a Tungsram vezérigazgatója és Demján Sándor a Magyar Hitel Bank elnök-vezérigazgatója egyben a nagy vállalat legna­gyobb hitelezője - döntő lépésre szánta e* magát. Hatmilliárdos tőkeemelés hajtottak végre 1988 végén, s ettől egy csapásra meg­változott a Tungsram névjegye. Egy 14 tagú nemzetközi bank­­konzorcium, a Girozentrale, Ausztria harmadik legnagyobb bankjának kezdeményezésére, április végén 110 millió dollárnak megfelelő nyugatnémet márká­ban jegyezte le a Tungsram-rész­­vényeket. Kétségkívül ez az eddi­gi legnagyobb közvetlen nyugati tőkebehatolás egy szocialista or­szág termelővállalatába.” A Magyar Nemzet Mennyit vesztett az állam a Tungsramon? című cikkében viszont a Tervhi­vatal egyik vezetője így nyilatko­zott: „A Tungsram alaptőke-emelé­se kapcsán az államot legalább 4,8 milliárd forint veszteség érte.” Másnap a Mai nap című lap erre a nyilatkozatra a következő­képpen reagált: FOTÓK: APOSTOL PÉTER „Ül a spenótházban (a Roose­velt téren, a Tervhivatalban) egy bürokrata és őrzi az állam vagyo­nát. És nyilatkozik, hogy kár volt beengedni 110 millió dollárt az országba, mert így kótyavetyélő­­dik el az állam vagyona. Milyen vagyon? Az, amit negyven éve az állam kezelt. Az államé lett a va­gyon, de a társadalomé a vagyon­hoz viszonyított szégyenletesen alacsony nyereség, az évek során fölhalmozott adósság...” Két nappal később napvilágot látott a Hitel Bank közleménye is, miszerint: „Az üzlet révén a magyar ál­lam 1989-ben csaknem 4 milliárd forinttal gyarapszik, nem számít­va azt a hasznot, amelyet a Tungsram 3 éves programjának megvalósulása eredményezhet. Ezzel szemben áll az a tény, hogy 1988-ban a Tungsramnak 260 millió forint volt a nyeresége, eb­ből 130 milliót adózott az állam­nak. Tehát 30 év adójából sem juthatott volna olyan összeghez mint ezzel a konstrukcióval, nem beszélve arról a 110 millió dollár­ról, amely az ország fizetőképes­sége szempontjából igen jelentős összeg.” De hát mi is történt a Tungs­­ramnál, ennél a kétségtelenül jó nevű, sőt - túlzás nélkül állíthat­juk - világhírű magyar nagyválla­latnál. Vajon ki járt jól végül is és veszített-e valaki ezen a 110 mil­lió dolláros üzleten? Erről érdek­lődtünk a részvénytársaság el­nök-vezérigazgatójától, Gábor Andrástól.- Szerintem nemcsak a Tungs­ram számára, de az egész népgaz­daság számára igen kedvező üzle­tet kötöttünk. Az első lépcsőben, még a múlt év decemberében - amikor is valódi részvénytársa­sággá alakultunk - a magyar álla­mon kívül a Magyar Hitel Bank, a Pénzügyminisztérium, a Pénz­intézeti Központ és a Külkeres­kedelmi Bank vált részvényeink tulajdonosává. Idén májusban pedig a Hitel Banktól mint fő­­részvényestől a Girozentrale und Bank der Österreichischen Spar­kassen által irányított bankkon­zorcium megvásárolta részvénye­inknek 49,65 százalékát. Tulaj­donképpen 3 milliárd forint név­értékű Tungsram-részvény ke­rült 110 millió USA-dollárért el­adásra, amely napi árfolyamon számítva több mint 6,6 milliárd forint.- Ön szerint minek köszönhető, hogy a részvények névértékének kétszereséért sikerült az üzletet megkötni?- Szerintem elsősorban a Tungsram múltjának, illetve jó hírének. Cégünk ugyanis 93 esz­tendeje folyamatosan működik. 1896-ban a szénszálas izzólám­pák gyártására alakult ez a rész­vénytársaság, ma pedig mintegy 6000-féle termékét a világ 120 or­szágában ismerik és keresik. A Tungsram csaknem egy évszá­zados történetét olyan nevek fém­jelzik, mint Bródy Imre fizikusé, aki a kriptontöltésű izzólámpát találta föl, Millner Tivadar ve­gyészmérnöké, aki a wolframszá­­lú izzót alkotta meg, és Selényi Pál fizikusé, akinek nevéhez fű­ződik a xeroxmásolás ötlete és ki­dolgozása. Bay Zoltán is dolgo­zott a Tungsram laboratóriumá­ban, nevéhez fűződik a híres Hold-radar-kísérlet 1946-ban.

Next

/
Thumbnails
Contents