Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-08-01 / 15. szám
26 HAZAI KÖRKÉP Mit ér a mérnök, ha magyar? A kérdésre kérdés a válasz:- Ehhez tudni kellene azt is, hogy Magyarországon dolgozik-e az illető vagy sem.- Magyarországon. Homoki István mérnök, a Ganz Villamossági Művek járművállalkozási és tervezési főosztályának vezetője töpreng egy ideig, azután látszólag másról, valójában azonban a lényegről szól:- Magyarországon a gazdaság helyzete, ezen belül az ipar helyzete, még ezen is belül a gépgyártás helyzete egyre romlik. Gyérülnek a rendelések, ezzel szemben változatlan marad az állami elvonás. A következmény: nem jut pénz műszaki fejlesztésre, sem pedig arra, hogy a magasan képzett műszakiakat tisztességesen megfizessék. Pillanatok alatt kiderül: nem önmagáról beszél elsősorban, hanem a „fiairól”, arról a mintegy harminc tervező- és szerkesztőmérnökről, tíz közgazdász-kereskedőről, aki a főosztályon dolgozik.- Mert nem az én saját lehetőségeim szűkek - állítja hanem az övéik, legyen szó akár a tervezésről, akár a jövedelemről. Ekkor szól közbe a szomszéd szobából, azaz a titkárságról Szikla Mária gyártmánytervező mérnök, akit ki tudja mi okból, mindenki Rítusnak becéz, hogy szűkülnek, bizony, Homoki István főosztályvezető lehetőségei is, s nemcsak azért, mert három esztendeje, amióta e magas beosztás birtokosa, nemigen tervez, hanem csupán terveztet, de azért is, mivel a tavalyi átlagos havi 25 ezer forintos nettó jövedelme helyett az idén csak havi húszezres átlagra számíthat, a prémiumok, a nyereségrészesedés és egyéb kiegészítő juttatások elmaradása, illetve csökkenése miatt. És mégis: valami igaza van a főosztályvezetőnek, amikor elsősorban beosztottjai nehezedő helyzetéről beszél. Egyik fiatal munkatársának, Köröndi Péter gyártmánytervező mérnöknek mindössze nyolcezer forint a havi nettó keresete, pedagógus feleségéé pedig 5500. E két fizetésből az életben nem spóroltak volna össze egy másfél szobás tanácsi lakásra valót, szerencsére a család összefogott, segített, és nemcsak a lakás-használatbavételi díj előteremtésében, hanem az új fészek berendezésében úgyszintén. Igaz, régebben - persze, ez a régebben nem jelent sok-sok évet, hiszen Köröndi Péter 1985-ben végzett, s került a Ganzhoz - egy villanyszerelő (!) gmk, azaz kisvállalkozás tagjaként, mellékmunkával megkereste azt, amit a főállásában kapott, de ma már ez sem megy úgy, mint egy-két esztendeje. A kereset a gmk-ban is erősen megcsappant. így hát marad a családbővítésre nemigen alkalmas másfél szobás lakás és a MAGYAROK A VILÁG TERMÉSZETTUDOMÁNYOS ÉS MŰSZAKI HALADÁSÁÉRT A képzés felől nézve A kérdést, mit ér a mérnök, ha magyar, föltettük Pungor Ernőnek, a Budapesti Műszaki Egyetem általános és analitikai kémiai tanszéke tanszékvezető egyetemi tanárának is. A professzor a következőket válaszolta: Mivel a mérnöki fogalom és hivatás nem kötődik nemzeti jelleghez, talán úgy kellene átfogalmazni a kérdést, hogy mit ér a mérnök, ha itt, Magyarországon képeztük ki. Tekintve a magyar oktatásügy általános állapotát, nemigen festhetünk rózsás egeket. A bekerült hallgatók zöme nem beszél nyelveket, ismeretei hézagosak, és nemcsak a szaktárgyakban, hanem a nemzeti önismeretet alapozó tárgyakban - gondolok itt a történelemre, irodalomra, földrajzra - is hiányos a felkészültségük. Talán ez utóbbi ismerethiány az oka, hogy annyi nálunk a szakbarbár. És hiába jó szándékú, szorgalmas, tudni vágyó a hallgatók jelentős része, az általános és középiskola felkészítési hiányait húszéves korban már igen nehéz pótolni. A magyar felsőoktatást, benne a mérnökképzést további két óriási gond terheli, hasonlóan a magyar gazdasághoz. E két gond: a tudás- és a tőkehiány. A tudáshiány egyik oka: hibás volt az oktatói és kutatói utánpótlás gyakorlata. A legnevesebb egyetemeken a professzori kinevezésnél okvetlenül figyelembe veszik, milyen a jelölt nemzetközi neve, tekintélye. Nálunk a legtöbb esetben az volt a fő szempont, hogy az illető a „saját macskánk kölyke” legyen, azaz hogy a távozót helyből pótolják, és a kiválasztásnál még sok más szempont is többet nyomott a
