Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-08-01 / 15. szám

KRÓNIKA 9 AzMVSZ közgyűlése DEMOKRATIKUS TÁRSADALMI SZERVEZET - TISZTÚJÍTÁS Július 10-én a budapes­ti Olympia Szállodában olyan eseményre került sor, amely meghatározó az MVSZ életében. Az év elején a magyar parla­ment által elfogadott egyesülési törvény értel­mében minden hazai tár­sadalmi szervezetnek, pártnak meg kell alkotnia alapszabályzatát és be kell jegyeztetnie magát. A világ minden tájáról összegyűlt egyesületi veze­tők, a magyarság kiváló képviselői, az elnökség hazai és külföldi tagjai, a meghívott vendégek két és félnapos munkájuk során áttekintették az MVSZ te­vékenységét, a jelennel és a jövővel kapcsolatos kér­dések széles körét. A közgyűlést Bognár József akadémikus, a Ma­gyarok Világszövetsége el­nöke nyitotta meg. Üdvö­zölte a hazai és a külföldi magyarság képviselőit, köztük a csehszlovákiai, a jugoszláviai és a kárpátal­jai magyarokét, s a nyuga­ti világ tizenegy országá­ból érkezett résztvevőket. Az eltelt bő harminc évet elemezve, az MVSZ elnöke úgy fogalmazott, hogy minden, az MVSZ- hez hasonló szervezet mű­ködésére befolyással van­nak külső és belső válto­zások. Jelentős változás­nak értékelte, hogy míg korábban, ha a hivatalos magyar politika szolidari­tásról szólt, elsősorban osztályszolidaritást értett ezen, addig napjainkban a nemzeti alapú szolidaritás a fő érték. Helyesen, mert a nemzet állandóbb, ma­radandóbb kategória. A Magyarok Világszövetsé­ge utóbbi három évtizedes tevékenységéről szólva az eredmények között emlí­tette az anyanyelvi mozga­lom elindulását és kibon­takozását, a külföldi ma­gyar képzőművészek nagy, közös tárlatait, a Magyar Fórum által szer­vezett értelmiségi találko­zókat. Megjegyezte, hogy a szomszédos országok magyarságának az MVSZ munkájába való bevonása volt talán az a kérdéskör, amely a legnehezebben közeledett a megoldáshoz. Az MVSZ elnöke megnyi­tó-előadásában aláhúzta: az MVSZ igényt tart a kü­lönböző politikai pártok részvételére. A résztvevők ezt köve­tően áttekintették az MVSZ alapszabályának tervezetét. Széles vita bon­takozott ki, amelynek so­rán több módosítást is eszközöltek. A vita végez­tével elfogadott dokumen­tum leszögezi: az MVSZ demokratikus társadalmi szervezet. (Az alapszabály teljes szövege lapunk kö­vetkező két oldalán olvas­ható.) Charody János ausztrál üzletember - aki egyéb­ként tagja volt az ausztrál miniszterelnök vezette ha­zánkban járt delegációnak is - hozzászólásában be­szélt az ötödik kontinens hatvanezres magyarságá­nak számarányához ké­pest igen jelentős szerepé­ről, s úgy vélekedett, az MVSZ egyik legfontosabb feladata kell hogy legyen a különböző országok egyesületi vezetői közötti kapcsolatépítés. Sidó István, a Csehszlo­vákiai Magyar Dolgozók Szövetségének főtitkára röviden ismertette a szö­vetség sokrétű kultúra­­megőrző tevékenységét, majd elmondta: jogos el­várása a csehszlovákiai magyarságnak, hogy ál­lamalkotó nemzetként ko­difikálja az ország készülő új alkotmánya. Amint azt is elvárják, hogy ne csak tiltsa, büntesse is az új csehszlovákiai alkotmány a nemzetiségi viszályok szítását. A nyugat-berlini Papp Tibor figyelmeztetett, hogy a világszerte műkö­dő kisebb magyar egyesü­letekkel se lazuljanak a kapcsolatok, mert közü­lük jó néhánynak a fenn­maradása forog veszély­ben. Pomogáts Béla úgy fo­galmazott, hogy a közgyű­lésen egy államosított tes­tület társadalmasítása, a nemzet kezébe való visz­­szaadása folyik. Javaslatá­ra a Magyarok Világszö­vetsége választmánya két memorandumot bocsátott ki: az egyik a romániai magyarság nemzetiségi jo­gainak semmibevétele el­len emel szót, a másik pe­dig a kolozsvári egyetem magyar tanára, Gyimesi Éva mellett áll ki, aki - di­ákjaihoz csatlakozva - az ellen tiltakozott, hogy a magyar nemzetiségű vég­zősök csak románok lakta területen kaphatnak ál­lást. Meleghy Gyula, NSZK-beli gyáriparos egy Nagy Imre szobor felállí­tását, a Münnich Ferenc utca Nagy Imre utcává való átkeresztelését, vala­mint egy reprezentatív második világháborús em­lékmű létrehozását sürget­te. Ugyanakkor többen fi­gyelmeztettek arra, hogy - bár azt is el kell monda­nunk ami fáj - ne feled­kezzünk meg a fő feladat­ról, az MVSZ újjászerve­zéséről. A szlovéniai Var­ga Sándor például úgy fo­galmazott, hogy vannak mélységes politikai kérdé­sek, amelyeket az MVSZ nem tud megoldani. Sok mindent azonban megte­hetne a környező orszá­gok magyarsága érdeké­ben is, amit nem lenne jó, ha háttérbe szorítana az aktuálpolitizálás. A közgyűlés második napjának második felében került sor az MVSZ veze­tésének megújítására. A választmány és az elnök­ség meghatározott időtar­tamú és meghatározott cé­lú megbízatást kapott: fő feladata, hogy előkészítse és megszervezze a magya­rok III. világkongresszu­sát, 1992-ben. A jelölőbizottság javas­lata kapcsán hosszú, oly­kor szenvedélyektől elra­gadott vita bontakozott ki. Végül a szavazás egyértel­mű eredményt hozott. Az elnök ismét Bognár Jó­zsef, a főtitkár Randé Je­nő, s a közgyűlés résztve­vői elfogadták a választ­mány 60 tagját. A névsor a 12. oldalon olvasható. A taggyűlés zárónapján a ki- és bevándorlási tör­vénytervezetről tartott élénk érdeklődéssel kísért előadást dr. Timoránszky Péter, az Igazságügyi Mi­nisztérium főosztályveze­tő-helyettese. A tervezet a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségok­mányához igazodva alap­vető jognak ismeri el a lakhely szabad megválasz­tását, a ki- és bevándor­lást. Vagyis a döntést nem kell indokolni, a kivándo­rolni szándékozónak csu­pán igazolnia kell, hogy nincs köztartozása. A ter­vezet leszögezi: minden külföldön élő magyar ál­lampolgár elidegeníthetet­len joga a hazatérés, ide értve a kettős állampolgá­rokat is. A jelenlévők kérdéseire válaszolva az előadó rá­mutatott: a visszahonosí­tási és hazatelepülési ké­relmeknél valamennyi magyar vagy magyar szár­mazású külföldi állampol­gár előnyt élvez. A hazate­lepülök - az eddigiektől eltérően - nyugdíjukat ez­után kamatozó deviza­­számlán tarthatják. Ezzel a közgyűlés prog­ramja véget ért. A külföldi egyesületek nevében Man­gold Gyula (Dánia) kö­szönte meg a meghívást és a részvételt.

Next

/
Thumbnails
Contents