Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-07-28 / 14. szám

A HATÁR TÚLOLDALÁN 15

Mesél a Hargita

Sütő András nem adhatott volna kifejezőbb címet megrendítő drámájának, mint az Advent a Hargitán. Az advent, az örömvárás, a várakozás, a türelem a hegyen élő ember életének meghatározója - hát még ott fenn a Hargitán! Ez a Kárpátokkal csaknem párhuzamosan vonuló, több mint 130 kilométer hosszú és 30 kilométer széles hegyvidék, amely Udvarhely és Csík között északról délre húzódik, a székely havasok legszebbike.

„A Hargita központi ősatyja a Székelyföldet behálózó hegyláncoknak” - írja róla Orbán Balázs, akit hatkötetes, A Székelyföld leírása című összefoglaló munkájáért méltán neveznek a „legnagyobb székelyének.

A Hargitáról mint valami központból vonulnak a hegysorok minden irányban, innen erednek a patakok, a drága ércek, a sudár fenyvesek, de a vihar és árviz, sőt gyakran a lavina is, ezért a székelyek szinte félő tisztelettel tekintettek fel rá. Sütő András említett drámája ezt a különleges hegyi világot rajzolja meg oly érzékletesen, hogy a hegyekhez nem szokott ember is bőrén érzi a jeges szelet, a recsegve-ropogva lezúduló hógörgeteget, az összezárt, egymásra utalt emberek egymást segítő, s olykor pusztító, kiszolgáltatott életét.

A fa és az állattartás jelentette hagyományosan a székelyek megélhetési forrását, s ez szorosan összekötötte őket a természettel, a Hargitával, amelynek legelői nagyon alkalmasak a marhatenyésztésre. A havasalji falvakban pedig deszka- és zsindelymetszéssel, kereskedéssel, a Homoród mentén mészégetéssel foglalkoztak. Most is megtaláljuk a havasi pásztoroknak otthont adó esztenákat, találkozunk a farönkökkel megrakott lovas szekerekkel. A hosszú, nehéz tél kedvezett a sajátos és gazdag székely népművészet ki virágzásának; készültek a szőttesek, a cserepek, s főleg a míves megmunkálású fafaragások. Azt mondják, hogy a székely bicskával a zsebében születik, és igaz, hogy csak elvétve akad olyan közöttük, aki ne értené a faragás mesterségét. Ezért gyönyörködhetünk mindenütt a szebbnél szebb székely kapukban, kopjafákban, haranglábakban, falitékákban, sulykolókban és más míves használati tárgyakban.

Aki régi vándordiák módjára indul turistaútra, a kényelmetlenségek és a váratlan akadályok mellett olyan élményekkel és Találkozásokkal gazdagodhat, amire egyébként aligha van módja. Ezeknek a gyalogosan, teherautó tetején vagy éppen személyautón megtett vándorlásoknak köszönhetem magam is a Székelyföld megannyi csodájának felfedezését, s azt, hogy egy kicsit bepillanthattam az ottani emberek életébe, s minél többször fordultam meg e tájon, annál jobban ragaszkodtam hozzá. A Csíkszeredától nyugatra fekvő Tolvajos-hágó és -tető környékén többször is jártam, de a Hargita legmagasabb

pontjára, az 1801 méteres Madarasi-Hargitára sokáig nem tudtam eljutni. Az ide vezető út nemcsak vadregényes szépségével bűvölt el, hanem a hágón felkapaszkodva, a székelység viharos történelmét is felelevenítette. A krónikák az 1116. évi Olsava melletti és az 1146. évi Lajta menti csatában említik először őket, mint akik a besenyőkkel együtt a magyarság elővédjei voltak. Az Árpád-korban még az ország különböző vidékein, elsősorban a gyepúvonalak közelében éltek. Erdélybe telepítésük valószínűleg összefüggött a 11. században megszaporodott besenyő támadásokkal és a magyar gyepűvonalnak a Kárpátok vízválasztójáig történő kiterjesztésével. A bihari székelyek a 10. században az Erdélybe vezető utat őrizték. Belőlük települt a 12. század első felében a Maros-széki és az Udvarhely-széki székelység. A határ védelmével megbízott székelyek nagy árat fizettek szabad kiváltságaikért. Sokat szenvedtek a tatárok, majd a kunok támadásaitól. Rengeteg monda fűződik Szent László király kunok elleni harcaihoz, hőstetteihez. Alig van olyan templom a Székelyföldön, ahol ne találnánk Szent Lászlólegendát ábrázoló freskót.

A székelyek az idők során mindannyiszor fegyvert ragadtak, ha a szabadságjogaikat veszélyeztetve látták. Mádéfalván például emlékmű tanúskodik a Siculicidiumról, a székely mészárlásról, az 1764. január 6-7-re virradó gyászos éjjelről, amikor halomra lövették a határőrvidék szervezését ellenző mintegy 200 székelyt. És bármilyen kirándulásra is indulnánk, nincs olyan része a Székelyföldnek, ahol ne találnánk például 48-as honvédemlékeket. A szabadságharcból a székelység alaposan kivette a részét. A Hargita nyugati nyúlványai által alkotott völgyteknőben, a Nagy- Küküllő bal partján épült város, Székelyudvarhely is tele van