Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-07-28 / 14. szám
4 POSTALÁDA r — ~~ >' V * p 0.B- 29^ --—11 '» * bud/^«51' 62 *, A Magyar Hírek postarovata az olvíisók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogo t, hogy a beérkezett le veleket rövidített fói méban közölje. Pallagi László olvasójuk nyomdafestéket alig tűrő szavakkal írta meg „véleményét” a Magya - Hírek „Milyen a magyar?” című sorozatáról. Csak azt nem értem: ha ilyen rossz a véleménye, miért olvassa ezt az újságot? Miért nem dobta má éi az első példányát, ami a kezébe került? Igaza van nem szabad ilyen lapot ol vasni, hiszen vannak olya nők is, mint a Bild vagy aí Abendzeitung. Ezek ai „újságok” igen magas szinten írják le a helybeli amatőr focicsapat edzőjé nek mélyreható problémáját, éspedig hogy ki lője a szabadrúgást? Es mindezt 3 oldalon keresztül. Ez igen! Ez aztán az irodalom! Én továbbra is azt akarom olvasni a Magyar Hírekben, ami otthon vagy ami a magyarokkal a világban történik, nem pedig azt, hogy Lumpen Hansi, az ismeretlen müncheni selyemfiú nyolcadszor nősül. A Magyar Hírek maradjon olyan, mint eddig volt, cikkekkel Széchenyiről, tanulmányokkal régészeti leletekről, sorozatokkal, mint például a „Milyen a magyar?”. HOMONNAY TAS VELENCE, OLASZORSZÁG Ma vízlépcsőt a Dunára, holnap hidat a Balatonra, holnapután kilátótornyot a Hortobágyra... A nagymarosi vízlépcsőt csak olyanok tervezhették, akiknek fogalmuk sem volt arról, milyen értéket képvisel egy egyedülálló táj, mit jelent az országnak a „gátlástalanul” áramló folyam, „mely múlt, jelen s jövendő”. A németeknek még álmukban sem jutna az eszükbe a Loreley-szikla előtt gátat építeni a Rajnán! Nagymarosról le kell mondani - akkor is, ha sokba kerül. KISS GÁBOR ZÜRICH, SVÁJC Sokat foglalkozik az újság a magyar nyelvvel. A szép „édes anyanyelvűnk” kifejezés apámtól, Halász Gyulától ered. Éveken át ezen a címen tartott rádióelőadásokat a helyes magyarságról. Ezekből később könyv született, a Nyugat adta ki Édes Anyanyelvűnk címen. ELIZABETH TORNALNI LONDON, NAGY-BRIT ANNI A Mély megdöbbenéssel jutott tudomásomra, hogy a készülő új Alkotmányba valakik azt a javaslatot tették, hogy Magyarország mondjon le a trianoni békediktátumkor elrabolt magyar területekről és az ott élő magyarokról. Ezt a hallatlan és értelmetlen, a nemzettel és a Hazával szemben aljasságnak és gonoszságnak minősíthető határozatot az új Alkotmányba bevenni erkölcstelen. Ki lenne az a felelős magyar politikus, aki ilyet mint az Alkotmánynak részét saját nevével aláírná, és a történelem előtt ezért felelősséget vállalna? Remélem erősen, hogy ilyen magyar politikus nincs, akárhová tartozik is. DR. MELEGHY GYULA az NSZK-beli Magyar Munkaközösség elnöke BERGISCH GLADBACH Méltányolni tudom nem egyszer hősies erőfeszítéseiket, amellyekkel a lapot azzá tették, ami most. Kb. 10 évvel ezelőtt írtam önöknek az erdélyi (és csángó-) kérdéssel kapcsolatban. Még mindig sajog bennem a válasz: az erdélyi magyarokkal kapcsolatban problémáink nincsenek, ami esetleg adódna, azt közösen megbeszéljük egymással. Hál’ istennek, messze vagyunk már ettől a légkörtől. Néha viszont az a benyomásom, hogy már elkéstünk a történelem nyújtotta