Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-08-01 / 15. szám

24 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK kolostorba. Viszont tény az is, hogy itt, a Quai Malaquais és a mai Rue Bonaparte sarkán egy híres kártyabarlang volt, hisz ab­bé Prévost Manón Lescaut-jában is szerepel. így lehetséges, hogy Rákóczi néhány tisztje tényleg lá­togatta ezt a helyet és megkísérel­te szerencse istenasszony kegyeit elnyerni. Csupán mint érdekessé­get szeretném megjegyezni, hogy a Hotel de Transylvanie a későb­biekben is hajlékot nyújtott a ma­gyaroknak. Az 1950-es években itt volt jól menő divatékszer-sza­­lonja a magyar születésű Sisi Zol­­tovska hercegnének és ez idő tájt évekig itt lakott az ismert törté­nész és genealógus, Vajay Sza­bolcs, az UNESCO főtisztviselő­je. A régi tetemnéző, a Morgue, amely több mint két századon át az Ile de la Cité alsó partján, a Notre Dame lábánál éktelenke­dett, sok magyar balsorsnak lett utolsó előtti stációja. Többek kö­zött ide hozták 1836. december 22-én a magyar polihisztor, Men­del Dávid holttestét, miután ki­húzták a Szajnából. És ide jött a magyar újságíró, Székely Sámuel agnoszkálni szerencsétlen honfi­társát, a neves politikus és publi­cista Iványi-Grünwald Bélát. Ki­derült, hogy Grünwald Béla már tíz napja feküdt a halottaskamrá­ban, anélkül, hogy tudták volna, ki ő. Utolsó éjszakáját egy pálya­udvaron töltötte, majd öngyilkos­ságot követett el. A magyarok utcája A múlt század végén és a jelen század elején a történelmi múltú Rue Mazarine volt a magyarok utcája. Valóságos magyar koló­nia volt itt, ahol 1643-ban Moli­­ére megnyitotta első színházát. A 76. szám alatt nyílt meg annak idején a Restaurant Hongrois et Transylvania, ami azóta már el­tűnt. A Boulevard de Magenta egy szerény kis műhelyében kezdte működését hetven évvel ezelőtt egy kis nyomdai cég: Ferenczi és Kelemen. Ebből fejlődött ki idő­vel a tekintélyes Ferenczi et Fils könyvkiadó vállalat, mely ma is működik a 17. kerületben. A Rue Saint-Honoré 196. szá­ma alatt működött a múlt század derekán a Cafe du Denemark. Éveken keresztül ez volt a talál­kozóhelye a Párizsban időző és itt élő magyaroknak. Innen in­dultak el testületileg 1848. márci­us 15-én Dobsa és Hugo Károly vezetésével, hogy a párizsi város­háza elé vonuljanak a költő-poli­tikust Lamartine-t üdvözölni. A Rue Saint-Lazare 66. számú házban lakott és rendelt évtizede­ken át a híres emberbarát és tu­dós magyar orvos, dr. Gruby Dá­vid. Sok magyar járt ide, mert a francia és kozmopolita előkelő társaság dédelgetett magyar orvo­sa hetenként egyszer ingyenes rendelést tartott szegénysorsú be­tegek részére. A Villa Saint-Mi­­chel 14. alatt is sok magyar for­dult meg. Itt működött ugyanis az Osztrák-Magyar Segítő Égye­­sület. A betegek pénzbeli segélyt kaptak, míg a külföldben csaló­dottak, vagy egyszerűen, akik nem tudtak idegenben boldogul­ni, itt kapták meg a vasúti jegyü­ket a hazautazáshoz. A Place de la Republique kö­zelében a Rue de Temple elején áll a Szent Erzsébet templom, amely II. Endre magyar király lá­nyának van szentelve. Ez a temp­lom ezelőtt egy női kolostornak volt a kápolnája, ma a Quartier des Arts et Métiers plébánia temploma. A templomban több szobor és kép ábrázolja Wartburg szerencsétlen életű úrnőjét, köz­tük egy gyönyörű vitrail, felül a magyar címerrel. A templom mö­gött egy kis utca nyílik, amely szintén a szentté avatott magyar királylány emlékét őrzi. A Place des Temes-en lévő Ca­fé Mocca nevű, azóta átkeresztelt kis kávéházban üldögélt naponta órák hosszat a nagy belga költő Georges Rodenbach társaságá­ban Rippl-Rónai József, és hoz­zájuk csatlakozott néha az író Szomory Dezső is. Rippl-Rónai­­nak egyébként Neuilly-ben, a Rue de Villieres-en, egy Louis- Philippe korabeli csinos házban volt az otthona és műterme. Ide jártak vasárnaponként művész és költő barátai. A franciák közül Denis, Serusier, Ranson, Cottet, Toulouse-Lautrec és Gauguin festők, Maillol a szobrász, Lec­­lerque a zenész, Ruinard a költő, és így tovább. Természetesen Rippl-Rónai gyakori vendége volt a párizsi magyar írói és mű­vészi kolónia minden számottevő tagja is. A hírközlés mestere A Bourse környékéről ma már eltűnt az a régi, sötét külsejű ház, ahol 1815-ben Havas Károly for-József Attila egykori lakóhelye A tábla szövege: „Ebben a házban élt a Saint Sulpice templom mellett József Attila magyar költő 1926-ban"

Next

/
Thumbnails
Contents