Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-07-28 / 14. szám
60 MESESZÓ A szegény ember és a tűz (Népmese) Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Operenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény ember s egy szegény asszony. S azoknak annyi gyermekük volt, mint kő az úton, még eggyel több. Nagyon szegények voltak, hol volt, amit egyenek, hol nem. De még tüzet se tudtak gyújtani, mert gyufájuk se volt. A szegény ember fogott reggel egy fazekat, s szomszédról szomszédra járogatott egy kis parázsért, hogy tüzet tudjanak tenni. De irigyek voltak a szomszédok, s egy reggel hiába ment az ember egyik szomszédból ki, a másikba be, nem adtak neki parazsat. Megkeseredett a szegény ember, elővette a baltáját, s elindult az erdőbe, hogy fát vágjon. Hát ahogy odaér az erdőbe, látja, hogy nagy világosság van. Közelebb megy, s hát füstöt érez. Gondolta magában, na, itt tüzel valaki. Hamar hagyta a baltáját, letette, hazafutott, elővette a fazekát, s aztán visszament. Mikor odaért a tűzhöz, hát a RAJZOK: HERPAI ZOLTÁN tűz mellett ott ült egy ősz öregember. Köszön neki a szegény ember:-Jó napot, bácsi!-Adjon isten, édes fiam! Hát téged mi szél hozott erre?- Jaj - feleli a szegény ember -, én olyan szegény vagyok, hogy még gyufám sincs, amivel tüzet tegyek. Ha adna nekem egy kis parazsat, megköszönném én azt.-Itt van, fiam, vegyél annyit, amennyit csak akarsz! A szegény ember meg is rakta a fazekát, s nagy örömmel vitte haza. Otthon azt mondja a feleségének:- Na, itt van egy nagy fazékkal! Erre most ügyelj! Tegyél belőle tüzet! S a többit takard be, s tedd el, hogy legyen estére s reggelre is! Tartson az a tűz, ne kelljen örökké a szomszédba menni! Jól van. Úgy is tett az asszony, megrakta a tüzet, s a többit letakarta, s bedugta az ágy alá. Amikor este lett, megvacsoráztak, lefeküdtek. Reggel akarnak tüzet tenni, s hát a fazékban nem parázs volt, hanem tele volt pénzzel. Megörvendett a szegény ember. Vett a pénzen marhákat, szép ruhát a gyerekeinek, ennivalót s még egy szép házat is. Lakott az új háza mellett egy nagygazda ember. Egy nap így szólt hozzá:- Honnan volt neked ennyi pénzed, hogy ennyi mindent vásároltál? Biztosan loptad. Feljelentelek. A szegény ember elmondta úgy, ahogy volt, hogy neki egy ősz öregember adott egy fazéknyi parazsat, s abból tüzet tettek, s a többit letakarták, hogy legyen másnapra. S mikor kitakarták, hát nem parázs volt benne, hanem pénz. Na, gondolta magában a nagygazda, elmegyek én is. De előbb még kioktatta a szegény embert:-De bolond voltál! Miért nem vittél egy nagyobb fazekat! Viszek én egy nagy üstöt, hogy minél többet hozzak. El is vitte arra a helyre, ahol az öregember volt. Mikor odaér, mondja az öregembernek:- Adjon nekem egy kis parazsat! - Az öregember átlátott a szitán. Mindjárt tudta, hogy miről van itt szó.
