Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-08-01 / 15. szám

22 PÁRIZS MAGYAR KÖVEI ítélték bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy sokak szerint a chartres-i székesegyház híres üvegfestmé­nyei egyikén szereplő Stephanus Episcopus az esztergomi Vancsa István érseket ábrázolja. A tanu­ló és tanító értelmiségiek után magyar iparosok és művészek jöttek a Duna-Tisza tájáról, hogy új színeket és eljárásokat tanulja­nak a francia szaktársaktól. Ké­sőbb jöttek a magyar huszárok. Az Esterházyk, Rátkyk, Polle­­reczkyk, Dessewffyk, Bercsényik, sok ezer más magyar huszárral, akik elhagyták a gyűlölt császári zászlót, hogy vitézségükkel és vé­rükkel új fejezetet írjanak a fran­cia-magyar kapcsolatok arany­könyvébe. Új formák, új divatok A felvilágosodás korát követő­en részben írók, művészek, tudó­sok, politikusok és felvilágosult főurak jöttek ide új irányt, új for­mát és új ideákat keresni. Más­részről elkezdődött az a mind na­gyobb arányokat öltő ipari és gazdasági bevándorlás, amelyet csak a háborúk és az utánuk jövő tilalmak szakítottak meg. Voltak periódusok, amikor valóságos magyar divat volt Párizsban, egy­mást követték a magyar ünnepek és szimpátiamegnyilvánulások. Liszt Ferenc, Türr István, Mun­kácsy Mihály, Nemeskéri Kiss Miklós ünnepelt figurái voltak a párizsi társaságnak. Francia írók FOTÓ: PUSZTASZERI LÁSZLÓ magyar tárgyú regényeket, szín­darabokat írtak. Mások viszont magyar művek francia nyelvre való átültetését vállalták. Berlioz Rákóczi-indulója után Massenet írt a magyar Szabady társaságban egy nagy sikert arató magyar in­dulót. A múlt század közepétől új elem került az amúgy is színes és érdekes magyar kolóniába. A ma­gyar cigányzenészek. Rácz Pali, Balogh Poldi, Patikárius Ferkó, Rigó Jancsi és Tóth Ferkó voltak a nevezetesebbek. Minden „ma­gyar bálon”, sőt sok francia tán­cos estélyen is ott szerepeltek. Századunk elején azután elkez­dődött a nagyobb arányú iparos és munkásbevándorlás. Ezek is nemsokára kitűnő nevet vívtak ki maguknak és elismerést hazájuk­nak. Az akkori nagy divatcégek­nél, mint a Drecoll, Worth, Paqu­­in, magyar szabászok készítik a ruharemekeket. A prémiparban is sok magyar dolgozik. De akad­nak nagyszámban olyanok is, akik saját jól menő üzlettel ren­delkeznek. Minden iparágban ta­lálunk megbecsült magyar dolgo­zót, legyen az pincér, pék, fém­munkás, asztalos, szakács stb. És ezek által a magyar-francia kap­csolatok sok új színnel lettek gaz­dagabbak. Szentek és bohémek Induljunk el hát együtt felku­tatni a régi és jelenkori Párizsban az itt járt magyarok nyomait, vagy azokat a helyeket, amelyek­hez magyar emlék fűződik. Mindenekelőtt több Mátyás ki­rály-emléket találunk Párizsban. Az invalidusok hadimúzeumában látható Mátyás egyik harci paj­zsa, a Louvre-ban pedig a király feleségének, Estei Beatrix király­nénak márvány mellszobra. A Bibliothéque Nationale három darab Corvinát őriz, míg egy ne­gyedik a besan9oni városi könyv­tár kincsei között szerepel. A cluny-i múzeumban látható az a finom ötvözetű aranyserleg, amely Zrínyi Miklós tulajdona volt egykor. A rajta lévő remekbe készült domborművek a nagy magyar katona, költő és államfér­fi törökök elleni csatáit örökítik meg. Az Étoile - ma Place de Gaulle - téri diadalív több száznyi neve között van egy magyar is, ha né­met formájában is szerepel: Raab azaz Győr, míg a Saint Philippe du Roule templom egyik falán egy nagy fehér márványtábla hir­deti egy magyar származású fran­cia főpap, Türményesi Péter em­lékét, akit XI. Piusz pápa 1926- ban boldoggá avatott. A Boulevard des Capucines 14. alatt volt annak idején a híres Grand Café, vagy másként Café Volpini. Itt játszott éveken át ci­gánybandájával Rácz Pali, Pati­kárius Ferkó és Rigó Jancsi. Sze­gény, korán elhunyt Justh Zsiga, ha nagyon elfogta a hazai hangu­lat, a honvágy, ide jött barátaival és reggelig muzsikáltatott magá­nak. Ez volt neki a „Café Narkó­zis”. A Rue de Constantinople 15. számú házban lévő Grand Hotel de L’Europe nevű szállodában lakott több párizsi tartózkodása alatt Ady Endre. 1931-ben a bu­dapesti Vajda János Társaság emléktáblával akarta megörökíte­ni ezt a párizsi lakását a legna­gyobb modern magyar lírikus­nak. Az emléktábla - Beck Ö. Fü­­löp műve - el is készült, de a ház­­tulajdonos tiltakozott az elhelye­zése ellen és így a szép terv csak terv maradt. De Ady tulajdon­képpeni valódi párizsi otthona, ahol legszívesebben időzött, és ahol, mint Révész Béla írja: „A

Next

/
Thumbnails
Contents