lehetőségek kihasználásával, pl. Erdélylyel kapcsolatban. Akkor hát nem sok jogunk van a külföldtől várni segítséget. Most, amikor a japán újságok is gyakran említik az erdélyi magyarság sorsát, a hivatalos magyar kormánynak lelkiismeretbeli kötelessége volna a nemzetközi fórumokon, nemcsak úgy tessék-lássék módra, hanem az elismert nemzetközi jogszabályok értelmében erélyesebben síkraszállni erdélyi magyarjainkért. Ma, amikor az ENSZ, valamint egyes államok és magánszervezetek képesek rengeteg pénzt áldozni azért, hogy egyes növény- vagy állatfajtákat a kipusztulástól megmentsenek, nem lehet erkölcsileg tétlenül nézni, mikor kis népek nyelvét, kultúráját vagy vallását egyszerűen a történelem lomtárába akarják dobni. BÉKY GELLERT N ADA, JAPÁN Olvasom, hogy Rappaport Ottó, az Izraelben megjelenő „Új Kelet” napilap főszerkesztője Pesten járt, ahol bemutatott egy új, Izraelben megjelenő irodalmi, művészeti, társadalmi lapot, a KÚTFŐ-t. Jó hír ez mindazoknak, akik megelégedéssel nyugtázzák az egyre fejlődő-izmosodó magyar-izraeli kapcsolatokat. A 67- es közel-keleti háború után a kapcsolatok megszakítása nem Magyarországon múlott. Mások kényszerítették - hatalmi szóval - a nép megkérdezése nélkül, a magyarságra, Magyarországra. Izraelben több tízezer magyar anyanyelvű, magyar „background”-dal rendelkező ember él. Ők is hozzátartoznak az Illyés által említett síphoz, annak ötödik ágát fújják. Ha egyre gyengülő tüdővel, egyre halkabban, de akkor is: becsületesen. Ha fáj a szívünk az elrománosodott csángókért, vagy az elszlovákosodott felvidékiekért, akkor érezzünk felelősséget, ne feledjük az „elivritesedett” magyar zsidókat se. Még ha más is a hitük mint a miénk, még ha - földrajzilag - messze is szakadtak tőlünk. NAGY CYÖRCY református lelkipásztor WINDSOR, KANADA Olvasom a Magyar Hírekben, hogy a termelés hatékonyságának növekedése elmarad a kívánatostól. A fogyasztói ár növekedése egyre nagyobb. Én nem vagyok eléggé értelmes ahhoz, hogy megítéljem az okát. Csupán a magam helyzetéről írhatom: az én előrehaladásom - gazdaságilag - úgy volt lehetséges, hogy hetenként egy napot (vasárnap) vettem ki a szabadságért, a pihenésért. Szerintem egy hét hét napból áll. En mint kisiparos 12 órát dolgoztam a feleségemmel a nyugalomba menésünk előtt, 65 éves korban. Elismerem, hogy Franciaországban a dolgozók követelték az ötnapos heti munkaidőt. Ezt el is érték. Szerény ítéletem szerint az ötnapos heti munka az inflációs spirálhoz vezetett SZILÁGYI JÁNOS GRADICNAN, FRANCIAORSZÁG Zachar József hadtörténész tollából jelent meg „Egy kis huszártörténelem” című cikkük. Ehhez szeretnék hozzászólni. „A legrégebbi magyar huszárezred mint a császári sereg alkatrésze 1688-ból származott, egy másik 1696-ból, a harmadik 1702-ből. Ezek voltak az ún. Csáky és a két Dessewffy ezred.” (Szekfű Gyula: Magyar Történet, VI. kötet, 126. oldal.) A Csáky ezred eredeti tulajdonosa Czobor Ádám volt, amint azt a cikk is említi (a későbbi Nádasdy ezred), az 1696- ban alapított pedig Mihályi Deák Pál tulajdona volt. Dessewffy István altábornagy 1727-ben lett a (későbbi) 3-ik huszárezred tulajdonosa, öccse Dessewffy Imre tábornok pedig 1735-ben kapta meg Deák Pál volt ezredét, a
