Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-08-01 / 15. szám

HAZAI KÖRKÉP 19

fából vaskarika: nincs „körösvirágzás” szavunk.) A kérész a legkisebb vegyi szennyezést is megérzi, de az indokolatlan vízszintingadozások is lehetetlenné teszik a lárváik létezését. Hovatovább már csak a Tisza felsőbb szakaszain reménykedhetünk a tüneményes jelenségben. Van-e szebb a természet csodáinál?

Kalandozzunk el a csendesebb mellékvizekre, a holtágakhoz! A Tisza szabályozása annyit hagyott belőlük, hogy nevüknek csak a vízen járók a megmondhatói. Kenyeret ad a holtág is, csak érteni kell hozzá. A leggyakoribb halfogó szerszám, a varsa beválik a mozdulatlan vizeken is, a többi eszköz viszont egészen más, mint a folyón használatosak. A mesterség minden csínját-bínját ismerő idős halászok itt állítják fel a marázsát. A holtágon keresztbe fekvő hálóféleséget nem kell húzni, fog az magától is. Kettős falába belegubancolódik a hal.

1. Partra húzott deszkabárkácska

2. A halászok is használnak horgot:

fenékhorogkészlet

3. Csendélet bográccsal

A hagyomány szerint a marázsa csúszkáit kutyatejkóróból kell hajtogatni. Pár ezer éve tudják már, hogy belül üreges, de nem szívja tele magát, ezért megbízhatóan megtartja a háló tetejét a felszínen. A nagyrévi Gúnya József kéveszám tartalékolja a kutyatejszárat a kamrájában, amit ráérő idejében az ártéren szedegetett. (íme, hogyan ölelkezik a halászat és a gyűjtögetés!) A szolnoki szövetkezet nyugdíjasa ő, és az aktív fiatalokat is megszégyenítik eredményei. Oka van ennek, és az nem a vakszerencse.

A túlparton Várkonynál kerestem a találkozást Malik Péterrel, a falu legidősebb halászával. Alkalmi eligazítom nem sokra értékelte az öreget. „Ott téblábol minden reggel a kunyhójánál, de nem fog az már semmit!” Ahor

gyan a kiöregedett juhász ereje fogytán is tart még néhány birkát - ahogy ők mondják, a szagáért -, úgy tett-vett haszon nélkül Péter bátyánk is, hogy vizet lásson.

Keresem a hosszú beszélgetésekre való alkalmakat, a halászközösségek maradékát. A halásztanyákon Szent Péter és Pál napján senki nem emlékszik, hogy most az egyszer nem dolgozni, hanem ünnepelni illett. Az aranypontyünnepség Baján mára idegenforgalmi rendezvény. Halszagra gyűlnek még a halfőző versenyeken. Ennél jobb alkalom, amikor télidőben nyugdíjastaláíkozót szerveznek a halászati szövetkezetek. Szép tradíció kerekedik ezekből az újfajta rendezvényekből. Egy kis jutalmat osztanak ilyenkor, aztán körülülik a fehér asztalon gőzölgő halászlét.

Aki közéjük csöppen, regényre való történetet hallgat végig.

írta és fényképezte: KUNKOVÁCS LÁSZLÓ